Ötven éve keresi az ikertestvérét a szegeden született Elzita, azt gyanítja, hogy a kórházmaffia rabolta el a fiút

“Él a testvérem valahol” – mondja és hiszi is Márta Elzita, akinek a fivérét a születése után halottá nyilvánították. Gyötrő kétely nyomasztja, ami nem hagyja nyugodni, ezért minden követ megmozgat az asszony, hogy kiderítse, valóban meghalt-e az ikertestvére a születésük után Szegeden, vagy esetleg egy szörnyű bűncselekménynek, illetve az akkoriban tomboló „kórházmaffiának” esett áldozatul a családja. Az asszony reménykedik, hogy előkerülhet Csaba.

Márta Elzita történetét a Blikk írta meg. Az asszony azután jelentkezett a lapnak, hogy egy hasonló történetről írtak, vagyis a szerbiai kórházmaffiáról.

BEVETT SZOKÁS VOLT A CSECSEMŐRABLÁS

Mint a lap írja, az egész szerb társadalmat megrázta, amikor kiderült: évtizedeken keresztül bevett gyakorlatnak számított, hogy csecsemőket rabolnak el a születésük után, majd adnak tovább jó pénzért. Több ezer család érintett az elképesztő bűncselekmény-sorozatban, s köztük lehet az az asszony is, aki a Blikken keresztül próbálta kideríteni, mi történhetett a kisfiával. A Vajdaságban élő édesanya szívszorító történetéről egy éve számoltak be, a Miskolcon élő Márta Elzita pedig a cikket olvasva kereste fel szerkesztőséget drámai történetével. Amíg Margit az egyik ikergyermekét veszítette el rejtélyes körülmények között, addig Elzita az ikerfivérével járt ugyanígy.

SZEGEDEN SZÜLETETT ELZITA

“Szegeden születtem 1966-ban, ikerként, de a testvéremet édesanyánk kezébe sem adták. Elvitték, majd pár óra múlva közölték, hogy meghalt, de a testét sosem kapták meg a szüleim” – mesélte az asszony, majd azt is hozzátette, hogy ezt mondták az édesanyjának: “Anyuka, próbáljon a másik gyerekre koncentrálni, örüljön, hogy az él, illetve, nem szokás kiadni ilyenkor a testet.” Mint mondta, mindannyiukban él a gyanú, hogy él valahol a testvére.

40 EZER EURÓT IS FIZETTEK EGY-EGY GYERMEKÉRT

A lap megjegyzi, hogy a hivatalos becslések szerint Szerbiában mintegy kétezer gyermeket raboltak el a kórházi személyzet tagjai és a közvetítők, de vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint a szervezett bűnözés már az 1950-es években megszervezte a szerbiai gyermekrablásokat, az áldozatok száma pedig tízezer körül lehet. Az újszülöttek többsége a skandináv országokba, illetve Németországba került, s egy-egy gyermekért akár 40 ezer eurónyi (15 millió forint) összeget is fizettek az örökbefogadók. A szülők, valamint az EU és az Európai Emberi Jogi Bíróság nyomására a kormány még egy testületet is létre hozott annak kiderítésére, mi lett a sorsa azoknak az újszülötteknek, akiket annak idején a szülészeti osztályokról raboltak, majd adtak el gyermekvásárlóknak.

A HATÁRMENTI ORVOSOK IS BENNE VOLTAK AZ ÜZLETBEN?

“A 82 éves édesanyámat azóta is gyötri a kétség, hogy mi történhetett. Eladta a kórház az ikertestvéremet? Ha valóban meghalt, jogunk lett volna eltemetni, de azokban az időkben nem lehetett az orvosnak ellentmondani, ma már biztosan másképp lenne. A 90-es években pletykáltak arról, hogy a szerb határmenti szegedi orvosok is benne lehettek az üzletben, de aztán nem hallottunk róla semmit többé” – tette hozzá.

Kétpetéjű ikrek lévén, nemigen hasonlíthatnak egymásra a fiú testvérével. A születési anyakönyveik a mai napig megvannak, de a testvére halotti bizonyítványát is megőrizte. Márta Csaba május 3-án élve született, majd a papír szerint még aznap életét is vesztette. Édesanyjuk Virág Mária Ilona, az édesapjuk pedig Márta János volt. A szülei fiatal házasként kerültek Miskolcra, ahol azóta is élnek. A pedagógusként dolgozó Elzita hangsúlyozza: nem a felelősöket, hanem a testvérét keresi, és olyan embereket, akikkel hasonló szörnyűség történt abban az időszakban.