Az előző blogomban az álmaimról írtam, olyanokról amikért megharcoltam és olyanokról is amikért meg kell még harcolnom. Rögtön voltak többen, akiket zavartak a fotóim, a személyes érzelmekkel átitatott soraim. Egy fontos dolgot kell tenni azért, hogy soha senki ne tudjon elgyengíteni: nem ezekre a rosszindulatú próbálkozásokra kell koncentrálni, hanem a sok hátbaveregetésre, baráti biztatásra, és a brutálisan sok elismerő üzenetre amiket ugyancsak az előző heti blogom után kaptam. Nagyon köszönöm Nektek ezt! Ezek a pillanatok adnak igazán nagy erőt nekem!
Az előző blogom erről szólt:
Az ember életében sok meghatározó pillanat van, amelyek erőt adnak…sok pillanat elillan és a feledés homályába merül, de vannak azok a pillanatok amikre mindig emlékezni fogunk. Ezek a pillanatok, amik erőt adnak, amik segítenek az álmaink megvalósításához szükséges mérhetetlenül nagy erő megteremtésében. Szerencsés gyerek voltam, sok helyen jártam, elképesztően sok emberrel megismerkedtem: már nyolc évesen néztem, ahogyan a tatabányai strandon Fekete Laci, a világ legerősebb embere szervezi a helyi erő fesztiválját…beszélgetni kezdtem vele, és Ő nem is sejtette, hogy nekem kisfiúként mennyire jól esett amikor azt mondta: “belőled még lesz valaki”. Valószínűleg Ő kedvességből, csak úgy töltelékmondatként szúrta oda, de nekem ott a vézna fiúnak a nagy óriástól rendkívül jól esett….és ez egy olyan pillanat volt.
Lékó Péter ÚjSzegeden általános sulis koromban két sakk óra között a focin kellemesen megrugdosta a lábam (nem direkt, de akkoriban gyorsan huzogattam, és egy ütemmel előrébb jártam mindenkinél, legalábbis így mesélem manapság :) ) miközben Herpapának (Herpai József tanár úr) passzoltam. Ő az a tanár, akinél büntetésből a Szerelmes vakegér gondolatairól kellett 12 oldalas fogalmazást írnom, és aki a technika után, és a sakk óra előtt olyan sokat beszélt nekem az életről, és hogy hova kell helyezni a súlypontokat…azóta is sokat segít ha tudok az életben a súlypontokra figyelni! Sok kellemetlen pillanattól menekülök meg így…
A terészetben nagyon sok pillanatot átéltem, amelyeket soha nem fogok elfelejteni. Szerencsés gyermek voltam, mert apám elvitt Magyarország összes gyönyörű helyére. A Dunántúlon egy sas (nekem akkor sas volt, amatőr természetbúvár képességeim kevésnek bizonyultak akkor, hogy meghatározzam pontosan) reppent fel egy kanyargós ösvényről éppen a lábam mellől, de sosem felejtem a természet szépségét Szilvásváradon, Aggteleken a bicajtúránk izgalmait, a Mátrán a meredek ösvényeket, a Kékestetőn a szánkó balesetemet, a Börzsönyben az éjszakai bátorság-túrát (halálosan féltem), a Zalai domság hosszú sétáit, a Kis-Balatonnál a szarvasok bőgését, vagy az őseim földjén a Bakonyban való cserkészést. Eleinte Wartburggal, majd Barkasszal jártuk be az egész országot, később Erdélyt és még a gyermekkorom végén a horvát tengerpart is belefért. Erdélybe azóta többször voltam, örök szerelem, örök pillanatok. Amikor egy 100 éves bácsikánál megálltunk, és megkérdeztem, hogy a méhkaptár nem veszélyes hogy ilyen közel van? Azt mondta: “Nyugalom az csak marketing”. Marketing…Erdély mélyében egy elhagyatott kanyargós út mentén, a 100 éves bácsika szájából furcsa, de sokat mondó volt ez a szó…imádtam Erdély minden pillanatát, még akkor is, ha folyamatosan érzi a magyar ember a lelkében, ott a szíve tájékán: van itt valami nagy igazságtalanság….remélem egyszer megoldódik ez az igazságtalanság, és feledem ezt az érzést, egyszer csak már nem kell soha éreznem…na az egy gigantikus pillanat lesz….
Sok bohém pillanatom is volt. Amikor könnyedén veszed az életet. Amikor nem gondolsz arra, hogy miből fizeted be a sárga csekket, nem az emberi gonoszságokon bosszankodsz, nem a sok átverés, becsapás, rosszindulat jut eszedbe, hanem csak úgy élvezed a pillanatot. Sokszor keveredtem ezekben a pillanatokban olyan helyzetekben amiket senki nem jósolt volna meg előre. Így zenéltem nulla zenei tudással Dublinban az Old Store House-ban, kerültem verbális harcba a helyi maffia embereivel egy olasz tengerparti kisvárosban (pedig non parlo Italiano), sétáltam ködbe bújt temetőben a vidéki Angliában, vagy csentem el egy villát (R)Oxford udvaráról, amit előtte csak a Harry Potterben láttam (bár ott nagyobbnak tűnt sokkal) és egy ilyen pillanatban találkoztam Dudzsák Balázzsal is, úgy hogy szó szerint a rendőrkordon előtt, belépő és meghívó nélkül egészen a Magyarország- Románia meccs utáni VIP buliba sétáltam. Sajnos nem írhatom le milyen csellel, mert egy két sportújságíró barátomnak az orrára koppintanának.
A jó pillanatokat meg kell élni, és emlékezni rá! Mindig jönnek rossz periódusok is az életünkben, amelyeken pont ezek az emlékek segítenek átlendíteni, és ezek a pillanatok adnak újabb erőt ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat!
Kiss Balázs vagyok, ízig-vérig szegedi, igazi lokálpatrióta! Gyönyörű nagy családban az apuka, az exrádiós, a rendezvényszervező, a színpadon mikrofonba beszélő, a Szeged365.hu értékesítési és közösségi vezetője! Szeged nekem a világ közepe. A Mol – Pick Szeged lehet matematikailag nem jobb a Veszprémnél, de nekem a világ legjobb kézilabdacsapata. Lehet csak NB II-es a focicsapatunk, de én arra emlékszem mikor labdaszedő voltam a SZEOL NB I-es csapatánál, és Urbán akkora felsőkapufát rúgott “20-ról”, hogy abba Zsombó is beleremegett. Egy emberként üvőltött a stadion! Az új gyönyörű szegedi stadionban libabőrös vagyok a meccsek alatt, attól a hangulattól, amit csak Szegeden tud a B-KÖZÉP! A kajakosaink és kenuasaink mindenkit maguk mögött hagynak, a küzdősportolóink bárkit legyőznek, és Lékó miatt velem együtt sok szegedi fiatal is úgy gondolta: sakkozni is vagány dolog. Elnézést mindenkitől, de nekem a bajai halászlé, csak tésztás paradicsomleves, mert az igazit “FrankSanyibácsi” főzi! Én még tartottam a vérestálat miközben hörgött a disznó, Piroskanéninél mostuk a disznóbélt az idős asszonyokkal Tápén, miközben végighallgattam, hogy én már olyan városi ficsúr gyerök vagyok, mert fintorgok, és nálunk a család mindig agyon paprikázta az ebédet, hogy utána krákogjunk délután háromig. Ha ráülünk a gumilabdára akkor az Szegeden ludáj lesz, mégha ezt a szót sehol máshol nem értik, nem is ismerik. A Liget ha mesélni tudna röpködnének a 18-as karikák, és a Földön nincs romantikusabb hely, mint a mi Tisza-partunk. Nálam a pesti, ha lejön látogatóba akkor pösti és ne okoskodjon, de érezze jól magát, csodálja a galaxis legszebb hölgyeit és egyen igazi halászlevet.
