Ínséges idők? Avagy a kijárási tilalom tényleg a délszláv háborút idézi fel a Vajdaságban?
Átéltük. Megéltük. A Vajdaságban, a kilencvenes években. Bár a délszláv háború merőben más volt, mint a hónapok óta tomboló koronavírus-járvány, mégis sokan közülünk – kettős állampolgárok közül – ahhoz hasonlítjuk mindezt. Ahhoz hasonlítjuk, mert a halálos áldozatok száma becsült adatok szerint meghaladta a 300 000-et. Ahhoz hasonlítjuk, mert egymilliónál is többen voltak azok, akik elhagyni kényszerültek szülőföldjüket. Ahhoz hasonlítjuk, mert a délszláv háború két évtizeddel ezelőtt kétségtelenül megismertette a világgal az etnikai tisztogatás fogalmát.
Az 1991-től 2000-ig tartó időszak, – mint az köztudott – igen csak bővölködött a civil lakosság ellen elkövetett erőszakos cselekményekben, és a háborús bűnökben. A világjárvány 2020-ban ugyanígy tisztogat. Nemzeti, nemi és vallási hovatartozás nélkül. Ugyanúgy szétválaszt családokat, és a világ távolabbi pontjain ugyanúgy növeli az erőszakos cselekmények és háborús bűnök már amúgy is meglévő sokaságát. Mi, vajdaságiak pedig ülünk, és csak nézzük, ahogy a történelem új köntöst öltve megismétli önmagát…
Ezt bizonyítják a Szeged365-nek nyilatkozó, vajdaságiak gondolatai is.
A Magyarkanizsán élő Jenei Klementina évek óta újságíróként dolgozik. Állítása szerint, mint mindent, a kijárási korlátozást és tilalmat is meglehet szokni. A kérdés csupán az, hogy mennyire indokolt és hatásos mindez.
„Délvidékiként az elmúlt évtizedek során volt tapasztalatunk ínséges idők tekintetében. Ez a mostani merőben különbözik a ’90-es években megéltektől, a bombariadókkal, élelmiszerért való sorban állással, áramszünetekkel átvészelt vészterhes emlékként felsejlőtől. Ami azonos, az a bizonytalanság, a jövő, de a jelen kiszámíthatatlansága is. Akkor megtanultuk, hogy bármi megtörténhet, most pedig újra ebből kapunk leckét. Akkor is és most is, voltak előjelek, sejthettük, hogy az élet nem fog a megszokott mederben folyni, de mindez rajtunk kívülálló okok miatt. Vajmi kevés beleszólása van egy hétköznapi munkásembernek a nagy dolgok alakulásába, most ezt hatványozottan érezhető, ugyanis a korlátozásokat leginkább ez a réteg veszi komolyan, aki amellett, hogy a saját és a családja egészségét őrizve éli mindennapjait, nem akar hatalmas bírságot fizetni a szabályok megszegéséért. A hatvanórás teljes kijárási tilalom után a nyolcvannégy órás következik most péntektől keddig, a pravoszláv húsvét ideje alatt. Mint mindent, ezt is meg lehet szokni, de kérdéses, hogy mennyire indokolt, mennyire hatásos és milyen irányban változtatja meg a lelkületünket. Nyilván mindenkire másként hat, kortól, lakhelytől és mentalitástól függően. A falusi lét előnyeit tapasztalom most meg és élem újra a szüleim tágas udvarán, ahol nincs bezártságérzetem és tekinthetnék elégedetlenkedve is erre az időszakra, ehelyett azonban inkább örülök a szabad időnek, a nyugalomnak. Törékeny létünk, sebezhetőségünk és a felső hatalom által napról napra szorosabbra húzott nadrágszíj lételméleti kérdéseket vet fel, melyből az Egy-be való visszarendeződés fontossága körvonalazódik ki. „
Kerepesi Ottilia, 25 évvel ezelőtt kezdte meg a harcot a frontvonalban. Gyógyszerészként dolgozik a Vajdaság bánáti részén, Padén. Hivatása az – országgal együtt – számtalan változáson és átalakuláson ment már keresztül. A koronavírus-járvány azonban olyan, nem várt intézkedéseket hozott, amelyek még őt és családját is meglepték.
„Szerbiában a koronavírus-járvány megfékezése érdekében több, mint egy hónappal ezelőtt hirdették ki a rendkívüli állapotot. A fokozatosan bevezetett intézkedések tagadhatatlan, hogy számomra, és a családom számára is ijesztőnek bizonyultak. Az emberek az első néhány napban megrohamozták a patikát és minden, számukra alapvető szükségletet kielégítő gyógyszert gyorsan beszereztek. Nem volt ez másként az üzletekben sem. Kígyózó sorok, ijedt emberek. Az utcákon rendőrök kezdtek el járőrözni, mindeközben pedig hangosan bemondták, hogy mindenkit arra kérnek, maradjon otthon. A ma kezdetét vevő 84 órási kijárási korlátozást a múlt héten egy 60 órás vezette fel. Már az is félelmetes volt és iszonyatosan lassan telt. Az udvar és a kert ad megnyugvást és némi pepecselést. A hangsúly itt is, mint mindenki másnál az evésre és a pihenésre terelődik. ”
Ottilia elmondta, hogy a munkavégzésre és az élelmiszer beszerzésére kijelölt intervallumokhoz viszonylag gyorsan hozzá szoktak. A gyógyszertári készletek hamar feltöltésre kerültek, és az ellátás hétköznaponként azóta is zavartalan. Kiemelte: a faluban mindenki összefogott mindenkiért. Beindult a maszkok gyártása és az egymáson való, kendőzetlen segítségnyújtás. Ez persze egyébként is jellemző. Most azonban mindenki fokozottan azon dolgozik, hogy a koronavírus-járvány ne okozzon még attól is nagyobb katasztrófát, mint, amit ez idáig okozott.
A csókai Dienes Brigitta két kisgyermek édesanya. Több, mint egy évtizede tanítónőként dolgozik. A koronavírus-járvány az ő mindennapjaikat is nagy mértékben átalakította.
„Mi már a kijárási korlátozás kezdetekor megpróbáltunk észszerűen bevásárolni, és nem volt ez másként most, a kijárási tilalom bejelentését követőn sem. Mivel két kisgyermekünk van, a rendkívüli helyzet óta csak kísérletezünk, a konyhában, a szórakozásban, a tanulásban és a játékban is. A főzés és a sütés terén, új recepteket próbálunk ki, családi mozit is terveztünk és sok-sok olyan társasjátékot készítettünk, amelyeket a gyerekek maguk alkottak meg és rajzoltak le. Az ez idáig bevezetett intézkedések véleményem szerint kivételesen reálisak. Nem bosszankodom. Szerbia jól kezeli a járványhelyzetet. Szigorú intézkedésekkel, de jól. És bár tény, hogy bent kell lennünk egy kétszobás lakásban, mégis számomra az a legfontosabb, hogy együtt van a család és, hogy egészséges annak minden tagja. Több időt tudunk fordítani egymásra. És ez abszolút pozitív. Annyi mindent lehet így is csinálni, együtt, amire egyébként nem fordítunk elegendő időt… Ez most mindnyájunkat a türelemre, kitartásra és odafigyelésre nevel. Arra, hogy megálljunk egy kicsit és elgondolkodjunk. Hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Arra, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő embereket és hogy foglalkozzunk is velük, ne csak elfogadjuk azt hogy ott vannak körülöttünk. Mindezt a gyermekeinkkel is letisztáztuk. Elmagyaráztuk nekik, hogy mi a helyzet és terveket készítettünk. Mindemellett egyébként nem hiszem, hogy zokon fogják venni azt, hogy anya és apa minden figyelme három napig csak rajtuk lesz. ”
A tanítónőt és a családját egyelőre nem viseli meg a bent tartózkodás, annak ellenére, hogy szeretnek a szabadban lenni. Elmondása szerint alaptermészetének köszönhetően a legrosszabb körülmények között is csak a jót keresi.
Szerbiában ma délután 17:00 órakor vette kezdetét a kijárási tilalom, ami kedden hajnali öt órakor ér majd véget. Apropója, pedig nem más, mint az ortodox húsvét. Alexandar Vučić, Szerbia elnöke ezzel szeretné még inkább visszaszorítani a világjárvány terjedését az országban. Ehhez pedig elmondása szerint el kell kerülni a személyes találkozásokat, a családi és baráti összejöveteleket és a nagy, ünnepi összeröffenéseket. A múlt hétvégén mindez hatásos volt. A keresztények legnagyobb ünnepén szinte teljesen elcsendesedett az ország.
A kérdés csupán az, hogy mindezt meddig tűrik majd az ott élők?!
