28 éve mészárolták le a Z. Nagy családot, februárban ismét szóba kerülhet Marinko feltételes szabadlábra bocsátása

Sötét évforduló a mai, olyan, amit sosem felednek el a szegediek: napra pontosan 28 éve, 1994. január 23-ról 24-re virradóra ölték meg Szeged legismertebb cukrászfamíliáját, a Z. Nagy családot. A gyilkos egy kis ablakon mászott be a családi házba, majd egy Skorpió géppisztollyal kivégezte a család összes tagját:

• a 42 éves családfőt, Z. Nagy Bálintot,
• vele egykorú feleségét, Z. Nagyné Dunai Gizellát
• és két gyermeküket, a 17 éves Dánielt és a 10 éves Balázst.

SZEGED, VAGY AHOGY A 90-ES ÉVEKBEN EMLEGETTÉK: A BŰN VÁROSA

A Z. Nagy család kegyetlen lemészárlása az egész országot felkavarta, Szegedet valósággal sokkolta. Főleg azért, mert a családfőt ismert, köztiszteletben álló vállalkozóként tisztelték, mert a rendszerváltás után megjelent, kétes üzletekből meggazdagodó figurákkal ellentétben ő szorgalmával, tehetségével gazdagodott meg. Vagyonával nem hivalkodott, a neve sosem merült fel kétes figurák között. 

Szegedet ebben az időszakban a „bűn városaként” emlegették. A városban és a környékén valóban csúcsra jár a bűnözés:

• nagyüzemben folyt a csempészés,
• az olajhamisítás,
• a helyi maffia védelmi pénzeket szedett a vállalkozóktól,
• a rendőrség pedig tehetetlennek tűnt,
• a délszláv háború miatti menekültáradat pedig nemcsak a menekülteket, de a profi bűnözésből élő külföldieket is a környékre csábította, akik szerves részeivé váltak az illegális ügyleteknek. 

A HELYI ALVILÁGRA TIPPELTEK ELŐSZÖR

Éppen emiatt a cukrászcsalád lemészárlása mögött sokan a helyi alvilágot sejtették, mondván, Z. Nagy Bálint talán megtagadta, hogy védelmi pénzt fizessen, és ez lett a veszte. Ezt a teóriát azonban cáfolta, hogy ha követeltek is volna tőle védelmi pénzt, amit ő esetleg megtagadott, ilyen brutális válaszreakció akkor sem következett volna. Megesett ugyanis, hogy valaki nemet mondott a zsarolóknak, de a legsúlyosabb esetben is legfeljebb „csak” megverték az illetőt. Na de hogy családostól megöljék, az kizárt. Hasonló mészárlás egyébként előtte bő egy hónappal, december 19-én Kecskeméten is történt. Akkor egy, a rendőrség által is jól ismert kecskeméti vállalkozót, Horváth Antalt, a feleségét és egy jugoszláv barátjukat lőtték fejbe ismeretlenek. A gyilkosság idején a lakásban tartózkodott Horváthék nyolcéves kisfia, de neki megkegyelmeztek a gyilkosok. Ám a Horváthék ellen elkövetett gyilkosság nemcsak ebben különbözött a szegedi mészárlástól, hanem abban is, hogy a kecskeméti áldozat kétes figura hírében állt, valutázott, fegyverekkel kereskedett. Mint később kiderült, Horváthék rablógyilkosság áldozatai lettek.

EZ TÖRTÉNT 1994. JANUÁR 23-ÁN

1994. január 23-ról 24-re virradóra, egy hétvégi éjszakán történt meg a sötét tragédia. A gyilkos egy kis ablakon mászott be a családi házba, majd egy Skorpió géppisztollyal kivégezte a család összes tagját: a 42 éves családfőt, Z. Nagy Bálintot, vele egykorú feleségét, Z. Nagyné Dunai Gizellát és két gyermeküket, a 17 éves Dánielt és a 10 éves Balázst. A holttesteket csak hétfő délután fedezték fel, miután a család ismerőseinek gyanús lett, hogy a családfő nem ment be a cukrászdába, és a többiekről sincs hír. Hiába hívták a lakásuk telefonját, azt senki nem vette fel, a gyerekeket az iskolában sem látták. Amikor a rendőrök bementek a lakásba, a holttesteket az emeleti hálószobákban találták meg, mindegyikükkel fejlövés végzett.

FRANCIA IDEGENLÉGIÓ, HALÁLBRIGÁD, ARKAN TIGRISEI

A Z. Nagy család kivégzése után néhány nappal a rendőrség már tudta, hogy egy Magyarországon törvényesen tartózkodó jugoszláv férfinak, Magda Marinkónak köze lehet a kecskeméti és a szegedi gyilkosságokhoz. Az 1963-ban Szabadkán született Marinko már fiatalon bűnözésből élt, a hatóságok elől menekülve pedig 1986-ban beállt a francia idegenlégióba, ahol több évet lehúzott. Már profi gyilkosként tért vissza a szülőhazájába, ahol a délszláv háborúban is részt vett, állítólag a rettegett halálbrigád, a rablógyilkosságokat előszeretettel végrehajtó Arkan Tigriseinek egyik tagjaként. 1993-ban, törvényesen telepedett le Magyarországon, ahová menekültként érkezett, de ekkor már körözte a jugoszláv rendőrség. Szegeden telepedett le, és ismert arca lett az éjszakai életnek. Jól élt, alapított egy kis céget is, de ez valójában csak arra szolgált, hogy úgy tűnjön, abból van pénze.

Makkosházán, egy emeletes házban lakott. Egyik volt szomszédja az Index.hu-nak anno azt mesélte, hogy a férfi kifejezetten udvarias volt a lakókkal. Amikor a lépcsőházban összefutottak, Marinko mindig külön köszönt a szomszéd kisgyerekének, és meg is simogatta a fejét. Egyetlen rossz szokásaként azt hozta fel az egykori „lakótárs”, hogy a szerb férfi a ház előtti füves területre parkolt a kocsijával, ha éppen nem volt elég parkolóhely. Nem igazán járt fel hozzá senki az albérletébe, csak a „bombázó barátnője” – mesélte a szomszéd. Ő azt mondta, nem tudta, hogy hívják a férfit, csak akkor azonosította be, amikor már a bűnügyi hírekben szerepelt. 

A MAI NAPIG TAGADJA A Z. NAGY GYILKOSSÁGOT

Magda Marinko egyébként elismerte az általa elkövetett gyilkosságokat, egy kivételével. Az eljárás alatt végig tagadta, hogy Z. Nagyékat ő ölte volna meg. A rendőrök szerint egyszerűen azért tagadta ezt, mert gyerekek is az áldozatok között voltak, és neki mint harcosnak szégyenteljes tett gyermeket ölni. 

A nyomozók szerint Marinko állítása ellenére ő ölte meg a cukrászcsaládot. Mindezt az alábbiakra alapozták:

• a kecskeméti Horváthékat ugyanazzal a Skorpió típusú géppisztollyal ölték meg, mint Z. Nagyékat;
• a Z. Nagyéktól elrabolt ékszerek közül a családfő első felesége 17 darab ékszert felismert;
• a szegedi ház fürdőszobájában lefoglaltak egy olyan zseblámpát, ami Marinko egyik korábbi lakótársa szerint a szerb férfié volt;
• Marinko cipőjén olyan sarat találtak, ami a cukrászcsalád kertjében volt, ráadásul egy fantomkép alapján valaki felismerte a szerbet.

TAVALY SZABADULHATOTT VOLNA MARINKO, DE NEM TELJESEN

Huszonhét évet ült eddig Szegeden Magda Marinko, amikor 2021. február 18-án ismét Szegeden volt a világ szeme, az illetékes büntetés-végrehajtási bíró ugyanis a feltételes szabadlábra helyezéséről döntött szűk egy éve. Amennyiben úgy döntött volna, hogy félbeszakítható az 1993–94-es vajdasági és magyarországi vérengzéseiről hírhedtté vált, ma már szerb állampolgár életfogytiglani büntetése, akkor sem engedték volna szabadon, hanem azonnal letartóztatták volna. Egészen pontosan, kiadatási letartóztatásba helyezték volna, hiszen a Vajdaságban elkövetett hat gyilkosság miatt Szerbiában még negyven év fegyházbüntetés vár rá. Kiadatása a szerb–magyar határon történhetett volna meg, a magyar kommandósok a kéz- és lábbilincsben odaszállított Marinko-t a szerb kommandósoknak adták volna át, akik azonnal a részére kijelölt fegyházba vitték volna a tervek szerint.

A Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája a tavaly év végén meghozott végzésével Magda Marinkót életfogytig tartó fegyház fokozatú szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátását mellőzte.

A törvényi előírásokkal összhangban rendelkezett arról, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét 1 év elteltével ismételten meg kell vizsgálni, magyarán szűk egy hónap múlva ismét izgalmas percek jönnek majd Szegeden.