Amikor Szegedre is megjött az össznépi Netflix-mánia, két sorozatra csaptam le első körben: az egyik a 80-as évek tinihorror-klasszikusait idéző Stranger Things, a másik az elcseszett, reménytelen hangulatú Black Mirror. Imádom a misztikus témájú filmeket, de az utóbbi negatív fílingje már nekem is sok volt, 4-5 résznél tovább nem is jutottam (szemben a Stranger Things-szel, Duffer tesók, zsenik vagytok). Na, a múlt hétfőn “beröffentett” 30 nap pont ezt a pocsék, sötét hangulatot hozza, ezúttal már 4D-ben, viszont ezt a sztorit most forgatókönyvírók helyett mi kreáljuk, közösen, a szegediek és persze a komplett magyarság.
Múlt hétfőn Orbán-bejelentés, kedden repeta, éjszaka Magyar Közlöny böngészés, szerdán Botka performansz, majd korlátozás korlátozás hátán, pánikoló szegedi vállalkozók, állásukat féltő munkavállalók, maszkban masírozó járókelők, utcára vezényelt rendőrök… tovább is van, mondjam még?
This Episode of Black Mirror Sucks.
Tegnap reggel pont én nyestem ki egy Szeged 365 fotóriportot a maszkban flangáló szegediekről, jól meg is dícsértem őket. Egyébként tényleg, példás a fegyelmezettségünk, le a kalappal.
A kommenteket végig futva elég rendes kis feszkó van mindannyiunkban, a szegediek egyik fele elfogadja, a másik fele szívből gyűlöli a kötelező maszkosdit, egy valami viszont közös: mindenki betartja a szabályokat. Ki felelősségtudatból, ki bünti-parából, a lényeg egy, tartjuk őket.
Hogy jó döntést hozott – e Botka László a minden közterületre érvényes maszkviseléssel?
Múlt szerda óta erről megy a vita a fideszesek, a témában a polgármesternek rongyoló egy szem DK-s srác és a Botka-All-Stars között. A város első embere, mint nyilatkozta, a döntés előtt “szakértőkkel” egyeztetett – nekem gyanús, hogy ezek a valakik járványügyi szakik mellett (vagy helyett) a Pestről Szegedre levezényelt politikai marketingesei voltak, a fő szempont a “légy a leggyorsabb és a leghatározottabb az ország összes polgija közül, all eyes on you, Lacikám” elv volt, akárcsak a tavaszi, csitt-csatt összerántott turbó-intézkedéseknél. Marketing a javából (legalább annyira, mint az “elengedem a bezárt üzletek bérleti díjának felét” kezdetű nesze semmi, fogd meg jól bullshit), de ha már ez a döntés született, én azt mondom, fogjunk össze mind a százhatvankétezren és tartsuk be.
Hogy miért?
A totális fegyelmezettség lehet a kulcsa annak, hogy ne térdeljen le a magyar (és az egyébként is gyenge lábakon álló szegedi) gazdaság.
A szakik szerint nagyjából két hét, mire elkezdenek az intézkedések hatásai látszani a számokon. Ha nem mennek jó irányba az adatok, marad minden, vagy még rosszabb, megyünk Ausztria után. Szívás lesz, gazdaságilag is, ha ugrik a karácsonyi szezon, az a komplett gazdaságnak beviszi a gyomrost – online kereskedelem ide vagy oda, kő kemény következményei lesznek a dolognak.
Szóval, mocsok nagy a tét, jóval nagyobb, mint tavasszal volt.
A jó hír viszont, hogy van ráhatásunk a dolgok kimenetelére: ha ellazázzuk, szívni fogunk, ha fegyelmezetten tartjuk, akkor megússzuk (kis szerencsével). Ehhez viszont az kell, hogy egytől-egyig vigyázzba vágjuk magunkat és úgy cselekedjünk, ahogy megköveteli a haza. Tégy akkor is így, ha borsódzik a hátad bármelyik említett politikustól, ez most nem a szimpátiáról szól, hanem az össznépi túlélésről.
Apropó, azok a bizonyos számok:
6495 új eset egyetlen nap alatt. Nem fest jól, bár (100-ból 100 szegedihez hasonlóan) a mai napig nem tudom megállapítani, mennyire stimmelnek az adatok. Egy valamit viszont tudok, az egészségügyben küzdő ismerősöktől: tényleg a végét járja a kórházi kapacitás. Egy másikat pedig a vállalkozóként güriző barátoktól: a szegedi cégek gazdasági tartalékai is ugyanígy állnak. Az utóbbiak még magukhoz sem tértek az első hullám óta, olyan ez, mint amikor kapsz egy pofont, de mire kitisztulna a fejed, már jön is a következő, a másik irányból, csitt-csatt. Nem kellene nekik még egy pofon, ha a karácsonyi szezon ugrik, jó pár szegedi munkahelye is ugrani fog.
Szóval, legyünk észnél, ne most kezdjünk el különcködni plusz lázadni, maszkot fel, távolságot betartani, a napi meló után pedig irány haza. Szerintem ez most az egyetlen reális esélyünk, hogy Karácsony előtt újraindulhasson az ország gazdasága, elkerülve a totális térdre rogyást. A közegészségügyi armageddonról nem is beszélve…
Maszkot fel, csináljuk meg együtt!
Kisházi Sándor
főszerkesztő
Szeged365
