Szegediek a világ körül: a szegedi srác, akinek magánrendelője lett a francia riviéra fővárosában!

Hogyan kerül egy szegedi fiatalember Nizza mellé? Hogyan lesz az alföldi srácból egy menő francia rendelő társtulajdonosa? És hogy mi hiányzik neki a leginkább a Napfény Városában? Ismerd meg Danka Krisztián történetét!

Krisztián 2004-ben döntött úgy, hogy Franciaországba költözik. Vagyis immár több, mint tíz éve él Breil sur Roya-ban, ami Nizzától mindössze 60 km-re található. A csodálatos hegyvidéki táj, a friss tiszta levegő és a lenyűgöző látványosságok ellenére mégis gyakran hiányzik neki a Napfény Városa.

A szegedi férfi a nyugat-európai országban társtulajdonosként magánrendelőt üzemeltet, ahol gyógytornászként dolgozik. Elmondása szerint a koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében hozott kijárási korlátozások nekik is, mint minden más egyéni és magán vállalkozónak károkat okoztak. A rendelő ugyanis március 17-e és május 6-a között zárva tartott, Krisztiánból pedig ezen időszakra főállású apa lett.

Az egy éves Margaux és a nyolc éves Eleonore az elmúlt három hónapban nap, mint nap új feladatok és kihívások elé állította őt. Nem csak bölcsődei nevelőt, de egy időben általános iskolai tanítóbácsit is játszott. Oktatott, szórakoztatott, kikapcsolt. Ügyelt a rendre, háztartást vezetett, amíg a felesége, aki a helyi kórház pszichológiai osztályának főosztályvezető egészségügyi nővére, illetve megbízott főosztályvezető a redukációs kórházban, mindvégig dolgozott.

Danka Krisztián úgy fogalmazott: igyekeztek tartalmasan elütni az időt. Kialakítottak egy új, addig még számukra is ismeretlen napi rutint, ami magába foglalta a tanulást, a takarítást a főzést és a szabadlevegőn való időeltöltést is. Ez utóbbira, mint azt kiemelte, csak és kizárólag igazolás fejében volt lehetőség, naponta egyszer, egy órára. Franciaországban is szabályozták ugyanis a szabadmozgást a koronavírus-járvány idején. Éppen ezért a megfelelő előírások és keretek között a két kislánnyal csupán csak egy kilométernyi távolságban hagyhatták el a házat. Azt, hogy ki, mikor és miért hagyja el otthonát egészen május 11-ig igazolással kellett indokolni.

Mint azt mondta, ebben a nehéz helyzetben még többször jutott eszébe az otthon. Felidézte a legkedvesebb emlékeit, amelyek Szegedhez kötik. Ezek természetesen a gimnáziumi és főiskolai éveire tehetők.

Danka Krisztián ugyanis a SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola tanulója volt, ahol matematika-fizika szakon végzett. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karán szerzett főiskolai végzettséget, így lett belőle gyógytornász.

Ezek az évek, mint azt elmondta rengeteg szép emléket hagytak maguk mögött. Ilyen az első alkohol fogyasztás élménye, az első szerelem, az első igazi nagy bulik, szabályok megszegése és minden, ami egy kamasz koraiban járó fiatal fiúnak kijár. Azt azonban kiemelte: a csínytevésekre és a szabályok megszegésére mindig nagyon ügyeltek és igyekeztek “okosban” megtenni azt barátaival. Szívének egyik legkedvesebb helye – pont úgy mint sokunknak – a szegedi Tisza-part. Véleménye szerint a Napfény Városában ez az egyik legcsodálatosabb, legmutatósabb és legromantikusabb hely, ahol szintén rengeteg feledhetetlen emléket szerzett.

Danka Krisztián boldog, örül, hogy két remek és egészséges kislány édesapja lehet, imádja a feleségét és munkáját, nem utolsó sorban pedig büszke arra, hogy életének legmeghatározóbb évei ide, Szegedhez köthetők.