Mi magyarok folyamatosan a túlerő ellen küzdünk. Ez március 15-ének az egyik legfőbb üzenete. Ahogy 173 évvel ezelőtt, amikor napra pontosan ilyenkor nekiveselkedtünk, amibe aztán beleremegett a Habsburg birodalom. Most éppen a 101 évvel ezelőtt aláírt békediktátum, negyvenévnyi kommunista rémuralom és harminc évtizednyi posztkommunista szabadrablás folyományainak sebeit próbáljuk nyalogatni.
Ahogy Pilhál Tamás írja, az 1990-ben részlegesen helyreállt függetlenségünk 2004-ben újra megnyirbálódott az Európai Unió jogi béklyójában. Csak olyan törvényeink lehetnek, amelyre Brüsszel rábólint. Az elmúlt időszakban be kellett zárni a tranzitzónáinkat, mert a Verhofstadt-féléknek nem tetszett, semmis lett a felsőoktatási törvény módosítása, mert annak egy társadalommérnök-képző intézmény nem tudott megfelelni. Továbbá óriási hiszti kísérte, hogy a „civil” szervezetek transzparenciáját megkövetelő törvényt szavazott meg az Országgyűlés, mert az előírta, hogy a külföldről támogatott „civil” (valójában: ügynök) szervezetek fölfedjék magukat. Később ezt is elkaszálták. Valamint, ha nem süt be elég nap a gyilkosoknak a börtöncella ablakán, akkor kemény adófizetői pénzeket kell fizetni az elítélt bűnözőknek. (Ez köszönhető valószínűleg többek között a mindig nagyon „független”, de néha szocialista, néha DK-s színekben választásokon induló, azokon bábáskodó, az ATV-ben az összes ellenzéki lózungot minden képernyő megjelenésén elpufogtató ügyvéd úrnak.) És így tovább.
De nem csupán az EU jogi szorításáról kell beszélnünk, hanem az elképesztő globális médiaelnyomásról is. Képes idejönni a II. világháborúban szétbombázott épületek felújítása ürügyén a német (!!!) közmédium és leforgatni egy olyan manipulatív, az objektivitás legkisebb csíráját is nélkülöző, ellenzéki közéleti embereket független szakértőnek bemutató kisfilmet, mely tartalmának egy másodperce sincs a valósággal köszönőviszonyban. Sajnos, tudjuk, hogy ez csak a jövő évi választásokra való kezdeti ráhangolás.
Holott, a német újságírás sokáig etalonnak számított. Nagyon szerettem nyelvtanulóként német újságokat venni, német híradókat nézni, a rendszerváltáskor felüdülés volt a SAT1 és az akkori RTL híradásait, tudósításait nézni. Kifejezetten objektívak és magas szintűek voltak. Ez mostanra ködbe vész. Sajnos ránézve bármely német médiumra, híroldalra, a szókapcsolatok, a narratívák fő vonalai szinte ugyanazok. Nem létezik semmiféle médiapluralizmus azoknál, akik ezt megkövetelik rajtunk, miközben az állami csatornájuk álhírekre épülő tudósításokat hoz le rólunk.
A Deutsche Welle riportját a ZDF koronázta meg, amelynek riportere képes volt kuka-perspektívából tudósítani Magyarországról. Kiment egy borsodi település szegénynegyedébe és azt állította be általános élethelyzetnek hazánkra viszonyítva. Szó se róla, rengeteg tennivaló van még a felzárkóztatás politikában, azonban az elmúlt 10 évben hatalmas mértékben csökkent a szegénység itthon. Erről az apró tényről elfelejtett a lelkes újságíró beszámolni olyan manipulatív médiaproduktumot közölve, amelyre anno Pravda főszerkesztője megnyalta volna mind a tíz ujját Moszkvában.
Tehát ilyen jogi, média és szellemi küzdőtéren vagyunk. Jelenleg annyit tudunk tenni, hogy kitűzünk egy kokárdát és felkészülünk a közeljövő nagy küzdelmeire.
A SZERZŐRŐL:
Thékes István szegedi oktatáskutató, nyelvtanár, a szegedi Gál Ferenc Tudományegyetem docense, korábbi junior válogatott teniszező. Felsőfokú tanulmányait az Egyesült Államokban végezte angol irodalom szakon, majd a Szegedi Tudományegyetemen angol-olasz szakon szerezte meg mesterdiplomáját. Doktori fokozatát szintén Szegeden szerezte meg neveléstudományból. Kutatási területe a szóelsajátítás kognitív folyamatai. Korábban junior válogatott teniszező volt, pályáját mégis a modern nyelvoktatásban kezdte meg. Számos országban tanított angol nyelvet a saját maga által kifejlesztett játékosított, kommunikatív módszerrel, mint például Szaúd-Arábia, Spanyolország, Málta. Jelenleg a Gál Ferenc Főiskola docense és oktatáskutatóként, valamint felsőoktatási nemzetköziesítési szakemberként dolgozik. 2019-ben a Cambridgeben, New Yorkban és Nicosiaban is fontos tudományos konferenciákon ismertette kutatási eredményeit. Négy gyermek édesapja, akikhez angol nyelven beszél.
5 hozzászólás