Szegediek a világ körül: egy szegedi srác, akiből Marosvásárhelyen lett elismert színész
A szegedi születésű Esti Norbert először Szentesen majd Budapesten végül pedig Marosvásárhelyen próbált szerencsét színészpalántaként. Középiskolai tanulmányait követően az Alföldről a fővárosba, majd a határon túlra, Marosvásárhelyre sodorta az élet, ahol immár három éve elismert és közkedvelt színészként dolgozik. Jelenleg Székelyudvarhelyen él. Felzárkózott a román nyelv ismeretében is. Egyelőre Romániában kívánja kamatoztatni tudását és tehetségét.
Milyen okból kifolyólag döntöttél úgy, hogy külföldön próbálsz szerencsét?
Nem volt konkrét oka, sőt úgy is fogalmazhatnék, hogy a véletlennek köszönhetően kerültem a határon túlra. A 2012/2013-as tanévben az SZFE első éves báb szakos diákja voltam ám ugyanennek az évnek a végén sajnos elváltak útjaink az intézménnyel. Ezt követően bevállaltam egy sepsiszentgyörgyi, vándorszínházi munkát Csuja László rendezésében, minek köszönhetően bővebben megismerhettem a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet is, ami oly annyira megtetszett, hogy beadtam a jelentkezésemet. A felvétel sikeres volt. Így lettem rövid időn belül színész-hallgató Romániában. Természetesen a képzés magyar nyelven zajlott és nagy meglepetésemre a város is tele volt román és magyar nyelvű kulturális eseményekkel. Persze ez a fajta kettősség a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban is jelen volt, ahol láthattam magyar és román nyelvű előadásokat, illetve olyat is, ahol mindkét nyelven játszottak a színpadon. Talán legelőször ekkor éreztem azt, hogy ez nekem nagyon bejön, szívesen dolgoznék egy ilyen környezetben Három éve annak, hogy Székelyudvarhelyen élek és a Tomcsa Sándor Színháznál dolgozom egy remek csapattal. És bár a város nem túl nagy, de szerintem kiváló helyszín arra, hogy egy magamfajta pályakezdő jobban belemerüljön a színház univerzumába.
Milyen különbségeket emelnél ki Szeged és Székelyudvarhely között?
Anyagilag nincs túl sok különbség. Nem csökkent és nem is nőtt az életszínvonalam, de nekem ez így most meg is felel. Nyilván Szeged sokkal nagyobb és ráadásul egyetemi város, értelemszerűen több a fiatal, több a lehetőség. A pezsgés értelemszerűen éppen ezért gyakran hiányzik is, viszont ebben a nyugodtabb környezetben kevesebb dolog tereli el a figyelmem a szakmáról. Székelyudvarhely egy szép, tiszta és rendezett környezet, továbbá kb. 95%-ban magyar lakta terület, ezért néha el is felejtem, hogy külföldön vagyok. Ám sajnos nem kell messzire menni ahhoz, hogy az ember megtapasztalja Románia sötétebb oldalát.
Megfordult már a fejedben, hogy itthon folytasd tovább?
Magyarországon a szakmám jelenleg piaci szempontból abszolút telített. Éppen ezért, még ha vissza is mennék, szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudnék elhelyezkedni. Úgyhogy egyelőre itt szeretném kamatoztatni a tudásomat és a tehetségemet. Aztán majd a jövő eldönti.
Mit jelent számodra a színház és a színészkedés?
Hosszú évek óta a színházban „élek” a színészkedés pedig a drogom. Nem nagyon tudok nélküle létezni. Persze voltam már tetőfedő meg pincér, de közben mindig csak arra vártam, hogy újra a porondon lehessek. Ebben érzem otthon magam, ezt esik jól csinálni és szeretném is nagyon jól csinálni. Igyekszem mindig meghaladni magam egy-egy szereppel.
Mi az, ami a Napfény Városából hiányzik?
Leginkább az emlékek, amik oda kötnek. Imádtam gyermekként a trolikat, a villamosokat, a szegedi vasútállomást. Sokszor felültem az 1-esre és csak mentem körbe és körbe egész délután és néztem a várost. Gondolom a Tiszát már meg se kell említenem, nem ismerek olyan szegedit, akinek ne lenne a szíve csücske a város mentén végighúzódó folyó. És persze bagatellül hangzik tudom, de nagyon hiányzik egy-két igazi, szegedi gasztrofogás. Ilyen a halászlé, egy jó száraz kolbász (itt sajnos nincs ilyen) végtére is talán az alváson és a munkán kívül enni szokott legtöbbet az ember, nem igaz?
