A belváros szívében elterülő épületet Ungár Benő és Mayer Áron építtette bérpalotaként még Pick Móric és Tóbiás László vállalkozásában, Magyar Ede tervezésében. A kései szecesszió szegedi remeke a városképet hangsúlyosan alakító saroképület a Napfény Városának egyik legszebb építészeti eleme, ahova most egy fotóriport keretében viszünk egy kis betekintést.
ELŐSZÖR AZONBAN MINDENT A PALOTÁRÓL
Szertelenül mozgalmas homlokzatait a szecessziótól távolodni kényszerülő építészi fantázia szüleményének, és az eklektikához visszatérni kénytelen tervezői belátás józanságának köszönhetjük. A párkányzat és a tetőszint magasságában mutatkozik meg leginkább Magyar Ede lenyűgöző építészi fantáziája és rajongása a szecesszió iránt. Díszes oromfalakat, hagymakupolás vagy buzogányos tornyocskákat tervezett, sőt még „csillagvizsgáló” is akad, a tetőgerinceket pedig hajóorr díszek csinosítják. Az igazi csúcsteljesítmény az épület leghangsúlyosabb elemében, a pompás sarki kupola kialakításában bontakozik ki. Ez az épület legszebb része, a hatalmas kupolaszerű saroktorony, amely virágcsokorban végződik, és amelyet a Tábor utcai kapualj leányalakjai öveznek bádogszobrokként. A szecesszió nagypolgári előkelőséggel párosult díszítő kedve hangsúlyosan megőrződött a bérpalota főlépcsőházában, és udvari körfolyosóinak mértéktartó eleganciájában. Itt mutatkozik meg az épület akkoriban még újdonságnak számító vasbeton vázszerkezete.
Szeged egyik legművészibb lépcsőházát Szabó Dávid kollégánk örökítette meg.
