Manapság az okostelefonok egyre jobban kiszorítják az alsó és közép kategóriás fényképezőgépeket. Kevesen tudják, de többek között személy- és teherautók, motorkerékpárok mellett fényképezőgépek is készültek egy időben Magyarországon, egészen addig, amíg Moszkvában úgy döntöttek a hatvanas évek közepén, hogy fotómasinákat csak az NDK-ban és a Szovjetunióban gyárthatnak.
Volt egy kiállítás is 2013-ban, ahol Fejér Zoltán gyűjteményét lehetett megnézni. Ő az, aki erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a téma ne haljon ki, és ezt meg kell becsülni. Amit a Pajtásról feltétlenül tudni kell, hogy a szerkezetet 1953-ban dobta – nem kifejezetten szabad – piacra a Fővárosi Finommechanikai Vállalat. Megjelenése szenzáció volt, annyira, hogy a Szabad Nép 1953 novemberében első oldalon lelkendezett érte, kidomborítva, hogy egy évvel később már 25 ezer darab készül belőle. Úgy is lett. A Pajtás név ismerősen csenghet, ami nem csoda, hiszen ez volt a leghosszabb ideig, legnagyobb mennyiségben előállított magyar fényképezőgép: 1955 és 1961 között 170 ezer darabot készített belőle a Gamma művek és a Finommechanikai Vállalat. A gép, tokkal-csavarral együtt egészen pontosan 221 forint 54 fillérbe került, ami ugyan 1954-ben legalább háromheti fizetés volt a gyárban, megjegyzendő viszont, hogy egy hasonló tudású gépért a Pajtás megjelenéséig hónapokig kellett güriznie az akkori munkásnak. Érdekes adalék: tervezői továbbfejlesztették, és 1956-ban, Superbox néven szabadalmaztatták is a feljavított Pajtást, de a szériatermelés azonban, ki tudja miért, soha nem indult be.
Hihetetlennek tűnik, de tény: 110 év magyar fényképezőgép-gyártásáról elszórt újságcikkeken kívül a mai napig csak egy könyv jelent meg ami átfogóan tárgyalja a témát: Fejér Zoltán:Magyar fényképezőgépek 1856-1966 című műve. A rövidebb verzió itt található. Lent egy Pajtással készült kép aminek többek szerint is jellegzetes derengése volt, amit messziről fel lehetett ismerni.
A magyar fotótechnika megkerülhetetlen neve Petzvál József. Olyannyira, hogy a nemzetközi szakirodalom is a legnagyobbak között tartja számon. Nevéhez fűződik a dupla szemlencsés (ún. binokuláris) látcső kifejlesztése, a Galilei-féle távcső és a vetőobjektívek tökéletesítése, valamint a „dialitobjektívnek” elnevezett tájképoptika és a mai katonai reflektorok előfutárának tekinthető „tábori fényszóró” kifejlesztése. A XIX. század második felében fellendülő hazai finommechanikai és optikai ipar nem keveset köszönhet Süss Nándornak, aki a Magyar Optikai Művek alapjait rakta le. A másik nagy cég a Gamma volt, ahol egy lelkes fejlesztőcsapat a negyvenes években kezd komolyabban foglalkozni egy saját fényképezőgép megalkotásának ötletével, és elképzelésüket tett is követi. Külsősök segítségét is igénybe veszik, így olyan prototípusok kifejlesztése válik lehetővé, mint az 1944-es Riga (RIszdorfer GAmma), vagy Kinga (KINo Gamma) távmérős modellek. A Riga Dr. Riszdorfer Ödön feltalálóval közösen készült, aki az automatikus és félautomatikus expozíció szabályozás feltalálója, nemzetközi mércével is korszakalkotó szabadalmakkal. Találmányait elsőként az Eastman-Kodak vásárolta meg és építette fényképezőgépeibe. Volt még egy fontos személy Dulovits Jenő, aki a háború alatt kifejlesztett fényképezőgép ötletével, a Gammával együttműködve, felírta Magyarország nevét a fényképezőgép gyártó nemzetek tablójára.
A magyar fényképezőgép gyártás viszonylag rövid aranyévei nagyjából a második világháborútól az ötvenes évek végéig terjedő szűk húsz esztendőre korlátozódnak, de leginkább az utolsó tíz évet tekinthetjük igazi aranykornak. A modellkínálat a nagy gyártókhoz képest szerény, de bizony jó néhány kivételes termékkel büszkélkedhet, mely legalább a kor technikai színvonalát, de esetenként azt megelőző újításokat hozott. Korábban is voltak próbálkozások, de ezek általában csak saját használatra, vagy – ahogy láttuk – a prototípus szintjén megragadt gépek voltak. A Gamma és Dulovits közös munkájának végeredménye a Duflex (DUlovits reFLEX) fényképezőgép, mely a világ első szemmagasságú keresővel ellátott tükörreflexes gépe. Ha csak ennyi lenne a gép érdeme, akkor is megérné a forradalmi jelzőt, több forrás szerint azonban az ismeretlenségből feltűnő magyar fényképezőgép ipar első mérföldköve az összes akkori csúcsmodellt évekkel előzte meg. Egyedi formaterv, mely mind a mai napig az ipari formatervezők hivatkozási alapja! Újításait a következő években több nagy gyártó is átvette és alkalmazza a mai napig. A Duflex évtizedek óta a nemzetközi és hazai gyűjtők ritka és nagyon értékes darabja. Az eBay-en legutóbb 5300 dollárért bukkant fel. Az ötvenes évek első felére, a MOM-nál is beértek a fejlesztések eredményei és szép sorjában jelentek meg az általuk készített új fényképezőgépek. Az első modell azonban még külső fejlesztés, a Magyar Optikai Kutatólaboratórium, azon belül is Szabó Sándor munkája. A csúcsot a Mometta sorozat jelentette, legnagyobb modellje a Mometta III., aminek már cserélhető volt az objektívje és vakuszinkronos csatlakozóval is rendelkezett – magyarul az exponáló gombbal a vakut is működtetni lehetett!
Ez a páratlan tudás és technikai háttér később hová vezetett volna, sajnos már soha nem fogjuk megtudni.
Források: Pixinfo, Fejér Zoltán
