Nem csak itthon hoztak szigorításokat, sőt: a brit kormány által elrendelt, 56 millió angliai lakost érintő intézkedéscsomag értelmében az Angliában élők csak meghatározott indokokkal hagyhatják el otthonaikat. Hogy milyen most a hangulat kint? Érkezik egy kint élő szegedi, Szalma Mesi beszámolója – a pánikbevásárlástól az ország-elhagyási hullámig…
RÖVIDEN: MÁTÓL BEZÁRT NAGY-BRITANNIA
A ma életbe lépett intézkedéscsomag értelmében négy héten át, december 2-ig az Angliában élők csak meghatározott indokokkal hagyhatják el otthonaikat. Ezek közé tartozik a sürgősségi vagy a tervezett orvosi ellátás, az alapvető szükségleti cikkek és gyógyszerek beszerzése, a munkahelyre utazás azok esetében, akik otthonról nem tudják ellátni munkájukat, illetve a szabadtéri testedzés. Lényeges különbség a járvány első, tavaszi hulláma idején elrendelt zárlathoz képest az is, hogy ezúttal az iskolák és az egyetemek nyitva maradnak. A csütörtökön életbe lépett korlátozó intézkedéscsomag komoly fordulat a brit kormány járványellenes stratégiájában, Johnson az elmúlt hetekben többször is gyakorlatilag kizárta az országos kiterjedésű zárlat újbóli alkalmazását, azzal az érvvel, hogy egy ilyen intézkedésnek katasztrofális gazdasági következményei lennének.
A HELYZET KINT, SZALMA MESI SZEMÉVEL
Szalma Emesét rengetegen ismeritek Szegeden: hosszú éveken át ébresztette a Napfény Városát a Rádió 88 reggeli műsorvezetőjeként, jelenleg Nagy-Britanniában él kisfiával és férjével, viszont hétről hétre jelentkezik az (e)Mese Bloggal a Szeged365.hu-n. Szóval, földrajzi távolság ide vagy oda, Mesi ízig-vérig szegedi maradt, minden porcikájában.
Íme a hangulat odakintről, a ma reggel életbe lépett rendeletek után pár órával, Mesi tollából:
“Mától egy hónapra bezár a bazár Angliában. November 5. és december 2. között újra szigorú korlátozások lépnek életbe. Meglepődtek az emberek, amikor egy héttel ezelőtt bejelentette a bezárást a főnök a tévében. Előtte ugyanis folyamatosan azt kommunikálták, hogy nem lesz szükség országos szintű korlátozásra, elégséges és hatékony a területeként életbe lépő, esetszámok függvényében elrendelt korlátozás. Aztán egyik napról a másikra 180 fokos fordulattal jelentette be Boris Johnson hogy mégsem így lesz. Egyszerre rezignáltan, beletörődéssel és mégis felháborodással vette tudomásul a nép.
A fő különbség, hogy az iskolák nyitva maradnak. Ma reggel az egyik osztálytárs anyukája mondta, hogy fogalma sincsen, hogy oldaná meg, ha megint nem lenne oktatás és otthon kellene maradni a gyerkőcökkel. Ugyanakkor a napokban olvastam, hogy online petíciót szerveznek az iskolák bezárása érdekében.
Szintén online aláírásgyűjtés indult, hogy ne zárják be a fitnesstermeket. A hideg idő beköszöntével ugyanis értelemszerűen csökken a szabadban végezhető testmozgás esélye, a petíciót szervezők, pedig a termekben végezhető sportolási lehetőség lelki egészségre gyakorolt jótékony hatásával érvelnek. Gyűlnek az aláírások.
Megindult a pánikbevásárlás a hétvégén a boltokban, megint hiánycikk lesz a WC papír. Újságcikkek születtek az Angliát a csütörtöki lezárás előtt tömegesen elhagyó, nyaralni induló tömegekről. Egymástól kérdezgetik online a bevándorlók, hogy vajon hazautazhatnak-e saját hazájukba a korlázozások ellenére.
Egyszóval zajlik az élet. Az emberek mintha kevésbé lennének megrettenve a lezárástól, mint tavasszal. A hírek a fejlesztésben lévő, karácsonyra ígért vakcinákról szólnak és arról, hogy ha most valamelyest kitartunk a szigorítások fenyegető árnyékában, akkor karácsonykor talán együtt lehetnek a családok. Legalábbis itt, Angliában. Mi, bevándorlók pedig majd megoldjuk valahogy.
B. Szalma Emese”
