Általában sokszor, sokan beleesünk abba a hibába, hogy ragaszkodunk. Ragaszkodunk egy pillanathoz, egy ízhez, egy emlékhez, egy érzéshez, egy személyhez, aki jó volt, táplált és épített. Ragaszkodunk, mert nem tudunk mást tenni. Ragaszkodunk, mert félünk a változástól, az elengedéstől, az újtól.
Én is ragaszkodom…
Ragaszkodom a tusfürdőhöz, amiből általában mindig, minden esetben ugyanazt a márkát és gyakran még ugyanazt az illatot is veszem. Meg a dezodorhoz, a labellóhoz, ami csak kék lehet. A pólóhoz, amit tőled kaptam. Anya, öleléséhez, a húsleveshez, amit főz, a süteményekhez, amit süt. Apa vicceihez és az élethez való könnyed, laza hozzáállásához. A tesóm agymenéseihez. A bögréimhez. A reggelimhez. (zabpehely, fehérje, magvak és fagyasztott gyümölcs) A jó kis vajdasági pálinkához. Az otthon illatához. A csókod ízéhez. A kedvenc ágyneműimhez és pizsamámhoz. Az edzésekhez. A kollégákhoz. Egy-egy ruhadarabhoz.
Én is ragaszkodom…
Ragaszkodom egy öleléshez, a szeretethez, a békéhez, a nyugalomhoz.
Én is ragaszkodom…
Ragaszkodom a rokonaimhoz, a barátaimhoz – már amennyi maradt.. – , egy-egy dalhoz, egy szuper élményt hozó bulihoz, egy korty kávéhoz, egy úthoz, egy nevetésben gazdag pillanathoz. A sötét hajadhoz. A sminkjeimhez. (pedig nincs belőlük túl sok, sőt..) Az apától megörökölt pulcsihoz. Bizonyos üzletekhez. A rutinhoz. A szokásokhoz. A hovatartozáshoz. Az őszinteséghez. Mert az életünk ebből áll. Ragaszkodunk. Mert egyszerűen képtelenek vagyunk… nem kapunk levegőt… nem tudunk komfortosan létezni addig, amíg ez meg nem történik. Mert azt hisszük, hogy nem vagyunk elég jók, meg erősek, meg szépek és okosokat. Elhisszük, hogy ragaszkodnunk kell. Pedig nem kell. Senkihez. Semmihez. Egyszerűen csak hinnünk kellene abban, hogy lesz jobb, szebb, okosabb, csinosabb, kényelmesebb, finomabb, illatosabb, érzelmileg gazdagabb. Megfelelőbb. Mert mindig van. A kérdés csak az, hogy észre vesszük-e.
Én mégis ragaszkodom… hozzád.
“Időnként, mert felborul az egyensúly a szerelem miatt, attól még egyensúlyban lehet az életed.” (Ízek, imák, szerelmek c. film)
