A Huszár- Mátyás rakpart folyamatosan köztéma Szegeden. Lezárva, nem zárva, fesztivállal, anélkül, autóval, motorosokkal, tomboló zenével, ingyenes parkolókkal, vagy azok nélkül. Nyári lezárással, nyári lezárás nélkül, kiöntve, elöntve, megrepedezve, bográcsok között, vagy finom kézműves söröket iszogatva… és sajnos az állandó kiemelkedő probléma: a SZEMÉT!
Emlékszem annak idején a RakpartFeszt – Kézműves Sörünnep fesztiválunkon magyar rekordot állítottunk fel, ahol megtudtuk hány 😍 szerelmet bír el a szegedi Huszár – Mátyás rakpart:
Sajnos azóta versenyen kívül kezdik már a szegedi fiatalok megadni a következő kérdésre is a végső választ: Hány szemetet bír el a rakpart? Nem rég értem haza, mert megnéztem milyen akkor, amikor nem hétvége van, nem az őrült szemetelés folyik, hanem csak úgy üldögélnek a fiatalok, a szerelmes párok, és a családok sétálgatnak. Egészen türhető, bár az én szememet a kis szemét is mindig zavarta. Nem tudom megérteni. Ott van a szemetes! Hogy a …csába tudja mégis a xaros chipszes zacskót eldobni‼ Miért nem dobja ki a vodkás üveget, miért marad ott használaton kívüli palackpostaként? Ma nem volt nagy szemét…de meglepve tapasztaltam, hogy két 20-as éveiben járó leányzó közvetlen a kiáradt Tisza mellett a lépcsőkön ülve beszélgettek, mikor egy szellő elfújta a nylon zacskót mellőlük. Pont annyira, hogy ne lehessen kézzel elérni, fel kellett volna kicsit állni..egy nyújtózkodás kellett volna a szemetelés elkerüléséhez…nem sikerült. Pont ennyire állt meg a két hölgytől a zacsi:
10 percig néztem, ahogyan a kis nylon nekilódul természet szennyező útjára, kicsit haladt, távolodott nem éppen David Attenborough-n nevelkedett gazdáitól. Mikor már láttam, hogy sikerül a zacsi terve, nem voltam rest. Lementem a két hölgyhöz és felvettem a természetben röpke 1000 év alatt lebomló kis anyagot. “Ezt elhagytátok lányok” – mondtam. Meglepődtem a válaszon: ” Oh, I’m sorry” …majd erőteljes pirulás és zavarba jövés után nagyon megköszönték, hogy visszaadtam a zacskót, amit gyorsan rabosítottak: összegyűrték és eltették a táskájukba. Érezték, tudták, hibáztak.
Kimegyek hétvégén is, megnézem lesz e akkor is pirulás, mert pénteken és szombaton igazi szemét Armageddon van a gyönyörű Tiszánk partján! Remélem kellemes csalódok majd, mert valjuk be őszintén: brutálisan jó a hangulata hétvégente a rakpartnak. Legutóbbi képsorozatunkat itt találjátok:
Kiss Balázs vagyok, ízig-vérig szegedi, igazi lokálpatrióta! Gyönyörű nagy családban az apuka, az exrádiós, a rendezvényszervező, a színpadon mikrofonba beszélő, a Szeged365.hu értékesítési és közösségi vezetője! Szeged nekem a világ közepe. A Mol – Pick Szeged lehet matematikailag nem jobb a Veszprémnél, de nekem a világ legjobb kézilabdacsapata. Lehet csak NB II-es a focicsapatunk, de én arra emlékszem mikor labdaszedő voltam a SZEOL NB I-es csapatánál, és Urbán akkora felsőkapufát rúgott “20-ról”, hogy abba Zsombó is beleremegett. Egy emberként üvőltött a stadion! Az új gyönyörű szegedi stadionban libabőrös vagyok a meccsek alatt, attól a hangulattól, amit csak Szegeden tud a B-KÖZÉP! A kajakosaink és kenuasaink mindenkit maguk mögött hagynak, a küzdősportolóink bárkit legyőznek, és Lékó miatt velem együtt sok szegedi fiatal is úgy gondolta: sakkozni is vagány dolog. Elnézést mindenkitől, de nekem a bajai halászlé, csak tésztás paradicsomleves, mert az igazit “FrankSanyibácsi” főzi! Én még tartottam a vérestálat miközben hörgött a disznó, Piroskanéninél mostuk a disznóbélt az idős asszonyokkal Tápén, miközben végighallgattam, hogy én már olyan városi ficsúr gyerök vagyok, mert fintorgok, és nálunk a család mindig agyon paprikázta az ebédet, hogy utána krákogjunk délután háromig. Ha ráülünk a gumilabdára akkor az Szegeden ludáj lesz, mégha ezt a szót sehol máshol nem értik, nem is ismerik. A Liget ha mesélni tudna röpködnének a 18-as karikák, és a Földön nincs romantikusabb hely, mint a mi Tisza-partunk. Nálam a pesti, ha lejön látogatóba akkor pösti és ne okoskodjon, de érezze jól magát, csodálja a galaxis legszebb hölgyeit és egyen igazi halászlevet.
Előző blogom:
