Fából vaskarika, vagy gumiból kakas-avagy mit csinál egy tehetséges vajdasági magyar Angliában?

Bevándorlóként megtapasztaljuk, hogy milyen kívülállóként megérkezni és beilleszkedni egy idegen országba. Megismerkedni annak kultúrájával, nyelvével, másfajta tradícióival. Mennyi időbe telik elfogadni ezeket, még akkor is, ha nyitottak vagyunk. Azt már kevesebben élhettük át, milyen kisebbségként élni hazákban, ahol ugyan anyanyelvünkön tanítanak az általános iskolában, de az ország hivatalos nyelve más, nekünk idegen.

Vass Szabolcs családjában magyarul beszélnek, ő is magyar iskolában szocializálódott. Kishegyesen nőtt fel, a Vajdaságban. Amikor azonban tinédzserként eljött a pályaválasztás ideje, ő úgy döntött, vesz egy nagy levegőt és Újvidékre költözik. Állítása szerint az első két évben szinte vért izzadt, semmit sem értett szerbül, mégis derekasan végigküzdötte és eredményesen befejezte a középiskolát majd az egyetemet is elvégezte.

Szabolcs igazi ízes magyarsággal meséli el életét, azzal a fajta nyitott, bátor őszinteséggel, ami a vajdasági magyarok sajátja. Élmény volt vele beszélgetni. Erős felütéssel kezdte meg beilleszkedését az angol társadalomba, egy óriási, gumiabroncsból készült kakast épített Bristolban, alig pár héttel a megérkezése után.

-Október 17-én érkeztem meg Angliába, ahol 2 hét karantén, majd némi városnézés után bezárt a négy fal közé a második lockdown. Mielőtt megérkeztem, otthon, Kishegyesen két és fél évig dolgoztam rajztanárként. Újvidéken végeztem el a művészeti akadémiát, idén szeptemberben szereztem meg a mesterdiplomám designer szakon. Én voltam a leggyorsabban emigráló. A diploma kézhezvétele után 3 hétre már itt voltam.

-Mi hozott Angliába?

-Az elsődleges ok, még ha furcsán hangzik is, intellektuális. Meg akarom tanulni az angolt. Az a tapasztalatom, hogy a nyelvet csak úgy tanulod meg, ha ottani környezetben élsz, beintegrálódsz. Szeretnék legalább 3-4 évet itt élni, további tanulmányokat folytatni. Igazság szerint rengeteg szakanyag csak angol nyelven érhető el. Régebben Alaszkában éltem fél évig, work and travel program keretében, és igyekeztem összeszedni annyi nyelvtudást, amennyit csak tudok. Készültem a kinti életre és egyre csak erősödött bennem a hit, hogy a nyelvtudáshoz nem csak akarat kell, de gyakorlat is, olyan közegben kell élni, ahol azt az adott nyelvet használják.

-Gyorsan ismertté váltál, legalábbis az alkotásod, a kezed nyoma igen. Építettél Bristolban egy monumentális kakasszobrot gumiból. Mesélj róla!

-A bristoli St Werburghs Community Parkban készült el a szobor, ahol mindenféle háziállatot, kecskéket, pulykát tartanak. Itt dolgozik egy kishegyesi barátom körülbelül már egy éve. A közösségi park egy templom mellett van, ahol tavaly lebontottak egy gumikerítést. Kb 100 darab gumit egyszerűen lehajítottak oda, teljesen elcsúfítva a bejáratot. A barátom mesélt róla és adta az ötletet, hogy ebből csinálhatnék valamit. 2018-ban már dolgoztam gumival, úgy, hogy akkor még nem is volt tapasztalatom benne. A művészeti akadémián kérdeztem ki a művésztanárom, hogy hogy lehet vágni a gumikat? Nem tudtak rá mit mondani.

-Mit készítettél korábban gumiból?

-2018-ban néhány társammal jelentkeztünk Pesten a Trash Art Hungary Fesztiválra, egy művészeti pályázatra. Ez egy természetfilm fesztivál tulajdonképpen, amelynek része a művészeti pályázat. Arról szól, hogy milyen nagy az ember ökológiai lábnyoma, hogy mekkora kihatással van a természetre. A téma a biodiverzitás volt, valamint a szemét újrahasznosítása a művészet eszközével. Négy magyar vajdasági képzőművész állt össze a csapatukban és béreltünk Pesten egy hangárt. Rendeltünk autóroncsot meg gumikat. Van egy híres kép az interneten egy teknősről, amelynek páncélját, hátát egy műanyagdarab formálta 8-as alakra, amelybe korábban beleszorult, ez ihletett meg bennünket. Ennek apropóján gondoltuk újra, alkottuk meg a koncepciónkat, vajdasági kontextusba helyezve. Egy Zastava 101-est dolgoztunk át, amely egy jugoszláv márka, ebbe álmodtunk bele egy disznót, ami hasonlóképpen volt beleszorulva a roncsba, mint a teknős. Első díjat kaptunk. Innen jött az ötlete a bristoli barátomnak, Józsinak, hogy csinálhatnék valami hasonlót itt is. Az angol projektem első napján egy portugál ismerősömmel mentünk el terepszemlére, ő egyébként végig segítette a projektemet.  A gumi újrahasznosításának megvan a maga folyamata. Először csak felhasítod az oldalát, majd belül, a 100-200 acélszálat csak fűrésszel tudod elvágni. Úgyhogy első nap ilyen vicces kis késekkel elkezdtem kivagdosni a gumik oldalát. Épp egy félórás munkában voltam már, amikor is megjelent a rendőrség. Kb 15-20 percig magyarázkodtam nekik, mutogattam a képeimet a Trash Art Hungary Fesztiválról, hívogattam a barátomat, a community centre-t, de persze senki sem vette fel. A végén szerencsére elengedtek, de az elvette a kedvemet egy picit. Persze később visszatértem, a gumikat átszállítottuk talicskával pár száz méterre, ahol egy zártabb részen, senkit sem riogatva tovább tudtam vagdosni a gumikat. A St Werburghs Community Park adott a munkához áramot, biztosította a vírusmentes terepet, így úgy döntöttem, hogy az ő logójukat készítem el, ami egy kakas.

-Menyi idő volt elkészíteni a kakast?

-Több, mint két hét. Csináltunk köré egy korlátot is, hogy ne másszanak fel rá, de sajnos megteszik. A szobor alapját fagerendák adják. Én 2-3 évet adnék neki, addig tudnám garantálni, hogy állni fog. Lefóliáztam alulról, és mélyen lent van a földben, kb fél méterre. A súlypontja elég magasan van és meglehetősen súlyos. Szóval 2 év múlva el akarok menni, hogy megnézzem, mit kell addigra rajta javítani. 77 gumiból áll.

-Mit szóltak a közösségi farm dolgozói?

-Megijedtek, nem tudták, hogy ekkora lesz. Amikor elkészült, pánikolni kezdtek. Összehívták az igazgatótanácsot is. Utána persze kinyomtatták a nevemet, keretbe tették az alkotás előtt.   A felelősség persze rajtuk van, szóval először megijedtek. Nem szóltak a városi önkormányzatnak sem utólag, mert valószínűleg engedélyt kellett volna kérniük.

-Híre ment a munkádnak.

-A BBC Bristol számolt be a szoborról. Írtak emailt, hogy mikor beszélhetnénk. Kértem, hogy írják össze a kérdéseket, angolul interjút adni kihívás lenne. Egyelőre a közösségi médiában osztották meg a kakas képét. Emellett a St Werburghs-i helyi újság számolt be a projektemről, kérdezték, feltehetnék-e a következő kiadás címlapjára. Azt is hozzátenném, hogy a barátaim-a kishegyesi vagy éppen a portugál- nélkül nem tudtam volna megvalósítani a projektemet, mindenféle kapcsolatrendszer, vagy támogatás nélkül. Amikor épült a kakas sokan mindenféle alakot beleképzeltek. Nézték katapultnak, majd lónak, később egyre többen jöttek és megcsodálták. Szinte ikonikus képpé vált a szobor, ez is volt e lényege. Szerettük volna, ha bevonzza az embereket a parkba. Szociális apektusa is van a dolognak, mintegy társadalomformáló erővel is bír. Sok család látogatja most már a parkot, mondhatni javult a közbiztonság is.

-Mennyibe került ez neked?

-Kb 960 csavar van a kakasban, sok alapanyagot én vettem. Online gyűjtést is indítottunk, hogy lefedjük az anyagköltséget. A gyűjtés során vállaltam, hogy adok pólókat, amire kinyomtatom a kakas képét egy-egy nagyobb összeg esetén. Nullára jöttem ki a végére, a munka dicsősége számít.

Szabolcs hosszasan hallgatja, amint ecsetelem neki, milyen jó lenne, ha mindezek után még inkább híre menne művészetének. Ha a kakas sikerén felbuzdulva megkeresnék mások és megrendeléseket remélhetne az elkészült munkájából. Lelkendezésemet végighallgatva csak annyit fűz hozzá, hogy szerencsésnek érzi magát, hogy a világjárvány idején is talált munkát Bristolban. Korán kel és fizikai munkát végez, ami valószínűleg egy ideig lefoglalja majd energiáit. Kis hallgatás után pedig hozzáteszi a következőt, amitől én még el is szégyellem magam, hogy erre rá sem kérdeztem:

– Formailag a szobor nem mesél semmit, nincs külön története, de egyben technikai narráció. Magával az anyaggal teremtem meg a mondanivalót. Arra reflektál, hogy milyen sok szemetet termelünk. Angliában a kocsigumi az, ami a legköltségesebben hasznosítható újra. Például én nem is tudtam, hogy a gumi elszállítása 12 fontba kerül, darabonként. Nem lehet csak úgy elvinni és valahol ledobni. Azért kerül ennyibe, azért ilyen drága, mert minden guminak hajójegyet veszünk, hogy exportálják őket, valószínűleg Ázsiába vagy Afrikába. A turbó, kapitalista piacgazdaságnak a rengeteg, környezetet rongáló hulladékát szimbolizálja a bristoli kakas.

A bristoli kakas megtekinthető a St Werburghs City Farm-on, a következő címen: Watercress Road St, Werburghs, Bristol BS2 9YJ, Szabolcs munkái pedig a következő linken, IDE KATTINTVA.

B. Szalma Emese