Az ország legismertebb séfje, Bernáth Józsi gyerekként színész, majd pedagógus szeretett volna lenni. Kétszer is jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, járt a Szegedi Tudományegyetemre, míg végül 24 évesen döntött úgy, hogy a gasztronómiával szeretne foglalkozni, s ez a döntés meghozta számára a sikert és a hírnevet. A Michelin – csillagos séf Franciaországban, Lyonban sajátította el a francia konyha legfontosabb elemeit majd az Egyesült Királyságban, Londonban olasz, portugál és angol konyhákon bővítette ismereteit. Ő volt a Konyhafőnök című műsor egyik zsűrije, aki pénteken a Séfháború nevű kulináris versenyre érkezett Szegedre. A rangos esemény előtt csíptük el Bernáth Józsit egy interjúra, ahol egy kicsit önmagáról és a konyhaművészetről mesélt nekünk a séfek séfe.
Mi ösztönzött abban, hogy a gasztronómia felé fordulj?
Eredetileg pedagógus szerettem volna lenni, ezért Szegeden kezdtem el a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán tanulni 2001 és 2003 között. Nem fejeztem be a tanulmányaimat, mert már akkor láttam sajnos, hogy nem igazán megbecsült a pedagógusi pálya, ezért érdeklődésem a sokkal inkább elismert szakácsművészet felé fordult. Szeged egy nagyon jó város, abban az időben, amikor idejártam főiskolára bármelyik fiatalnak azt mondtam volna, hogy ha választania kell, hol tanuljon tovább, jöjjön Szegedre.
Mi vonz téged a főzésben?
Anyukám mindig is nagyon jól főzött, egyrészt ez ösztönzött, másrészt nagyon szeretek enni, és emberekkel foglalkozni. Amikor ez a kettő összeáll, akkor az emberből jó vendéglátó lesz, és én annak tartom magam, nem is inkább szakácsnak, hanem vendéglátónak.
Mennyire szeretsz Szegeden főzni?
Szegeden jó a közönség. Itt őszinték az emberek, bátran elmondják a véleményüket, és, ha valami nem úgy sült el, ahogy szerettük volna, azt is meg lehet beszélni egy pohár bor mellett, vagy whiskey mellett.
Melyek a kedvenc ételeid?
Nagyon szeretem a magyar konyhát. Kedvencem a túrós csusza, szerintem már sokan tudják, hogy imádom a rakott krumplit, de klasszikus módon, tehát semmi füstölt sajt nem kerülhet bele, semmi hagyma, csak kolbász, krumpli, tojás és tejföl. Nagyon fontosnak tartom, hogy aki még megteheti, tanulja meg, lesse el az anyukájától, vagy a nagymamájától azokat a konyhai fortélyokat, melyeket csak ők tudhatnak, mert sajnos ezek ki fognak kopni a köztudatból. Séfként is legszívesebben a magyar ételeket preferálom, a mai estére is csupa magyarossal készültem.
Mi zajlik a konyhában egy ilyen verseny során, mint a Séfháború?
Az a jó abban amikor két csapat együtt dolgozik, vagy együtt főz, hogy mi közben azért kóstolgatunk, nemcsak egymást, hanem az ételeket is, hogy elég sós -e, nem elég sós, te mit tennél bele, hogyan tudnánk még az ételt jobbá tenni. Itt tényleg a vendég jár a legjobban, mert amellett, hogy beszélgetünk arról, hogyan lehet még jobb egy étel, élvezzük is a főzést, és aki szeretettel készíti az ételt, szívesen csinálja, akkor annak biztos jól fog sikerülni, még akkor is, ha egy-két dolog nem olyan az ételen, ahogy azt ő szerette volna.
Mennyire fontos számodra a vendégek visszajelzése?
Nagyon. Szeretem azokat a tányérokat, ami úgy jön vissza a vendégtől, hogy nincs rajta egy morzsa sem. A kritikát természetesen elfogadom, mert például volt olyan, hogy dolgoztunk megrendelésre egy ételen, de elsőre még nem lett tökéletes, mi is éreztük, a megrendelő is érezte, ilyenkor elkészítjük még kétszer-háromszor, variálunk rajta, újabb anyagokat teszünk bele, utána mi is büszkék lehetünk az eredményre, és a megrendelő is elégedett lehet.
Mennyire engedheted el a fantáziádat a konyhában, mennyire lehet egy egyedi művészetet belevinni?
Szakácsként könnyebb, cukrászként nem. Ott azt a nagyon kevés szabályt ami adott, be kell tartani. Ha valaki nem tartja be a szabályokat, kezdhet elölről mindent. A főzésnél nagyobb mozgástere van a szakácsnak. Új ötletekért én is a jelenkor közösségi csatornáit nézem, olyan szempontból nagyon jók ezek az oldalak, hogy az embernek nem kell ahhoz utaznia, hogy külföldi kollégák munkásságát követhesse, egy-egy tálalásban nagyon jó ötleteket lehet ellesni. Sokszor persze olyat tesznek ki, amin még van mit csiszolni, de egy kis gyakorlással ki lehet azt az ételt úgy kupálni, hogy tökéletes legyen.
Számodra mit jelent a siker, mi a siker titka?
Számomra a boldog élet jelenti a sikert. Ha valaki szeret élni, jókat enni, barátokkal tölteni az időt, az a siker szerintem. Ha ez megadatik valakinek a mindennapokban, akkor mindene megvan a boldogsághoz. Egy bizonyos fokig jó, ha a munkája a szenvedélye valakinek, de egy bizonyos pont után akár a kárára is válhat a munkának, meg kell találni az egyensúlyt.
Mit jelent számodra a Michelin csillag elnyerése?
Magyarországon sokan azt hiszik, hogy ez csak a séf érdemeinek szól, de az, hogy egy konyha mitől jó, abba beleszámít a kiszolgálás, a helynek a hangulata, tehát sokkal összetettebb, mint ahogy ez a köztudatban él. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kiszolgáló személyzet és a konyhai stáb is jól érezze magát, mert ha ez teljesül, azt a vendég is érezni és értékelni fogja.
Mi volt számodra eddig a legnagyobb elismerés, amit kaptál?
Erről, egy kedves történet jutott eszembe. Van egy gyerekeknek szóló szakácskönyvem. Ezzel kapcsolatosan készítettem gyerekeknek bacon-ös mentás zöldborsós puffancsot. Volt ott egy kislány, aki mondta, hogy utálja a zöldborsót, annyira, hogy a kezébe sem hajlandó venni, még megpucolni sem. És amíg vártunk a fotózásra, amihez nekem 4 db muffinra volt szükségem, térültünk fordultunk, és azt vettem észre, hogy szép sorjában fogyogatnak a puffancsok. Rászóltam a gyerekekre, hogy ne egyék meg az összeset a fotózás előtt, mindenki tagadta, hogy ő torkoskodott volna, s a végén kiderült ez a kislány ette meg a muffinokat, aki korábban utálta a zöldborsót. Ez nagyszerű érzés, hogy egy olyan gyereknek, aki valamit nem eszik meg, tudsz olyan ételt készíteni, amit tényleg jóízűen elfogyaszt és sokat eszik belőle. Ennél nagyobb dicséret nincs a földön.
Nézd meg Bernáth Józsival készített videós interjúnkat is, amiből még többet megtudhatsz az ország legismertebb séfjéről:
