“A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely. És bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni! Ha tudod, hogy mit érsz, menj, és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat!“
Az van, hogy így egyre közelebb a 40-hez rá kell döbbennem, mindig minden álmomért extrán meg kellett küzdenem. Ez a küzdés annyira beleivódott a sejtjeimbe, hogy már odáig jutottam, hogyha valamit könnyen akart adni az élet, egyszerűen már nem is kellett…gyanakodóvá váltam, értéktelen lett számomra minden olyan amit csak úgy oda akartak adni, ami csak úgy elém esett. Így ( lehet a vonzás törvénye miatt) mindig harcos álmok jutottak nekem.
„Ha furának neveznek, az olyan, mintha azt mondanák, limitált kiadású vagyok. Ez pedig azt jelenti, hogy olyan ember vagyok, amilyet nem látnak gyakran.”
Egészen kis koromban, pár évesen mindenki agyára mentem, mert bár az elmesélések alapján ritka cuki kisbaba voltam, folyamatosan magyaráztam és be nem állt a szám. Az általános suliban “nomádka” volt a gúnynevem, ezzel is jelezték, hogy kicsit furcsa gondolataim vannak a világról. Hogy 10 évesen agykontrolloztam, és elmúlasztottam mások csuklását az elmémmel csak súlyosbította a helyzetem. :) Manapság sem a szürke kisegér kategóriába sorolnak, amikor egy komolyabb tárgyalás során bemuatnak a jelenlévőknek. ;)
„Ha nincsenek álmaid, nincs módja sem annak, hogy valóra válts közülük egyet.”
Ennek ellenére mindig arról álmodtam, hogy szeretni fognak az emberek, és én nagyon sokat tudok tenni majd értük, az emberekért, a szegediekért. Egy idő után körvonalazódott a jövő: a média lesz az én világom, beszédhiba, és a kimondottan vékony hangom ellenére. Ezt egy előző blogomban leírtam: brutális küzdelmek, és elképesztő munka után sikerült bekerülnöm a Rádió 88-ba, ahol minden nap teljesíthettem a kívánságokat, a házibulikban kimaxoltuk a csapatás fogalmát, vagy később reggelente a lehető legenergikusabban ébresztettem Szegedet…álom volt, küzdelmes álom. Elképesztően sokan harcoltak ellenem, de még többen segítettek és szerettek. Harc után jött az elismerés, a lelkemben pedig a hála…
„Semmi sem fontosabb a szenvedélynél. Nem számít, mit csinálsz az életedben, azt szenvedéllyel tedd!”
Később Bács-Kiskun megyében is volt álmom…fiatal voltam, napi 16-20 óra munkával teljesen kinyírtam magam. Annyira vitt a szenvedélyem, annyira túlhajszoltam magam, hogy az egészségem is majdnem teljesen ráment, mindösszesen 22 évesen. Akkor tanultam meg a különleges szenvedélyességemet kordában tartani, és maximálisan hasznossá tenni. Ahova beléptem megcsörrentek a poharak, nem tudtam nyugton lenni. Több kereskedelmi egységet irányítottam, a legnagyobb multikkal hatékony tárgyalásokat folytattam, miközben az éjszakában is dolgoztam. Elképesztően kemény időszak volt, és így utólag tudom, ekkor brutálisan sokat tanultam az energiáim beosztásáról, és az égiek, az életem igen korai időszakában megmutatták, hogyan ne használjam a szenvedélyem, hogyan ne égessem szét az energiatartalékaim. Akkor tanultam meg azt is, hogy a futás az egyik legnagyobb segítője az elmének. A szenvedélyről nem tudok lemondani, a sejtjeim része, de mára már tudom, nem is kell lemondani, de tudni kell használni.
„Légy bátor, harcolj azért, amiben hiszel és váltsd valóra az álmaidat!”
A karrierben, a munkában véleményem szerint sokkal könnyebb harcolni. Kimerítő, minden nap bele tudsz halni, de főnix madárként nyomod újra meg újra. Az igazi bátorság ahhoz kell, hogy a magánéletedben meg tud valósítani az álmod. Na ez a rettenetesen kemény, brutálisan bonyolult feladat. Mindig nagy szerelemről, nagy családról, boldog vagány gyerekekről álmodtam. Ez az az álom, amit a legtöbben elengednek, amiről nagyon sokan lemondanak. Én is majdnem megtettem…
Ez az az álom, amiért nem tudsz hajtani, nem úgy teljesül, hogy dolgozol rajta. Itt nem az álmodért kell tenni, hajtani, gürizni. A szerelem beteljesedéséhez gigantikus nagy munka kell, de nem az álomért kell vágyakoznod, hanem magad kell kiismerned és megismerned, magaddal kell sokat foglalkozni, magad kell megértened, megbecsülnöd…és a szerelem álom akkor érkezik. Szerelmesen boldog vagyok, hogy megtaláltam életem gyönyörű, végtelen szerelmét és a nagy család boldogságát.
Kiss Balázs vagyok, ízig-vérig szegedi, igazi lokálpatrióta! Gyönyörű nagy családban az apuka, az exrádiós, a rendezvényszervező, a színpadon mikrofonba beszélő, a Szeged365.hu értékesítési és közösségi vezetője! Szeged nekem a világ közepe. A Mol – Pick Szeged lehet matematikailag nem jobb a Veszprémnél, de nekem a világ legjobb kézilabdacsapata. Lehet csak NB II-es a focicsapatunk, de én arra emlékszem mikor labdaszedő voltam a SZEOL NB I-es csapatánál, és Urbán akkora felsőkapufát rúgott “20-ról”, hogy abba Zsombó is beleremegett. Egy emberként üvőltött a stadion! Az új gyönyörű szegedi stadionban libabőrös vagyok a meccsek alatt, attól a hangulattól, amit csak Szegeden tud a B-KÖZÉP! A kajakosaink és kenuasaink mindenkit maguk mögött hagynak, a küzdősportolóink bárkit legyőznek, és Lékó miatt velem együtt sok szegedi fiatal is úgy gondolta: sakkozni is vagány dolog. Elnézést mindenkitől, de nekem a bajai halászlé, csak tésztás paradicsomleves, mert az igazit “FrankSanyibácsi” főzi! Én még tartottam a vérestálat miközben hörgött a disznó, Piroskanéninél mostuk a disznóbélt az idős asszonyokkal Tápén, miközben végighallgattam, hogy én már olyan városi ficsúr gyerök vagyok, mert fintorgok, és nálunk a család mindig agyon paprikázta az ebédet, hogy utána krákogjunk délután háromig. Ha ráülünk a gumilabdára akkor az Szegeden ludáj lesz, mégha ezt a szót sehol máshol nem értik, nem is ismerik. A Liget ha mesélni tudna röpködnének a 18-as karikák, és a Földön nincs romantikusabb hely, mint a mi Tisza-partunk. Nálam a pesti, ha lejön látogatóba akkor pösti és ne okoskodjon, de érezze jól magát, csodálja a galaxis legszebb hölgyeit és egyen igazi halászlevet.
