Szegedi Sikersztorik: egy lány, aki a gyerekkori versek írásától meg sem állt a Magvető Könyvkiadó főszerkesztői posztjáig

A makói születésű Turi Tímea már gyermekként kitűnt elhivatottságával és tehetségével kortársai közül, hiszen még csak általános iskolás volt, amikor fiatal évei alatt született versei megjelentek (… gyereknek lenni … címmel) egy kötetben. Így nem csoda, hogy a fiatal lány a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció és magyar szakán folytatta később tanulmányait, ahol az egyetemi évei alatt a Szegedi Egyetem című hetilap munkatársa lett. A diploma megszerzését követően dolgozott a Magyar Rádió külsős újságírójaként, 2012-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője, 2017-től pedig főszerkesztője lett.

Erőfeszítéseinek jutalma nem váratott sokáig magára: Timi már az egyetemi évei alatt újságíróként, íróként és költőként elért kimagasló munkájáért, és példamutató tanulmányi eredményeiért elnyerte a hallgatók részére adható legmagasabb szintű egyetemi kitüntetést, a Discipuli Pro Universitate Díjat, valamint részesült a rangos Sófi József Ösztöndíjban is. Elismerései azóta rangos irodalmi díjakkal is bővültek, mint a Király István-díj, vagy a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj. Interjúnk során Timivel lendületes karrierjéről, írásról, és olvasásról, a szépirodalom jelentőségéről beszélgettünk.

Mit jelent számodra az olvasás és az írás?

Folyamatos és befejezhetetlen tevékenység, minél többet olvasol, annál inkább érzed, hogy mennyi mindent nem olvastál még el. Az olvasás és az írás lehetőség arra, hogy meglepő szempontból tekints rá rég ismert dolgokra, vagy megismerjél újakat.

Mennyire volt nehéz az elismerésig és az ismertségig vezető út?

Az elismerés és az ismertség is relatív fogalom. Nagyon sokféle nyilvánosság fut párhuzamosan egymás mellett, és a különböző közegekben más és más jelent elismertséget.

Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a mai Magyarországon egy szépirodalmi művekkel foglalkozó kiadónak?

A kutatások azt mutatják, hogy a könyvvásárló és könyvolvasó emberek egyre kevesebben vannak, ugyanakkor hétköznapi tapasztalat is, hogy minden eddiginél többet olvasunk – csak nem épp feltétlenül könyvet. A legfontosabb azt tudatosítani, hogy a szépirodalom olyan perspektívát tud nyújtani, ami nem helyettesíthető mással.

Melyik áll hozzád a legközelebb: versírás, prózaírás, vagy a főszerkesztői tevékenységed? Miért?

Minden munkanap csinálok valamit, ami a kiadóval van kapcsolatban, és nem minden nap írok. A szerkesztői szereppel érzem magam igazán önazonosnak, vagyis azt mondanám, hogy egy szerkesztő vagyok, aki néha ír is. Az írás nem a polgári idő része.

Milyen értékeket kell ma a szépirodalomnak közvetítenie, és szerinted mennyire befogadó erre az olvasóközönség?

Nem hiszem, hogy efféle feladata volna, noha biztos ellát ilyen feladatokat is. Értékeket az oktatás, a nevelés, a vallás, a morál vagy – szerencsés esetben – a nyilvánosság tud közvetíteni. A szépirodalom azonban – noha érintkezik ezekkel a területekkel – művészet, amely, ha jó, akkor kísérletezik és kérdéseket tesz fel.

Mit jelent számodra a siker?

Azt, hogy az ember a helyén érzi magát.