A 91 éves korában elhunyt olasz filmzeneszerző zsenit, Ennio Morriconét minden zeneértő és filmrajongó imádta, de azt talán kevesen tudják róla, hogy Szegeden is vezényelt. Pedig a Szabadtéri Játékok közönsége 2002-ben személyesen élvezhette a szimfonikus zenekar tolmácsolásában a leghíresebb műveit, amelyeket maga a mester dirigált.
Ennio Morricone több magyar zenekart is vezényelt az elmúlt évtizedekben, és önálló koncertet is adott, de a Szegedi Szimfonikus Zenekar volt a legelső, amelyet a maestro irányított Magyarországon. Gyüdi Sándor, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója maga is részese volt az előadásnak, és élénken emlékszik még a próbákra és a fellépésekre is.
“Morricone nem az az igazi, tőről metszett, energikus karmester volt, viszont az egyéniségében volt olyan kisugárzóerő, hogy a zenekarnak is élvezetet nyújtott. A próbák egy részét a fia, Andrea Morricone tartotta, aki nagyon jó karmester” – emlékezett vissza Gyüdi Sándor.
Az időjárás nem volt kegyes a fellépőkkel, de az esős nap ellenére is nagyon sikeres koncertnek lehetett tanúja a szegedi közönség. Morricone természetesen már akkor is világhírű volt, és saját zongoristával, énekesekkel, hangmérnökkel érkezett a Dóm térre, hogy a produkció úgy sikerüljön, ahogy azt eltervezték.
“Nagyon jó hívószó volt Morricone neve, zenésztársaim is várták a közös munkát. A filmzenék technikai segítséggel szólnak úgy a mozikban, ahogy mi azt halljuk, viszont egy élő koncertnél nincs az a lehetőség, hogy utólag keverjük. Ráadásul a zenében is voltak olyan játékmódok, amelyek különlegesek, mert már a könnyűzene határát súrolják” – részletezte a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója.
A szegedi zenészeknek új kihívást jelentett, hogy olyan hangszerekkel is együtt kellett játszaniuk, amelyek a klasszikus művekben nem szerepelnek, például a Volt egyszer egy Vadnyugat legendás taktusait nem lehet előadni szájharmonika nélkül. Mindenesetre a zenekar jól vette az akadályokat és egy nagyon sikeres előadást élvezhetett szabadtéri közönsége a Dóm téren 2002-ben.
