- Hirdetés -
- Hirdetés -
Szegedi Arcok

Szegedi Hősök: a szegedi Lévai Norbi megmenekült az amputációtól, aztán maga is életmentő lett

- Hirdetés -

Lévai Norbert megmenekült az amputációtól, aztán maga is életmentő lett. A Szegedi Vízimentő és Tűzoltó Szakszolgálat dolgozója illetve a Borbála Fürdő uszodamestere gyermekkorában 25 műtéten esett át, annak érdekében, hogy felnőttként teljes értékű életet tudjon élni. Ahogyan egykoron az ő egészségéért is küzdöttek, úgy küzd most ő is a helyiek és környékbeliek életéért. Így volt ez a csütörtökön is, amikor a Holt-Marosba hajtott autó kiemelésén dolgozott.

Fotó: Lévai Norbert

Egy vele született rendellenességnek köszönhetően a jobb lába már fiatalon veszélybe került, majdnem amputálni kellett azt. A 25. azaz az utolsó lehetőség mentette meg mindettől, ezt követően pedig ő maga is az életmentést választotta hivatásul. Első műtétjére két évesen majdnem Oroszországban került sor. Az azonban végül Budapesten került elvégzésre. Magyarországon, akkor, rajta, először! Ez egy csonthosszabbításra és egyenesítésre is alkalmazható beavatkozás volt, ami azzal járt, hogy négy karika került a lába köré, a csontjába pedig tizenhat tűt szúrtak bele, majd elkezdték azt széthúzni. Ez volt az a technika, amit rajta teszteltek először az országban.

Fotó: Lévai Norbert

Mikor és milyen apropó kapcsán vált belőled vízimentő?

Egy velem született rendellenességnek köszönhetően több, mint két tucat műtéten kellett átesnem ahhoz, hogy felnőttként teljes értékű életet élhessek. Mindegyik rengeteg kockázattal járt, és folyamatos korrigálást igényelt. Elvágták, majd nyújtották a csontot, de volt csontátültetésem is. Sajnos azonban egyik beavatkozás sem sikerült jól, fertőzést kaptam. A huszonötödik műtétemkor pont 25 éves voltam. És gyakorlatilag ez, az utolsó, azaz a 25. mentette meg az életemet. Annak köszönhetem, hogy a jobb lábam nem került amputálásra. 2006-ot írtunk, amikor minderre sor került és akkor fogalmazódott meg bennem először az is, hogyha mindez jól sikerül, én magam is az életmentést választom hivatásul. A műtét – hála Istennek – sikeres volt, minek köszönhetően aztán két évvel később, 2008. nyarán már sikeres uszodamesteri képesítést szerezhettem. A víz és az úszás iránt kialakult szeretet kiskoromra tehető, a szüleim ugyanis már viszonylag fiatalon beírattak az úszóiskolába. 2014. júliusában ILS vizsgát tettem, egy nemzetközi vízimentő tanfolyamnak köszönhetően. Azóta pedig a Szegedi Vízimentő és Tűzoltó Szakszolgálatnál dolgozom, mint vízimentő, főállásban pedig az algyői Borbála Fürdőbe uszodamestere vagyok.

Fotó: Lévai Norbert

Van abban valami sors szerű, hogy így alakult az életed?

Bár azt nem tudom, hogy milyen küzdeni az életért, de abban már biztos vagyok, hogy egyetlen harcot sem érdemes és szabad feladni. Hiszek abban, hogy sok minden a fejben dől el. És abban is, hogy az ember, ha képes nagyot álmodni, képes azokat az álmokat meg is valósítani. Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis az utolsó műtét, azaz az utolsó lehetőség, amellyel elkerültük az amputációt teljes értékűvé tette az életem. Ez a rendellenesség pedig azóta már egyáltalán nem befolyásolja az életem.

Az, hogy egy olyan hivatást választottál magadnak, ami az életmentésről szól, mekkora teher elsősorban lelkileg, nem utolsó sorban pedig fizikailag?

Az életmentés sem lelkileg, sem fizikailag nem egyszerű, sem nekem, sem pedig azoknak a kollégáknak, akik ugyancsak részt vesznek abban. Teljes koncentrációt, tudást és tapasztalatot igényel. Igyekszem mindig a legjobb tudásom szerint cselekedni, a lehető leggyorsabban és legpontosabban. Figyelek arra, – mint, ahogyan a többiek is – hogy az adott mentés során ne sérüljek meg. Emellett persze minden egyes mentés után a lelkünkön és ezáltal a szellemünkön is könnyítünk, mégpedig úgy, hogy kibeszéljük, átbeszéljük az adott helyszínen történteket. Ez minden esetben sokat jelent.

Mi éltet, motivál?

Boldognak, vidámnak lenni és nem feladni, ez hajt előre.

Fotó: Lévai Norbert

Terepre igyekezéskor van benned bármiféle félelem azzal kapcsolatosan, hogy mi vár rátok, hogy az adott helyszínen mit, kit fogtok látni vagy épp nem látni?

Természetesen van. A leginkább általában mindig attól tartok, hogy családtaggal, baráttal, ismerőssel vagy épp egy gyerekkel szembesülök az adott terepen. Szerencsére ez utóbbival a pályafutásom ideje alatt eddig még egyetlen egyszer sem találkoztam. Abban az esetben, ha viszont a helyszínre érkezéskor azt tapasztaljuk, hogy már nem tudunk segíteni, akkor lerójuk kegyeletünket, vagyis 10 másodpercig néma csendben állunk, majd csak ezt követően kezdjük el a munkát.

És végül, mi volt az eddigi pályafutásod legkiemelkedőbb és/vagy legmeghatározóbb élménye?

Eddigi pályafutásom legnagyobb sikere, nyolc emberi élet megmentése volt, akiket a vízbefulladástól mentettem meg. De természetesen emellett nem felejtem el a legelső életmentő beavatkozást sem, amiben 2012. április 23-án vettem részt, és egy újraélesztésben segítettem. Ezen felül egyébként elmondhatom, hogy az összes eddig helyesen elvégzett feladatra és megmentett emberi életre büszke vagyok. Amit pedig zárásképp kiemelnék, hogy két éven át vízimentőként segíthettem a Red Bull Air Race munkáját, ami egy különleges élmény volt a számomra.

Lévai Norbert mindemellett olyan akciókban is részt vesz, mint a már emlegetett, Holt-Marosba hajtott autó kiemelése, erről a minap cikkeztünk:




- Hirdetés - - Hirdetés - - Hirdetés -

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb