Pár nappal azt követően, hogy beszámoltunk róla, az országos sajtó is rápörgött (NLC és Ripost) a mostanában egyre gyakrabban feltűnő szongáriai cselőpókok témájára, amely az olvasói beszámolóink és a különféle szegedi csoportokban megjelent posztok alapján köszönik, jól érzik magukat Szegeden. A Ripost egyenesen arról ír, hogy “rettegnek a szegediek” és arról, hogy “óriáspókok lepték el a szegedi otthonokat”. Mielőtt a megjelent cikkek alapján bárki a Mérges Pókok című horrorvígjátékba illő óriáspók-apokalipszist kiáltana, szólunk:
- nyugi, mindig is voltak Szegeden cselőpókok, meg úgy általában az Alföld homokos, szikes vidékein,
- igazából tök ártalmatlanok (ha megcsípnek, émelygést okozhatnak, de hidd el, jobban félnek Tőled, mint Te tőlük),
- és nem lepték el az otthonokat, a beszámolók (egyet-kettőt, például egy nappaliban és egy pincében talált példányt leszámítva) szabad térről jöttek, ráadásul a tényleg gyakran előforduló, emberközelben élő házi kaszáspókokkal és koronás keresztespókokkal ellentétben még mindig ritka állatnak számítanak.
Ha kíváncsi vagy rá, kik ezek a viszonylag nagyra nőtt nyolclábú kishaverok, hol futhatsz beléjük Szegeden és mit kell tenned, ha mégis betoppanna egy hozzád (esély: egy az ezerhez, nyugi), olvasd el a múlt heti cikkünket. A legfontosabb pedig, mielőtt pánikba esnél: nyugi, nincsenek otthonokat ellepő óriáspókok Szegeden, maximum kifejlett állapotban, kiterpesztett lábakkal 4 és 10 centi között feszítő szongáriai cselőpókok, földbe vájt lyukakban (és ezek ugye nem a nappalidban vannak, jobb esetben):
