“Bízzatok magatokban és a másikban” – kimaxoltuk, mégsem tudtunk betelni vele – három helyszín, három beszélgetés Böjte Csabával, egy nap alatt
Azt kívánom, hogy a Tisza-mente is bocik bőgésétől legyen hangos, amelyeket azok számára hizlalunk, akiknek megbocsátani szándékozunk – hangzott el képletesen a prédikációban, amelyet “Csaba Testvér”, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója celebrált a búcsúi szentmisén Petőfitelepen, a petrozsényi Jézus Szíve Gyermekotthon lakóinak megsegítése érdekében. A tékozló fiú történetére asszociálhatunk rögtön, de a mondanivaló ugyanaz. Böjte Csaba is egy borjúval, de főképpen egy szeretettel, megbocsátással teli öleléssel várja “haza” a megtévedt bárányt. A szentmise előtt telefonon kérdeztük a ferences rendi szerzetest.
Tárcsáztuk a számot, hosszan csörgött a telefon, már kezdtük feladni, mikor megszólalt egy “Halló” a vonal másik végén. Félve tettük fel a kérdést, hogy beszélgethetünk-e valamikor, alkalmas-e az időpont? – elvileg rutinos kommunikációs készséggel rendelkezve, azt sem tudtuk, hogyan kezdjünk hozzá? A válasz azonban végtelenül egyszerű, közvetlen, barátságos volt: “Persze, hogy beszélgethetünk, bármikor, hát most is azt csináljuk nem?”
“ISTEN NEM AKAR ROSSZAT NEKÜNK”
Az utóbbi időben a szovátai gyermekotthon egyik volt neveltjének, “Mónikának” a nyilatkozataitól hangos a sajtó. Hosszasan forgattuk a szavakat a szánkban a telefonhívás előtt, gondolat gondolatot követett arra vonatkozóan, hogyan is tehetnénk fel kérdést ebben a témában? Végül csak ennyit kérdeztünk: Hogy van Csaba Testvér? Ő egy irodalmi művel szimbolizálta az érzéseit. Antoine de Saint-Exupéry, Éjszakai repülés című művét hozta fel példaként a szerzetes arra vonatkozóan, hogy ha nincs szenvedés, nincs megpróbáltatás, az öröm sem olyan értékes. “Isten nem akar rosszat nekünk.”
Honnan van ennyi lelki erő, az a végtelen szeretet és nyugalom, amely Csaba Testvérből árad és amely szinte tapintható a közelében? A válasz tőle, hogy “az evangélium mindig utat mutat és ezt az útmutatást szó szerint kell venni.” Az ő feladata az evangélium hirdetése.
“MÁR HIZLALOM A BORJÚT…”
Te is én is, mindannyian az igazságot keressük mindig, rögeszmésen kutatjuk, hogy bizonyíthassuk a saját magunk igazát. Mi magunk támadunk vagy óvunk kétségbeesetten, mindeközben a legfontosabbról feledkezünk meg. A szeretet hatalmáról. “Arról, hogy tudjunk bocsánatot kérni és tudjunk megbocsátani. Merjünk kiengesztelődni, tudjuk félre tenni a sérelmeinket, a fájdalmainkat, merjük megvendégelni egymást, egy asztalhoz ülni…már hizlalom a borjút és puszival s öleléssel várom Mónikát és ha bocsánatot kér, hát természetesen megbocsátok s megyünk tovább.”
![](https://szeged365.hu/wp-content/uploads/2023/06/kezfogas-Petrozsenyi-gyerekek.jpg)
“NE FÉLJÜNK AZ ALKOTÓ MUNKÁTÓL”
Csaba Testvér nem áll meg, nem torpan meg, nem hagy alább benne a tenni akarás, viszi a Szentlélek. Mentorprogramon dolgozik, egyfajta businessman is lehetne, bár valószínűleg ő sohasem használná magára ezt a kifejezést. Vállalkozói tanácsokat ad, brainstormingokat tart, mindezt azonban a szeretet nyelvén tolmácsolja.
![](https://szeged365.hu/wp-content/uploads/2023/06/Bojte-Csaba-a-gyermekekkel.jpg)
A helyi vállalkozásokat serkenti, az otthon maradást támogatja. “Ne féljünk az alkotó munkától.” Egy egyszerű példát hozott fel erre vonatkozóan, az úszást a medencében. Ha valaki fél a medencében, de megtanítják úszni, beleteszi a munkát mind az oktató, mind a tanuló, az gyönyörűséges. Elmondása szerint a szellemi tőkével rendelkezők feladata, hogy mozdonyok legyenek, ne vagonok. Ne arra menjenek, amerre húzzák vagy viszik őket, hanem teremtsék meg a feltételeket, a munkalehetőséget a többieknek. Ezt már a Móra Ferenc Múzeum kilátóteraszán fejtette ki számunkra – igen, meglátogatta gyönyörű városunk Kultúrpalotáját. Meghívtuk őt és a gyermekeket is.
“PERSZE, HOGY ELMEGYÜNK…HA MÁR ILYEN KEDVESEN HÍVTAK”
Megköszönte az invitálást, kérdezett az aktuális kiállításról és ígérte a telefonban, hogy eljön. Mi pedig hittük is, meg nem is. Majd a szentmise után, a dedikálás közben elkaptunk egy fél mondatot, amelyben egy kedves úr fagyizásra invitálta a gyermekotthon lakóit a múzeumlátogatás után. Felkaptuk a fejünket a “múzeum” szóra – valóban eleget tesznek a meghívásnak? “Persze, hogy elmegyünk, megebédelünk s megyünk, ha már ilyen kedvesen hívtak.” A meghatódott mosoly mögött egy kicsit el is szégyelltük magunkat – mennyire elszoktunk már attól, hogy ereje van az ígéretnek. Nem kellenek felesleges körök, szervezkedés. Amit megígér Csaba Testvér, azt valóra is váltja. Egyszerűen, csendben, alázattal, őszinte lelkülettel.
![](https://szeged365.hu/wp-content/uploads/2023/06/Petrozsenyi-gyermekek-a-kilatoban-3.jpg)
![](https://szeged365.hu/wp-content/uploads/2023/06/Bojte-Csabaval-es-Gusztival-2.png)
Sokszor hangzik el prédikációiban, közvetítve az evangéliumi tanítást, bátorítást, hogy “Ne féljetek, bízzatok. Bízzatok magatokban és a másikban.” Történhet akármi, Isten nem adja fel, hisz “Isten selejtet nem teremt.”
Milyen jó lenne minden este azzal lezárni a napot, hogy merjük kérni a csodát és minden egyes napot ezzel az egy gondolatsorral indítani, hogy “Az élet szép. Az élet jó. Élni érdemes.”
![](https://szeged365.hu/wp-content/uploads/2023/06/Ratkai-Andrea-Facebook-2-1.jpg)