Rombolja vagy építi a karantén a párkapcsolatokat? A Szegedi Tudományegyetem kiváló szakértőit kérdeztük!

Dr. Sallay Viola és Dr. Martos Tamás hosszú évek óta foglalkozik pár – és családterápiával. Pszichológusként praktizálnak, emellett pedig egyetemi oktatók a SZTE Pszichológiai Intézetben. Ha valaki, akkor ők aztán pontosan tudják, hogy a koronavírus-járvány okozta hatósági, vagy önként választott karantén meddig kivitelezhető épen és egészségesen egy családban és/vagy egy párkapcsolatban. Hogy hogyan érdemes az esetleges konfliktusokat jól és okosan kezelni ebben a rendkívüli helyzetbe. És, hogy most tényleg számít-e az, hogy az adott pár mennyi ideje van együtt.

A világjárvány gyakorlatilag fenekestül forgatta fel az emberiség életét úgy, hogy azóta is mindenre és mindenkire óriási hatást gyakorol. A járvány megfékezése érdekében hozott rendeletek, módosítások és korlátozások pedig legtöbbünket beláthatatlan időre a négy fal közé szorítottak, és arra kényszerítettek, hogy a lehető legtöbb időt a számunkra legfontosabb emberekkel töltsük. Ezen apropó kapcsán a fentebb pedzegetett kérdésekre adott többek között választ a Szeged365-nek az egyetem két kiváló szakembere.

Milyen hatást gyakorol a párkapcsolatokra koronavírus-járvány miatt önként és/vagy a hatóság által meghatározott karanténban eltöltött, állandó együttlét?

A jelenlegi helyzet legtöbbünk számára kényszerűséget jelent – a kényszer, a bezártság, a kontrollérzet csökkenése pedig stresszt okoz. A párkapcsolatban élők számára ez egy paradox stressz: az együttlét, a közös idő (elvben) kívánatos egy kapcsolatban, de valójában legalább ugyanennyire szükséges, hogy időnként valamilyen mértékben el is tudjunk különülni egymástól. A párok és családok helyzetét az is nehezíti, hogy ebbe a stresszhelyzetbe minden családtag egyszerre került bele, azaz nem számíthatunk arra, hogy párunk “kívülről” tudna segítséget nyújtani saját fokozódó frusztrációnkra. Azonban érdemes odafigyelni arra is, hogy az azonos körülmények (a bezártság, az otthonról végzendő munka, a fokozódó képernyőhasználat, a gyermekek otthoni foglalkoztatása) minden családtagot máshogy érinthet. Ugyanaz a veszteség – például, hogy nem járhatunk el szakmai és baráti közösségekbe – mást jelenthet egy extrovertált, társasági embernek, mint annak a családtagnak, aki egyébként is az otthoni kertészkedést vagy otthoni filmnézést, kézműveskedést kedveli. Ilyen módon az eleve meglévő különbségeket a pár a saját javára fordíthatja: aki könnyebben meglátja a karantén-helyzet sajátos lehetőségeit, meghívhatja a párját olyan tevékenységekbe, amit korábban biztosan párja nélkül végzett volna.

Mennyit számít az, hogy az adott pár milyen régóta és milyen formában él együtt?

A nem régóta együtt lévő párok számára nehéz lehet, hogy extra kihívásokkal szembesülnek rögtön az együttélés elején, de ez része lehet a felfedezés izgalmának, a közös rutinok kialakításának is. Többen éppen a karantén hozta új helyzetben költöztek össze, ami lehetőséget ad arra, hogy a pár közös hobbit, közös kedvenc tevékenységeket és közös megküzdési módokat alakítson ki (például: testmozgás, kibeszélős esték, közös főzés). Mindez a karanténhelyzet elmúltával is közös erőforrás maradhat a párkapcsolatban. Persze arra is érdemes készülni, hogy a korlátozások feloldása után újraindulhat az ismerkedés egymás eddig ismeretlen társasági szokásaival, munkavégzési ritmusával és mindazzal, ami most nem jelenhet meg a közös életben. A tapasztaltabb, régebb óta együtt élő párokban a stresszhelyzetek, az összezártság előhozhatnak eltemetett sérelmeket, de jól bejáratott közös megküzdési stratégiákat is. A stressz hatására gyakran felerősödnek a meglévő megoldási stratégiáink. Aki korábban hajlamos volt rá, hogy visszahúzódjon a kapcsolatból és magában tartsa érzéseit, gondolatait, egyes döntéseit, az lehet, hogy most még inkább így tesz, aki pedig szívesen keresi a másik érzelmi és fizikai közelségét, az most még inkább ezt igényelheti. Ezekben a helyzetekben segíthet saját igényeink kimondása és egymás igényeinek elismerése – anélkül, hogy elvárnánk egymástól mindezen igények maradéktalan teljesítését. Tudatosíthatjuk, hogy a másik reakciói nem feltétlenül nekünk, személyünknek vagy a kapcsolatuknak szólnak, hanem sokkal inkább – a szó szerint – “szorult helyzetnek”. Érdemes kimondani, hogy most közös krízishelyzetben vagyunk: nem kell azt várni magunktól, hogy kapcsolatunk most fogja élni legcsodásabb perceit – bármit is sugallnak a közösségi média sokat lájkolt bejegyzései. Ugyanakkor sokat jelent, ha képesek vagyunk tiszteletben tartani a kettőnk közti különbségeket a stresszre adott reakciókban, a közelségkeresésben, a médiahírek kezelésében és a gyereknevelésben. Az ugyanis döntő különbség lehet a párok kihívásait tekintve, hogy (kis)gyerekekről, idős családtagokról kell-e gondoskodni. A tapasztalatok szerint ilyenkor különösen nagy lehet a nyomás, és ezért sokat számít, hogy a partnerek milyen “eszköztárból” tudnak válogatni. Mennyire tudnak támaszkodni a korábbi közös küzdelmek pozitív tapasztalataira, és mennyire tudnak kreatívak lenni az új megoldásokban. Mivel ez egy sosem próbált, új helyzet, érdemes “új lapot” nyitni a gyermekekkel kapcsolatos helyzetek kezelésében, ami segíthet a korábbi szülői ellentétek, konfliktusok áthidalásában. Kipróbálhatjuk, hogyan találjunk sosem volt, új megoldásokat a szülői együttműködésben is.

Hogyan lehet leküzdeni, elkerülni ebben a helyzetben azt, hogy ne ütközzön a pár állandóan konfliktusba? Egyáltalán le lehet-e, le kell-e?

Az egy térben megélt állandó és túl szoros fizikai közelség szintén megterhelheti a párkapcsolatokat. A távolság megteremtése – akkor is, ha csak korlátozott mértékben megvalósítható – segít abban, hogy visszataláljunk önmagunkhoz és az “újratalálkozáskor” a párunkat is új színben láthatjuk, hiszen ő is lehetőséget kapott, hogy megélje az “elvonulós” önmagát. A távolságteremtés jelenthet eltérő tevékenységeket vagy fizikai távolságot, akár a lakás egyes területeinek ideiglenes felosztásával – ebben lehetünk kreatívak. Kijelölhetünk időlegesen saját “minibirodalmakat” az egyes családtagoknak, ahol az illető úgy rendezheti el a tárgyakat maga körül, hogy biztosíthassa a maga számára az elvonulós tér határait. Viszont érdemes elfogadni azt is, hogy valamennyi plusz konfliktussal szinte “kötelezően” együtt jár a helyzet. A konfliktusok megjelenése része a megküzdésnek, a megoldások keresésének. De ha krónikussá válik a kapcsolati feszültség, akkor érdemes segítséget kérni: az új helyzetben online is elérhetővé váltak a párkapcsolati tanácsadás különféle módjai és ezek a helyzetek is valódi “kilépést” jelentenek a helyzet bezártságából.

És végül, hogyan tudják a szerelmesek hasznosan, építő jelleggel kihasználni ezt az időt?

Az első, és néha legnehezebb lépés, hogy magát a “nehezet” érdemes kimondani – és egymásban elfogadni. A stressz, a feszültségek, a kihívások kimondása önmagában is segít. Különösen, ha a párunk képes ezt kritika, kéretlen jótanácsok és szemrehányás nélkül fogadni (legalább második nekifutásra…). Ha sikerül a helyzet közös megértését kialakítani, akkor onnan kezdődhet a kreatív fázis. Ekkor már nem visz az energiát a saját igazunkért folytatott küzdelem és mód nyílik felfedezni egymásban és saját magunkban is, hogy mit hoz ki belőlünk a helyzet újdonsága. Milyen új és meglepő vonzó tulajdonságokat, gesztusokat fedezünk fel egymásban? Vagy azt is kipróbálhatjuk, hogy milyen új rítusokat tudunk kialakítani a párkapcsolatunkban és családunkban, amelyek “nagyon mi vagyunk” és amelyek megmutatják a mi sajátos erősségeinket egy globális stresszhelyzet kellős közepén is.

Dr. Sallay Viola és Dr. Martos Tamás most induló, párkapcsolatokra, otthonhoz fűződő viszonyokra és a karanténhelyzet kapcsolatát kutató online kérdőívük kitöltésére IDE kattintva bárkinek lehetősége van.