Olyan fotót töltöttek fel a Szegedi Emlékkeresőbe, hogy a fülünk kettéállt. A képen Brauswetter János szegedi órásmester fia, Ottó látható gyermekei társaságában, abban az autóban, amely az első négykerekű volt a Napfény Városában.
- A dátum 1904,
- a fedélzeten a Brauswetter család,
- az autó típusát azonban megkeresésünkre még Fiala Zoltán oldtimer-szakértő sem tudta megsaccolni. Két dolog biztos: ez volt az első verda Szeged útjain, és igen, indokolatlanul rengeteg virágot raktak fel rá – ez utóbbi mai szemmel elég furcsa sufnituning-megoldásnak tűnik:
EGY LEGENDÁS ÓRÁS, EGYBEN FELTALÁLÓ, SZEGEDRŐL
Bár az autóról túl sok infónk nincs, a gazdáiról már annál inkább. Brauswetter János Németországban és Svájcban tanulta ki a mesterséget, majd a mesteroklevél megszerzése után hazajött, hogy 1847-ben órásboltot nyisson az Oskola utcában. Nemzetközileg elismert mesterember volt, az 1879-es nagy árvíz után ő tervezte a városháza világító toronyóráját is.
AZ ELSŐ SZEGEDI, AKINEK VOLT AUTÓJA
Brauswetter János 86 évesen, 1903-ban halt meg, az üzletet két fia, előbb Vilmos, majd a fotón szerepelő Ottó vitte tovább. Az ő idejében lett országos, sőt, világhírű a szegedi családi vállalkozás, a Brauswetter-óráknak az első világháború előtt már Amerikában is nagy divatja volt. A Brauswetterek műhelyéből azonban nemcsak órák, hanem precíziós lőfegyverek is kikerültek, a Szegedi Napló például fia, 1890-ben Brauswetter Ottó saját találmányú automata vadászfegyveréről adott hírt, mely a nemzetközi szakmai körök érdeklődését is felkeltette. Hatalmas dolognak számított, hogy a krónikák szerint Szegeden elsőként neki volt autója, 1904-ben. Az újdonságokra fogékony mesteremberhez igencsak illett különleges kamarási villája, mely kellemes üdülőhelyül szolgált, egyszersmind cégérként hirdette gazdájának mesterségbeli tudását.
HÁBORÚ, ELSZEGÉNYEDÉS ÉS EGY TRAGIKUS VÉG
Brauswetter Ottó az első világháború ideje alatt magyar koronában tartotta bődületesre hízlalt vagyonát, azonban a háború befejeztével az utóbbi elértéktelenedett és megindult a lejtőn. Többször hangoztatta, hogy egy élet munkáőja veszett kárba, melyet már nem tudna megismételni, egyszerűen már nincs hozzá se ideje, se életereje. Végül 62 évesen, 1919. májusában egy reggeli órán főbe lőtte magát a DMKE palotában.
Fotó: Farkas Árpád, Szegedi Emlékkereső
Brauswetter-sztori: Dél-Alföldi Műemlékek blog
