Pénteken hunyt el a legtöbbet díjazott magyar színész, Törőcsik Mari. A kiváló színművésznőt jóval több, mint fél évszázadon keresztül láthatta a közönség színpadon és filmvásznon, több mint százötven filmszerepe közül nehéz kiválasztani a legjobb alakításokat, így ezt most mi sem tesszük, egész egyszerűen csak öt számunkra kedves filmmel idézzük meg Törőcsik Mari alakját.
KÖRHINTA (1956)
Fábri Zoltán azóta klasszikussá vált, Arany Pálmára is jelölt alkotása hozta meg az áttörő sikert az akkor mindössze 21 éves színésznőnek. A Körhinta lényegében visszahelyezte a magyar filmgyártást a nemzetközi palettára, a falusi Rómeó és Júlia történet pedig Törőcsik Marit repítette az országos ismeretség felé.
A PÁL UTCAI FIÚK (1968)
A magyar-amerikai koprodukcióban készült nagyszerű Molnár Ferenc regényadaptáció kevés magyar szereplőinek egyike volt Törőcsik Mari, aki természetesen nem mást, mint Nemecsek Ernő édesanyját alakította Fábri Zoltán filmjében. A sztorit nem kell bemutatni és jó eséllyel a filmet sem, de ami biztos, hogy a Pál utcai fiúk egy olyan alkotás, ami egyáltalán nem akar megöregedni.
SZERELEM (1970)
A költői szépségű Szerelem egy vészterhes korszakot idéz meg, és egyszerre szól szerelemről, halálról, túlélésről. Sokan azóta is minden idők egyik legjobb magyar filmjének tartják Makk Károly alakítását, amelyben az ötvenes években politikai okokból bebörtönzött férje nélkül kénytelen boldogulni a Törőcsik Mari által alakított tanárnő, aki anyósa előtt egy szebb hazugsággal próbálja elfogadhatóvá tenni az életet.
A RÉSZLEG (1995)
Bár Törőcsik Mari meglehetősen keveset szerepel A részlegben, Gothár Péter zseniális filmdrámája egy abszurd korszakot ábrázol nem kevésbé abszurd történeten keresztül: Bodor Ádám szövege nagyszerű filmben éled újjá, mi pedig csodálkozhatunk azon, hogy egy büntetést is ki lehet szabni jutalomnak álcázva…
AURORA BOREALIS – ÉSZAKI FÉNY (2017)
Az Aurora Borealis – Északi fény két idősíkon futó, fordulatokban gazdag családtörténet, amely anya és lánya kapcsolatának mélységeit boncolgatja. Maga a film lehetett volna jobb is, de a katartikus zárlat mindenért kárpótol. Ráadásul az utolsó jelenetek nemcsak a filmet, hanem egy nagyszerű színész életútját is tökéletesen zárják le…
Egy hozzászólás