Felelős vagy azért, amit mondasz, felelős vagy azért, ahogy kinézel. Felelős vagy azért, ahogy öltözöl, felelős vagy azért, ahogy viselkedsz. Felelős vagy másokért, felelős vagy magadért…
Pósa Tamara vagyok, újságíró, moderátor, szerkesztő-riporter, blogger. 1996-ban, Zentán születtem. Általános és középiskolai tanulmányaimat a Vajdaságban végeztem, felsőfokú képzettséget az anyaországban, Szegeden szereztem, a Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, média-kommunikációs szakán, moderátor szakirányon, 2018-ban. Újságírással középiskolásként, 2013-ban, hobbi szinten foglalkoztam először, minek köszönhetően volt szerencsém több vajdasági lapnál is dolgozni. Két évvel ezelőtt azonban leigazoltam a Családi Körhöz, ami a Vajdaságban, egy nyomtatott formában megjelenő hetilap, ezt követően pedig szerzője lettem az ezzel párhuzamosan létrehozott online felületű Szabad Magyar Szónak is. A felsőoktatási szakképzést követően, a hódmezővásárhelyi Promenad.hu főállású újságírója lettem, ahonnan másfél év után tovább álltam, a budapesti székhelyű atv.hu-hoz, ahol videószerkesztőként dolgoztam. A szívem azonban visszahúzott Szegedre, így lettem néhány héttel ezelőtt a Szeged365 újságírója. A napfény városa az elmúlt öt évben kijelenthetem: az otthonommá vált. A nyugodt, ám mégis rendszerint élettel teli, barátságos város egy olyan biztos pont lett a számomra, ahol igaz barátokra, első szerelemre, és a hivatásomra leltem. Ez az az alföldi város, ahol a legfinomabb a fröccs és legízletesebb a halászlé. Ahol a Tisza-parton mindenkinek akad egy apró kis titkos helye. Ez az a hely, ahol felnőtté váltam. Ahol megtanultam értékelni a haza jelentőségét és közelségét. Ez az az a város, ami az eddigi életem legfontosabb pillanatainak teret adott. A hely, ahol pörögnek a bulik és velük együtt én is. Ahol komfortos, jó és örömteli lenni. Ahol nem fogok hallgatni és beállni a sorba, ahol megpróbálok mindig hiteles lenni és olyan témákat papírra vetni, ami fontos, ami nemes, amiről beszélni érdemes, beszélni kell és illik; Ezúttal nőként, nőkről, nem csak nőknek
Nő vagy, felelős vagy
Felelős vagy azért, amit mondasz, felelős vagy azért, ahogy kinézel. Felelős vagy azért, ahogy öltözöl, felelős vagy azért, ahogy viselkedsz. Felelős vagy másokért, felelős vagy magadért.
Szülnöd kell, sütnöd, főznöd, meg takarítanod, vasalnod, teregetned, meg gyereket nevelned, be kell vásárolnod, férjet kell szeretned, a szeretőt pedig eltűrnöd. A barátot kiszolgálnod, a barátnőket kedvelned, a kutyát meg sétáltatnod. Rohannod kell, időre, hallgatnod kell csendben, nem beszélni, elviselni, eltűrni, ha ütnek, ha vernek, ha megaláznak, ha megerőszakolnak, ha megcsonkítanak, ha utánad fütyülnek, ha kinevetnek. Élned kell, fel kell kelned, mosolyognod kell, nevetni, játszani, szeretkezni, félni, nem megijedni, kibékülni, elengedni, eltemetni, elfelejteni, alkalmazkodni. Olvasni, művelődni, intelligensnek lenni, sminkelni, szőrteleníteni, szülni újra, kiszolgálni megint. Kevesebbet keresni, megengedni, elszaladni, eltitkolni, burokban élni. Nem meginogni, fogat összeszorítani, megkérdezni, felelni, eltűrni, ha megcsal, ha csak másodjára szeret.
Mert te nő vagy, mert felelős vagy. Mert, mindig, mindenhol csak kevesebb vagy, meg kisebb és gyengébb, és szolidabb és csúnyább, és összeférhetetlen. Mert te képes vagy rá, mert neked képesnek kell lenned rá. Mert, van, aki elnyom és van, aki felemel. Mert neked ez jár, neked ez jutott. Mert téged így neveltek, vagy mert nem is neveltek. Mert nem volt előtted apakép. Mert, az anyád is ilyen volt. Mert, az anyád is tűrte. Mert nem szeretett még soha senki igazán. Mert nem is tudod, hogy hogyan kell szeretni. Mert tudsz és szoktál is hibázni. Mert bátor vagy. És nagyszájú. Mert te felelős vagy, mert annak kell lenned. Mert te nem lehetsz vezető, vagy pont azért mert az vagy. Mert, te nem tudsz szülni és/vagy nem is akarsz. Mert te tudod mi a szegénység. Mert te tudod, mit jelent a bármit és a mindent. Mert a rendszer ilyen. Mert az emberek ilyenek. Azért, mert te nő vagy.
De meddig még? …
