Dr. Nikolényi Alíz, SZTE: Minél korábban fedezzük fel a mellrákot, annál nagyobb a gyógyulás esélye
Október a mellrák elleni küzdelem hónapja, amely során Európa szerte a megelőzés és a szűrés jelentőségére hívják fel a figyelmet. Nem véletlenül, hiszen ez a nők egyik leggyakoribb daganatos megbetegedése. Magyarországon évente körülbelül 8-9000 új emlőrákos beteget fedeznek fel, és nagyjából 2000 nő hal bele a betegségbe. Minden kilencedik nőnek esélye van arra, hogy élete során melldaganata alakuljon ki. Ezért különösen fontos a betegség korai felfedezése, aminek leghatékonyabb módja a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel. A betegségről, annak megelőzéséről és túlélési esélyeiről Dr. Nikolényi Aliz, egyetemi adjunktussal, az SZTE Onkoterápiás Klinika orvosával beszélgettünk.
Milyen rizikófaktorok növelhetik a mellrák kialakulásának kockázatát?
Kialakulásában központi szerepet játszik az emlőszövetet érő kumulatív női nemi hormon, vagyis az ösztrogén hatása. Ezzel áll összefüggésben számos rizikótényező, mint például az életkor és a női nem. Az életkor előrehaladtával kb. 60-65 éves korig növekszik a mellrák előfordulási gyakorisága, illetve nők körében lényegesen gyakrabban fordul elő, mint férfiak között. A korai első menstruáció és a késői menopauza esetén hosszabb ideig éri a hormonhatás a mellszövetet. Fontos kockázati tényező a menopauzát követő hormonpótlás, amit a változókor tüneteinek enyhítésére alkalmaznak. Az utóbbi években ennek aránya szerencsére csökkenő tendenciát mutat. A védőfaktorok is az ösztrogénhatással állnak összefüggésben. A terhesség és a szoptatás csökkenti a mellrák kockázatot. Minél több gyermeket vállal valaki például, annál inkább csökken a mellrák kialakulásának rizikója, a 30 éves kor előtti első terhesség és az egy évnél hosszabb ideig tartó szoptatás is egy ilyen védőfaktort jelent. A betegség családi halmozódása szintén emeli a kockázatot.
Emellett nagyon fontosak az életmódbeli tényezők. Ezt azért hangsúlyoznám, mert a melldaganatoknak körülbelül az egyharmada hozható összefüggésbe életmódbeli tényezőkkel. Négy nagyon fontos életmódbeli faktorról beszélhetünk, amelyek minimalizálásával, vagy kiiktatásával csökkenteni tudjuk a mellrák kockázatát. A betegség kialakulásához hozzájárul a mozgásszegény életmód, a magas zsírbevitel a táplálkozás során, a túlsúly, illetve az alkoholfogyasztás.
Hogyan zajlik a szűrővizsgálat, mit kell tudni a mammográfiáról?
Magyarországon behívásos alapon történik a szűrés, 45- 65 éves kor között kétévente kell megjelenni a mellrákszűrésen. A hölgyek ilyenkor megkapják a behívót és ez alapján kell jelentkezniük a területileg illetékes mammográfián. A korcsoport a melldaganat előfordulásának gyakorisága alapján került kijelölésre.
A mammográfiás szűrővizsgálat bevezetésének köszönhetően átlagosan 1-3 évvel hamarabb fedezik fel a melldaganatot, mint mammográfia nélkül, amikor már csak akkor kerül a páciens az orvoshoz, ha tapinthatóvá válik az elváltozás. A mammográfia azért nagyon fontos, mert minél korábban fedezzük fel a betegséget, annál nagyobb az esélye a gyógyulásnak.
Milyen korai jelei lehetnek a betegségnek?
A leggyakoribb tünet a csomó tapintása a mellben, de lehet felette bőrbehúzódás, esetleg a mellnek a deformitása, megváltozott alakja, vagy mérete. Előfordulhat az is, hogy a mellbimbó behúzódik, vagy a mellbimbóból váladékozás észlelhető. Előrehaladott esetekben előfordulhatnak olyan tünetek is, hogy valaki nem a mellben tapint csomót, hanem esetleg a hónaljban érez megnagyobbodott nyirokcsomót, és már amiatt fordul orvoshoz.
Milyen aránnyal vesznek részt a szűréseken a magyar nők?
A magyar nők megközelítőleg 40% -a vesz részt szűréseken, ami nagyon alacsonynak számít. Az emlőrákos halálozás azzal lenne csökkenthető, ha korai stádiumban fedezik fel a betegséget, amikor a gyógyulási arány jóval meghaladja a 90%-ot. Legalább 70%-os részvétel lenne ideális, amitől sajnálatos módon jelenleg még elég messze vagyunk.
Milyen gyógyulási esélyei vannak a betegeknek?
Minél korábbi stádiumban fedezzük fel a betegséget, mert annál jobban gyógyítható. A legkorábbi stádiumú betegségeknél csaknem 100%-os a gyógyulás. Minél előrehaladottabb a betegség, annál inkább csökken a teljes gyógyulás esélye. Ha már a hónaljban is található nyirokcsomó áttét, 80-85 % körüli az ötéves túlélés, míg ha megjelenik más szervekben is, mint a májban, tüdőben, vagy a csontban, akkor az ötéves túlélés már csak 25-30% közé tehető. Ezek a számok is a szűrővizsgálaton való részvétel kulcsfontosságú szerepére kell, hogy felhívják a lakosság figyelmét.