Láttunk már néhány extravagáns rendezvény-koncepciót Szegeden, de ez még nálunk is kiverte a biztosítékot (jó értelemben véve, persze): vasúti hajtányversenyt rendeznek péntek délután a hattyasi téli kikötő melletti elhagyatott síneken. A Klebelsberg-telepi Összefogás Háza által szervezett “Húsvétoló” című esemény fő produkciójára
- 13:00-tól lehet a helyszínen nevezni,
- a verseny 13:30-kor rajtol,
- és mint a szervezőktől megtudtuk, az első 40 jelentkezőnek tudnak helyet biztosítani.
A móka persze ingyenes, és valami ilyesmire kell számítani:
A western-filmeket idéző hajtányversenyt követően lesz Grimaszk Színház előadás, nomeg húsvéti tojáskeresés is, a részletes programot ITT találod meg.
OKÉ, DE MIT JELENT A “HAJTÁNY” KIFEJEZÉS?
Igazából pontosan senki sem tudja, mikor jelentek meg ezek a fura kis mozgó eszközök a vaspályán. Több westernfilmben feltűnnek a korai hajtányok, amelyek többnyire úgy néznek ki, hogy egy kisebb vasúti kocsin áll négy ember, és vízszintesen fekvő rudazatokat mozgat fel és le. Ezek a korai hajtányok a vasutat építő munkások, illetve az építési anyagok szállítására szolgáltak. Hamarosan a burleszkfilmek rendezői is felfedezték a bennük rejlő lehetőséget, több filmben is feltűnik a vasúti alagútba begördülő hajtány, majd néhány pillanat múlva gyors tempóban jön vissza, nyomában a füstölő-fütyülő gőzmasinával. Magyarországon a vasútépítés „hőskorában” már alkalmazhatták a hajtányokat. Korán rádöbbentek, milyen nehéz a mozgatásuk, ezért ügyes ezermesterek különböző ötletekkel álltak elő. 1897-ben bizonyos Svejda Ferenc nyújtott be szabadalmat találmányára a „vasúti veloziped hajtányra”, mint a témában cikkező AM írta, szerkezete egyszerű volt:
a járművet a kerékpároknál elterjedt pedál, lánckerék és közvetítőlánc segítségével hajtotta meg.
A háborús időszak is produkált elképzeléseket. 1917-ben Bánóczi Béla például két kerékpárt rudazatokkal kapcsolt össze, s ezzel alkalmassá tette a sínen történő közlekedésre, és máris kész volt a sínen, meg az úton is használható bicikli. A külföldi feltalálók megelőztek bennünket, mert 1881-ben egy Georg Sheffield nevű úriember szabadalmat kért vasúti velozipedre. Ötlete egyszerű volt: kerékpárszerű alkotmányát a feldőlés ellen a másik sínszálon futó kerék támasztotta meg, és rudazat kapcsolta össze a hajtánnyal. A hajtás kézzel történt, az erőátvitelt fogaskerekek közvetítették a hátsó kerékre. Ilyeneket kezdett el gyártani Koppel Artúr vasúti felszereléseket előállító üzemében, Berlinben, az 1900-as évek előtt. Reklámjai és termékei eljutottak hazánkba is.
