Mi a közös egy szegedi apukában, egy iskolás kisfiúban, egy kulcstartóban és a helyi rendőrökben? Megsúgjuk: a nap legcukibb sztorija!
A hét legcukibb sztorijára, és a legodaadóbb apukájának, valamint az ország legjófejebb rendőreinek közös történetére egészen keddig kellett várni Szegeden. A Csongrád-Csanád megyei rendőrség közösségi oldalára felkerült sztori, bár terebélyes, mindenképp szívmelengető, hiszen amellett, hogy a vége happy end, még az is kiderül belőle, hogy bizony a helyi rendőrökre akkor is számíthat az ember, ha a kisfia egy kék színű mackós kulcstartó miatt kezd sírásba Szegeden.
Az apuka által írt, és a rendőrségre eljuttatott köszönőlevél így szól:
“A mai napon elhozatal céljából kiskorú gyermekemért az általa látogatott szegedi általános iskolában 15.00 időpontban megjelentem. Amikor gyermekem a kialakult szokásnak megfelelő várakozási pontomon felbukkant, részéről erőteljes sírás volt tapasztalható. Kérdésemre előadta, hogy a mai napon egy rendőr bácsi tartott nekik órát, akitől ajándékot kapott. A szokásos mértéket meg nem haladó ajándék nem volt más, mint egy apró fényvisszaverő prizmákból álló medve jellegű kulcstartó. Tekintettel arra, hogy a kedves ajándékozás extenzív sírás alapjául fekvő tényállás semmiképpen sem lehet, további kérdésemre gyermekem előadta, hogy a maci nincs meg, elveszett és nagyon aggódik érte. Gyermekemmel -őt vigasztalva- a nevelési-oktatási intézményből távozván rögvest a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Szegedi Rendőrkapitányság (a továbbiakban: RK) felé vettük az irányt a célból, hogy ott a medve tárgyában segítséget kérjünk. Az RK-ra érkezvén problémánkat rövid történeti tényállás mellett előadtuk. Az RK-n szolgálatot teljesítő kollégájuk a problémát kellő súlyában kezelve megkért minket, hogy foglaljunk helyet majd az eljárást haladéktalanul folyamatba helyezte egy másik kollégájuk pedig eredménnyel, megnyugtató szavakkal fordult gyermekem irányába. Várakozásunk során kollégájuk többször tájékoztatott minket az eljárásról a tartalomban, hogy az iskolában látogatást tett rendőr bácsi már úton van, hamarosan ott lesz” – írja az apuka a levélben.
A KÖTELESSÉG TELJESÍTÉSE MELLET JUTOTT IDŐ EGY APRÓ MACIRA IS
Mint a végén kiderült, így is lett, hiszen: “a rendőr bácsi megérkezett, az új macit gyermekemnek átadta. Érdeklődésére történetünket előadtam, melyet kedvesen és empatikusan fogadott. A kollégáik helytállását többször is nagyon szépen megköszönve az RK-ról immáron teljes mértékben megnyugodva távoztunk. Fontosnak tartottam leírni Önöknek ezt a történetet, hiszen nyilvánvalóan a teljes rendőri testület hozzáállása, szellemisége volt az, amivel ma ismét találkozhattunk. A Magyar Rendőrségnek a jelentős ügyteher és számos geopolitikai kihívásból fakadó kötelesség teljesítése mellett is volt ereje a fiam problémájának megoldására: egy macira. Pedagógiai értelemben vett identifikációban vált ma ismét mintaadóvá a Magyar Rendőrség. Nagyon hálásak vagyunk!” – zárta gondolatait a szegedi apuka, a mi szívünk pedig ellágyult a történetet olvasván, hiszen bebizonyosodott, hogy a szegedi rendőrökre akkor is számíthat az ember, ha csak egy apró maciról van szó.
