Szegediek a világ körül: Amerikában sincs kolbászból a kerítés, vallja a szegedi biológusból vált diagnosztikai marketinges
Apáti Sándor három évvel ezelőtt döntött úgy feleségével és kislányával együtt, hogy Amerikába költözik. A szegedi biológusból lett marketinges már gimnazistaként megízlelte a külföldi létet, másfél évet töltött el az USA-ban. Akkor is és most is a kalandvágy és a tapasztalatszerzés hajtotta. Az i-re a pontot egy állásajánlat tette fel, amire nem tudott nemet mondani. Így lett az egyik legismertebb egészségügyi eszközöket forgalmazó cégnél Tucsonban diagnosztikai marketinges.
Sándor tehát jelenleg az Arizona állambeli Tucsonban él, ahol egy multinacionális egészségügyi eszközöket forgalmazó cégnél koordinál egy csapatot, akikkel nap, mint nap azon dolgozik, hogy a patológiai laborok által használt szoftverek minél fejlettebbek legyenek. Izgalmas és kihívásokkal teli az az út, amin az igényektől a megvalósításig eljutnak. Elmondása szerint öröm látni, hogy egy termék milyen lépéseken megy keresztül általuk addig, amíg piacra nem dobják. Ezek pedig gyakran azt is megkövetelik, hogy utazzanak. Így aztán mindig többet és többet láthatnak a világból.
Mik a legkiemelkedőbb életvitelbeli különbségek, amelyeket kiemelnél Szeged és Tucson között?
Gimnazistaként már volt szerencsém másfél évet Amerikában élni, ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy három évvel ezelőtt, amikor a feleségemmel és a kislányommal úgy döntöttünk, ide költözünk, akadt egy-két dolog, ami engem is meglepett. Természetesen nagyon sok különbség van a Napfény Városa és Tucson között. Talán az emberek mentalitása és hozzáállása a legkiemelkedőbb. Akad köztük negatív és pozitív értelemben vett is, sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy mindezt nem az adott város légköre, hanem az adott állam természete határozza meg. Ezzel kapcsolatosan had idézzem az egyik kollégám szavajárását, miszerint: az amerikaiak olyanok, mint a barackok, könnyű velük a felületes dolgokról beszélni, (olyanok, mint a barack húsa) ám a komolyabb, személyesebb és kritikusabb dolgokól már nehéz velük szót érteni (azokban olyanok, mint a barack magja). Emellett rengeteg a különbség az egészségügyi ellátásban, a bankrendszerben, a közlekedésben vagy az étkezési szokásokban.
Mitől szerethetőbb Szeged? Egyáltalán az-e?
Szerintem az, nem is tudnék mást mondani, hiszen a gyermek és fiatalkorom legmeghatározóbb évei Szegedhez, azon belül Tápéhoz kötnek. De mivel már éltünk Budapesten és lehetőségünk nyílt hetekre, hónapokra más-más országokat is egy kicsit belakni, kijelenthetem: Szeged még mindig egy nagyon élhető város. Klassz hangulat, remek időjárás, legalábbis ahhoz képest, ami itt, Tucsoban van – 45, 47 fok – egyszerű közlekedési rendszer, megtehető távolságok, gondolok itt arra, hogy akár bicajjal is minden percek alatt elérhető. Ezeknek a dolgoknak az értéke és fontosság az ember számára akkor esik le, amikor megérezzük a hiányát.
Mi az, ami itthonról hiányzik odakinn?
Azt hiszem nem mondok újat, ha a magyar gasztronómiával kezdem a felsorolást. Az Egyesült Államokban a többféle nemzetiséget jellemző ételek mellett, az amerikaikat leginkább a steak és a pulled pork határozza meg, ami az étkezést illeti. Az élelmiszerek minősége alacsony, a közepes és magasabb kategóriás alapanyagok pedig sok esetben nagyon drágák. Emellett hiányzik a kézzelfoghatóság és az elérhetőség. Legyen szó eseményekről, különböző helyszínekről, városokról, országokról. Itt helyenként 20-30 percet is autózni kell ahhoz, hogy az ember elvégezzen egy szimpla bevásárlást. És ez sokszor nagyon frusztráló tud lenni. És akkor még nem is beszéltünk a konditerem vagy a mozi megközelíthetetlenségéről, ami természetesen csak a távolság miatt az, vagy legalábbis necces. Tehát, itt sincs azért kolbászból a kerítés.
A koronavírus hogyan hatott rátok?
Pont akkora mértékben érintett bennünket is, mint bárki mást. Maszkot viseltünk, távolságot tartottunk. Emellett pedig a feleségem és én is itthonról dolgoztunk. Több időnk jutott kirándulni és túrázni. Persze akadtak olyan helyek, amelyek bezártak az adott időszakra és nem tudtuk őket meglátogatni, ennek ellenére sok, szép élményben lehetett részünk. Vagyis: elviselhető volt. Jelenleg viszont Arizónában megugrott a fertőzöttek száma, aminek a következményei az általános intézkedések szigorításával járhat.
Terveitek között szerepel, hogy esetleg hazaköltöztök?
Igen, jelenleg úgy tűnik, hogy sokkal hamarabb hazamegyünk majd, mint azt terveztük. Minden bizonnyal a jövő évben már újra a családi házunkban ütjük majd a hétköznapokat. De nem sokáig. Célunk ugyanis nem más, mint minél többet látni a világból addig, amíg fiatalok vagyunk. Szeretnénk minél több országot, nyelvet és kultúrát megismerni. Egyelőre Sváj és Spanyolország között hezitálunk.
