Falakon innen, tereken túl: csoportos kiállítás nyílik Szegeden, ami a városi környezet, és az ember belső világa közötti kapcsolatot állítja középpontba

November 11-én 18 órakor nyílik a Kiss Kunszt Galéria legújabb időszaki csoportos kiállítása Falakon innen, tereken túl címmel, amely a városi környezet és az ember személyes, belső világa közötti különleges kapcsolatot állítja középpontba – tudtuk meg a szervezőktől.

A szerkesztőségünknek küldött közleményben arra hívták fel a figyelmet, hogy gyakran tekintünk a városra tőlünk független kulisszaként: házfalak, aszfaltcsíkok és menetrendek összességeként, amelyben csupán közlekedünk. Az épített környezet azonban több puszta anyagnál, hiszen a mindennapok során észrevétlenül átitatódik a megfigyelő szubjektív tapasztalatával, és bennünk él tovább. A Kiss Kunszt Galéria Falakon innen, tereken túl című csoportos kiállítása ezt az átjárhatóságot állítja fókuszba, megmutatva, hogy az urbánus dinamika kollektív ritmusa és a csendes menedékek világa valójában egymást feltételezi.

KÍGYÓZÓ VILLAMOSSÍNEK ÉS AZ ESTI FORGALOM FÉNYEI

A város élménye a mozgásban és a fényben ragadható meg. Osgyányi Sára festményei hallhatóvá teszik a pesti utcák zsongását: a kígyózó villamossínek, a felsővezetékek hálója és az esti forgalom fényei a metropolisz vibrálását rajzolják meg, miközben a Duna hullámain táncoló fehér pettyek a megállított pillanatokat őrzik. Takáts Márton a terek csendes, elidőző oldalát mutatja fel. A meleg szépia tónusai, boltíves árkádjai és macskaköves utcái a magányos sétáló élményét idézik meg, ahol a város ismerős menedékké szelídül. Az állandó alakulást Ranvig O. Róza ábrázolja: építkezései és sárga munkagépei a formálódó valóság szépségét hordozzák; tiszta színmezői szakrális fényt adnak a gépeknek, feloldva az indusztriális formák ridegségét.

AZ ÉPÜLET, ÉS AZ ÉLŐ TERMÉSZET

A külvilág és az otthon között a kertek, udvarok és ablakok képeznek hidat. Schnedarek Réka alkotásain szervesen fonódik össze az épület és az élő természet. Művein a régi villák lépcsőfordulói és napsütötte erkélyek elevenednek meg, ahol a burjánzó növényzet természetes módon veszi birtokba a vakolatot. A hétköznapi részletek halk szépségét ragadja meg Andrea Papageorgiou is. Az alkotó figyelme az elfeledett apróságokra irányul – egy párkányon maradt öntözőkannára vagy a falakon futó kábelekre –, miközben fenséges fákat ábrázoló tájképén a természet ereje a lélek feszültségével találkozik.

A CSALÁDI MINDENNAPOK LEGBENSŐSÉGESEBB MOZZANATAI

A belső terekbe lépve a legmélyebb védettség tárul fel. Kalmár Dorka munkái a családi mindennapok legbensőségesebb mozzanatait örökítik meg. A padlón heverő építőkockák vagy a fotelben hagyott képeskönyv az otthon melegének jelei; a kinti zaj itt elhalkul, a tárgyak pedig a biztonság békés ikonjaivá válnak. Ezt a belső teret tágítja végül meditatív horizonttá Szotyory László látomása. Monokróm, hűvös kék táján magányos ókori rom áll a tengerpart szélén. Alkotása a képzelet és az emlékezés terepe, emlékeztetve arra, hogy a lélek világa éppoly határtalan és szabad lehet, mint a tenger látóhatára.

A kinti formák adják meg a lépteink tempóját, és a belső horizontunk nyitottsága teszi a teret valóban otthonossá. A tárlat arra invitálja a látogatót, hogy az épített falakon túl a saját belső tájait is bejárja, hiszen a falakon innen és a tereken túl mindig önmagunkba érkezünk meg. A tárlat december 23-ig lesz látható Szegeden.