Helyzetjelentés a harmadik világháborúból, Szegedről
“Ez egy világháború, csak most mindannyian egy oldalon állunk” – írta Bill Gates egy korábbi blogposztjában. Hogy igaza volt-e a fickónak? Abban, hogy világháborúban vagyunk, ha nem is a kifejezés katonai értelmében, biztosan. Az egy oldalon állás dolgot viszont úgy érzem, legalább annyira benézte, mint annak idején a Windows “kék halál” Millenium Edition című Microsoft-förmedvényét. Sajnos egyáltalán nem áll mindenki egy oldalon. Háborús helyzetjelentés a koronavírus-járvány második hullámának kellős közepéből, Szegedről.
VILÁGHÁBORÚ?
Ökör egy népség vagyunk mi, emberek: ha nem sújt bennünket járvány vagy természeti katasztrófa, D.I.Y. teszünk róla, hogy pusztuljunk. A 20. században két világháborúban is romboltuk magunkat, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nevükkel ellentétben egyik sem volt világháború, számos ország (például a leginkább érintett Európában Spanyolország, Portugália, Svájc és Svédország) és a komplett Dél-Amerikai földrész is kimaradt a balhéból.
Na de majd most…
Kerek száz évvel az első világégés fináléját követően befutott egy rendhagyó, tankok és rakéták nélkül megvívott, de immáron az egész világra kiterjedő háború. Ezt most nem ússzák meg sem a spanyolok, sem a portugálok, sőt, a világháború-bliccelő svájciak és a svédek sem. Erős hasonlat, tudom, de a fránya koronavírus-járványról van szó. A világ összes országa érintett, pénzügyi hatásait tekintve pedig – a legrosszabb forgatókönyvek szerint – egy világháborúhoz hasonló K.O. – t fog okozni a világgazdaságban, az Egyesült Államokban, Trump asztalán például már a második világháború óta nem látott deficit- és adósságadat virít. Nincsenek a nagyállomáson bánatos arccal búcsúzó katonák, nem festették fel a szegedi városháza falára az “óvóhely” feliratot, nem jelentek meg a ruszki tankok Budapest határában, nem lőtték egymást halomra 199 napig Sztálingrádnál és az Enola Gay sem dobta le a Little Boy-t egyetlen japán településre sem. A világ újrafelosztása viszont ugyanúgy elkezdődött, mint a két világháború idején, megy a világpolitikai helyezkedés és dörzsölhetik a markukat az igazán (nagyon) nagytőkések. Most lesz újra nagy biznisz földeket, gyárakat venni – aztán pedig jó pénzért eladni, amikor újra talpra állt a világ. Pont, mint az első és második világháború idején…
Szóval, adott a tankok nélküli világháború és a Bill Gates által említett “egy oldalon állás.” Nézzük meg, mennyire van igaza a Microsoft atyjának és mennyire sikerül nekünk, magyaroknak és szegedieknek összefogni a necces helyzetben!
KORMÁNY VS ELLENZÉK
Az első kérdés, hogy mennyire jön össze az “együtt mászunk ki a slamasztikából” című produkció a kishazánk élén lévő emberkéknek. Mondanom sem kell, most aztán nem ártana némi összetartás. A Szeged 365 – nél (gondolom, ezt már észrevettétek) nem politizálunk, viszont a mai blogposztom témája miatt nem tudok elmenni egy-két dolog felett, ha nem csíped az Orbán és Gyurcsány neveket, görgess lejjebb egy bekezdéssel.
Hogy jól menedzseli – e a kormány a járvány elleni gazdasági és egészségügyi védekezést?
Ezt legfőképp akkor lehet majd megmondani, ha egyszer végre megszabadulunk ettől az egésztől. Ha csakis a számokra szorítkozunk, úgy fest, az első hullámot népegészségügyi szempontból patentul, gazdaságilag úgy-ahogy sikerült átvészelni – ez utóbbihoz kellettek a munkahelymentő csomagok és a különféle moratóriumok. A jelenlegi adatok azonban már mást mutatnak: a napi 4.000 körüli új fertőzött már nem gyere be, a KKV szférában eluralkodó gazdasági pánik pedig még annyira sem, ráadásul az első hullám alatt bevezetett gazdasági mentőcsomagok egy része is szépen, csendben elpárolgott. Hangsúlyozom, én továbbra is a gazdasági hatásoktól tartok jobban, ha bedőlnek a vállalkozások és utcára kerül a magyar, ordas nagy balhé lesz, kő kövön nem fog maradni. A haverok által a nyári “no vírus” szezon előtt villámgyorsan megshoppingolt balatoni szállodákról és a focimeccsekkel történő logikátlan kivételezésről ne is beszéljünk, ezek azok a felesleges és dühítő dolgok, amelyek miatt sok ember zsebében kinyílik a bicska – politikai identitástól függetlenül.
Hogy partner – e a megoldóképlet kidolgozásában az ellenzék?
Van precízen megszervezett SZFE balhé (rendezvényszervezésben és marketingben jártas emberként csillagos ötös, a többibe meg most inkább bele se menjünk), a parlamentben zsák krumplival hadonászva kurjongatás és a nép folyamatos hergelése, hadd szóljon, ami a csövön kifér. Parádés showműsor, biztos, hogy sokan jól szórakoznak rajta (főleg Jakab Péter saját szavazói), de előre nem viszi az ország ügyét. Sőt. Az elmúlt pár hónap szuperprodukciója ismét választ adott arra, mennyire lenne alkalmas a jelenlegi ellenzék arra, hogy egy esetleges 2022-es váltás után elvezesse az országot, meg arra is, hogyan lett 2018-ban az Orbán-kormánynak harmadjára is kétharmada. Pedig most aztán tényleg itt lenne az ideje, hogy a baloldali “all stars” válogatott valódi konstruktív ellenzékként működjön: akkor gyakoroljon nyomást a kormányra (közmédia, TV2, Origo, Index ide vagy oda, ehhez bőven megvan az ereje, eléréseit és viralitását tekintve az online médiában még mindig röhögve verik kenterbe a jobboldalt) amikor az hibázik és akkor támogassa, amikor jó döntéseket hoz. Ehelyett a non-stop balhé megy, ész nélkül, mint valami részeg csetepatában egy kiskundorozsmai késdobálóban.
EKÖZBEN SZEGEDEN
Biztos elfogult vagyok Szeged kapcsán, de nálunk egy kicsivel mindig intelligensebb a sztori, mint Ököritófülpösön vagy Mucsajröcsögén (elnézést az előző két település lakóitól). A járványhelyzet kitörésekor valamelyik önkormányzati képviselő kimondta (nem szó szerint idézek), hogy “gyerekek, nagy a baj, most az egyszer végre ne egymást üssük a közgyűlésben” és ehhez nagyjából tartják is magukat a felek. Nyilván, a szegedi közgyűlésben is előfordul Mortal Kombat (például pont a múltkor), de a környezet egy fokkal intellektuálisabb, mint az országos nagypolitikában. Szegeden vagyunk, na.
A helyi gazdaságvédelmi intézkedéseket tekintve viszont sajnos meglehetősen harmatos a sztori. Ami a járványhelyzetben témába vág és említésre méltó:
- 10.000 Ft támogatás a kisgyermekes szegedi családoknak és nyugdíjasoknak, erretovábbra is azt mondom, szép gesztus (meg ugye a szavazatokat is szépen hozza), de hosszú távú gazdasági hatása zéró, ettől egyetlen munkahely sem fog megmenekülni a Napfény Városában.
- Tavasszal mentesültek a bérletidíj-fizetési kötelezettség alól azok a szegedi vállalkozások, amelyek önkormányzati tulajdonú ingatlanban működnek, és a járvány miatt bezárták az üzletüket. Tök jól hangzik, ha felületesen elolvasod egy cikkben. A valóságban viszont kb. annyit tett, hogy mivel nem használtad a bérleményt, nem kellett érte fizetned. Hülye hasonlat, de ha nem megyek be a boltba kenyeret venni, akkor ugye nem is kell kifizetnem a kenyér árát a boltosnak. Marketingesként rengeteg szegedi vállalkozásnak segítek, rengeteg olyan sztorit láttam-hallottam tavasszal, hogy egyik-másik magánszférás bérbeadó ugyanígy elengedte a bérleti díjakat, hiszen tudta, ha tönkremegy a bérlő, akkor később, ha már újra ki tudna nyitni, nem lesz, aki fizessen neki. Gáláns húzás? Talán, én inkább azt mondom, eszes. Komoly gazdasági intézkedésként minden esetre nem jegyezhető fel.
Mivel az egyébként klasszul sikerült Vértói futópálya megépítése, az első napján csúfosan arcra hulló Algyői úti csomópont, a Vörösmarty Mihály Általános Iskola felújítása, az itt-ott kicsit viccesre sikerült Szeged Főutcája a Tisza projekt és az utóbbi napokban átadott díszpolgári és sportolói díjak mind szép dolgok, de nem járulnak hozzá sem a járvány elleni védekezéshez, sem a szegedi gazdaság mentéséhez, a felsorolást éppen ezért itt és most be is fejezhetjük. Mindig is mondtam, nincs nekem emberileg bajom Botka Lászlóval (évekig voltam a Szegedi Borfesztivál marketing-menedzsere, minden évben én szólítottam színpadra, nem tűnik egy tipikus “badass”-nek élőben), viszont a járványhelyzetben ismét kijött, hogy nem egy menedzser típus. Vagy csak nem motiválja a dolog, nem tudom, de amiket eddig láttam a Covid-sztori kitörése óta, nem voltak túl meggyőzőek. Viszont, van még két hónap az évből (és ugyanennyi minimum a járványból, de inkább sajna jóval több), még bőven van idő bizonyítani, belehúzni.
Ennyit a politikusokról, nézzük a lényeget, a 162.000 szegedit.
Az egyik ismerősöm írta ki a minap a Facebookra, hogy “olyan ez a koronavírus-járvány, mint a második világháború, annyi különbséggel, hogy ’44 telén nem voltak olyanok, akik tagadták volna a bevonuló ruszki tankokat.” Nagy duma, meg sajnos igaz is. Nyilván, mindannyian másképp éljük meg a dolgot, vannak bagatellizáló és pánikoló szélsőségek, de a többség úgy van vele, mint én: tesszük a dolgunkat és közben észnél vagyunk. Bemegyünk dolgozni (jobb esetben még van hová), küzdünk mint disznó a jégen és közben felvesszük a maszkot. A pánik a szegedi gazdasági szereplők között már elég erős (nap mint nap tapasztalom a saját ismerőseim, üzleti partnereim esetében is), az alkalmazotti szféráról nem is beszélve: a minap volt “szerencsém” egy órácskát dekkolni a bankban, ne tudjátok meg, mennyien vártak személyi kölcsönre. Van baj, nem is kevés, éppen ezért tök jó lenne, ha a bevezetőben idézett Bill Gates gondolatból a “mindannyian egy oldalon állunk” is igaz lenne. Ha már “háború” van, fogjunk össze, mint ahogy összefogott a magyarság (és ezen belül a szegediek) az első és a második világháború alatt is.
Hogy megvan-e ez a fajta, a közös túléléshez szükséges összefogás bennünk, szegediekben? Nekem úgy tűnik, igen: felvesszük azt a nyamvadt maszkot, megmossuk napi 754x a kezünket és nem most szervezünk 34 fős hering-házibulikat heti háromszor, mert tudjuk, hogy így hamarabb vége lesz a Black Mirror második évadának. Tudjuk az egyszerű képletet: hamarabb véget érő második hullám egyenlő kevésbé elmélyülő gazdasági válsággal és azzal, hogy ép bőrrel megússzuk ezt az egészet.
…és hogy megvan-e a politikusokban? Khm, fent már válaszoltam a költői kérdésre. Remélem, előbb-utóbb meglesz. Inkább előbb, mint utóbb, nehogy késő legyen. Elvégre, ha tankok nélkül is, de háború van.
Kisházi Sándor
főszerkesztő
Szeged365