Minden adott volt egy tökéletes, péntek esti mozizáshoz: családi Perseida-csillagles, gyors “puszi majd jövök”, majd egy 22.30-as éjszakai vetítés a Cinema City Szegedben, megfűszerezve az egyik kedvenc rendezőmmel és egy zseniális alapsztorival. Teljes transzban szorongattam a nachosom a végtelenített reklámok alatt, aztán (sajnos) elkezdődött az Idő című, vadonatúj sci-fi thriller. Stílusos volt a címválasztás, a valaha zseniális M. Night Shyamalan új filmje 108 percnyi masszív időelb@ás (elnézést, nem találtam jobb kifejezést rá).
Mi ez?
Sci-fi thriller, a Hatodik Érzék rendezőjétől
Kiknek való?
Olyan szegedieknek, akiknek nagyon van felesleges 108 percük és szeretik szívatni magukat.
Hol lehet megnézni?
Belvárosi Mozi, Cinema City Szeged – a pontos vetítési dátumokhoz kattints erre a cikkünkre:
MINDEN MEGVOLT EGY OCSORTÁNY JÓ FILMHEZ (DE NEM JÖTT ÖSSZE): PARÁDÉS ALAPÖTLET, ZSENIÁLIS RENDEZŐ, PROFI SZÍNÉSZGÁRDA
Pedig mennyire, de mennyire sokat ígért a zseniális alapsztori és a hátborzongatóan sejtelmes trailer:
A sztori röviden: adott egy család, két gyönyörű gyerekkel, egy párkapcsolati válsággal küzdő anyuka-apuka párossal és az előbbi titkolt betegségével. Főhőseink trópusi luxusvakációjuk során felfedeznek egy félreeső partszakaszt, ahol pár órányi pihenés után furcsa dolgok történnek (spoiler alert):
- a gyerekek hirtelen tinédzserek,
- a 40-es szülők hirtelen 50-es arcok lesznek,
- a helyszínen lévő idős hölgy csak úgy meghal,
- a kutya is,
- a strandon talált holttest pár óra alatt lebomlik,
- és persze lehetetlen elhagyni a helyszínt, ha megpróbálod, félúton elájulsz és A.) visszateleportálsz a homokos tengerpartra, B.) jól meghalsz.
Szóval, ezen a strandon egy nap alatt több évtizedet öregszel és papíron nincs visszaút. Adott tehát egy kegyetlenül zseniális sztori, egy tuti rendező, egy bitang jó szereplőgárda (a Port.hu szépen összefoglalta, mennyire rendben volt a casting, ezt nem is részletezném) és egy kicsit elcsépelt, de apaként abszolút helytálló mondanivaló: az élet elszáguld mellettünk, mint egy gyorsvonat, mi pedig bambán ácsorogva maradunk le a legszebb pillanatokról. Ebből papírforma szerint full-full extrás filmet kellett volna kreálnia annak a fickónak, aki a Hatodik Érzéket, az Eseményt (tudom, 10-ből 9 ember szerint trágya, én imádtam) és a Széttörve című James McAvoy örömjátékot rendezte.
Hát… nem jött össze. Nagyon nem.
NINCS AZ AZ IDŐ, AMI EZT A FILMET MEGMENTHETTE VOLNA
“Nincs az a mennyiségű idő, ami megmenthette volna M. Night Shyamalan öncélú ámokfutását” – írja a Pulliwood kritikájában Török Tamás. Sajnos igaza van.
Ami már kb. fél óra után üvölt a film nézése közben:
- Bár az Idő elsődleges feszkó-forrása és leglátványosabb mutatványa papíron abból fakad, hogy karaktereink percek leforgása alatt hónapokat öregednek – ezt pedig főleg tizenéves gyerekeknél a nézőnek folyamatosan kellene látnia – ehelyett a film során valójában átmenetek nélkül, három nagyobb fokozatban követhetjük végig ezt az átalakulást. Van egy olyan rész, amikor 8-10 évesek, egy olyan, amikor már hirtelen 15-16, majd egy olyan, amikor már 40 körül vannak. Nem sikerült castingolni elég gyerekszereplőt? Vagy csak nem volt kedvünk szórakozni a témával?
- Egy ember nem csak kívül, hanem belül, személyiségében is öregszik és változik, de M. Night Shyamalan ezzel sem tud mit kezdeni, a szereplők egy darabig infantilisek, aztán hirtelen felnőttként kezdenek viselkedni.
- Csapnivalóan gyengék a karakterek (pedig ezek a színészek, külön-külön, más filmekben totálisan jól tudtak működni) és már-már Barátok Közt epizódokat idézően kínosak, mesterkéltek a párbeszédek. Néha azt érzed, hogy “hé, srácok, ez a mondat vagy viselkedés így nem reális!”
A fináléról nem szeretnék beszélni, a zseniális csavarairól és meghökkentő befejezéseiről ismert Shyamalan olyan klisésen zárja le a filmet, mintha egy ZS kategóriás Segal Pista alkotást néznénk a Film+ – on. Előnyére legyen mondva, hogy legalább van lezárás, szemben az utóbbi évek intellektuális sci-fijeivel (ez is az akarna lenni), amelyekben divat lett nyitva hagyni mindent.
M. Night, kössz, hogy elloptad a drága szabadidőmet…
Ha valami rendeset néznétek helyette, mutatunk egyet. Íme Szeged 365 Cinema sci-fi kiadásának múltkori blogposztja:
