“Van, amikor Ikeás szatyorban hozzák a köveket, féltéglákat” – Ásotthalom környéke hadszíntérré változott az illegális bevándorlóktól
Pattanásig feszült a helyzet Ásotthalomnál, mindennaposak a súlyos atrocitások, valamint a fegyveres összetűzések az embercsempészetre szakosodott gengszterbandák között. A 24.hu megnézte, hogyan működik a sokat emlegetett déli határvédelem. Meghallgatták, mit tapasztalnak, hogyan éreznek az ott lakók, és határzónába is ellátogattak.
SZERVEZETTEBB LETT AZ EMBERCSEMPÉSZET
„Sem a kiégett, sem az otthagyott, kifosztott, vagy épp szeméttel teli autó nem ritka látvány mifelénk” – felelte kérdésre Papp Renáta, polgármester. „Most újra olyan nagy létszámú csoportok jelentek meg a határon, mint a múlt évtized közepén, a migrációs válság kezdetekor, csak közben sokkal szervezettebb lett az embercsempészet.”
„Tavasszal a friss vetemény letaposásra került” – panaszolja a polgármester. „Nem egy erdőtüzünk is volt, nyilván szintén migrációs hatásra; kis, éjszakai táborpontokból alakulhattak ki. A másik típusú tűz, amikor az elhagyott gépjármű lángol. Többen mondják, én is úgy gondolom, hogy ez elterelési akció: felgyújtanak egy autót, és amíg a rendőrség, tűzoltóság odavonul, a többi útvonalon a csempészfurgonok zavartalanul elhagyhatják a települést” – emelte ki.
HÁTRAHAGYOTT RONCSAUTÓK
A csempészek többnyire lopott vagy bérelt kocsikkal közlekednek, amiket az esetleges elfogásuk után hátrahagynak. Ha a hatóságok fel tudják deríteni, ki a tulajdonos, akkor eljönnek érte, viszont amelyik nem beazonosítható, az itt rohad a településen. Jelenleg a polgármester szerint több, mint harminc gazdátlan autóroncs hever Ásotthalom területén. Erre kialakult egy új bűnözési forma: a járműveket alkatrészeikre bontva szétlopják, a hátrahagyott roncs eltakarítása is az önkormányzatra hárulna, csakhogy nincs rá elég pénz. Így aztán ott maradnak, groteszk mementóként.
FÉLTIK A GYEREKEKET
Az ősz kezdete fokozta a lakosságra nehezedő nyomást Papp Renáta szerint, hiszen elindult az iskolaidőszak. Ásotthalom 122,5 négyzetkilométeren fekszik, és a lakosság fele, csaknem kétezer ember a környékbeli tanyákon, az illegális bevándorlók vonulási sávjában él. A dűlőutak hossza összesen több, mint 300 kilométer. A környék csupa erdő és bozót, szóval rejtőzködésre ez a vidék kiválóan alkalmas. A környékbeliek féltik a gyermekeiket, akik többnyire gyalogszerrel járnak iskolába.
A múlt héten az egyik este furgont állítottak meg a főutcán, amely az iskola mögötti külterületi részen „pakolt meg” illegális bevándorlókból, a sofőr kipattant az autóból, és egy lakóház kerítésén átugorva menekült. Ott is kisgyermekes család lakik, őket azóta sem sikerült igazán megnyugtatni.
Reggelente a rendőrség és a polgárőrség végighalad az útvonalakon, és ellenőrzi, hogy a gyerekek biztonságban indulhatnak-e, és van egy délutáni járőrkör is, mielőtt hazaindulnak az iskolából. S bizony volt pár eset, amikor a migránsok bementek egy-egy tanyára – derült ki a riportból. Királyhalom, Hajdújárás, a szerbiai magyarlakta települések lakói is rendszeresen beszámolnak arról, amiről az ásotthalmiak, nevezetesen, hogy gyakran hallanak sorozatlövéseket a határ közelében. A kerítéshez közel eső gátsoron olykor lövedékeket találnak. Lőtt sebbel a polgármester tudomása szerint még nem találtak sérültet a környéken, de úgy tudja, a határ túloldalán, az erdőben több táskányi fegyver került elő bunkerekből, amiket az embercsempészek maguknak építettek.
ÚGY MENNEK ÉT, MINT GATYÁN A FING
“Úgy mennek át, mint gatyán a fing a kerítésen. Szerinted meddig tart átvágni egy erővágóval? Aztán mire odaérek, már csak azt látom, hogy gudbáj, itt járt Juszuf. És ha visszaverjük őket egy helyen, bejönnek a másikon. A kamera sem lát be mindenhová. Kitapasztalják, hol van olyan törés, vagy lomb, vagy domborzat, ami nekik kedvez. Egyszerre nem lehetünk mindenhol. Ezek a gyökerek viszont mindenhol ott vannak. De én nem mondtam semmit. A számunkat ne fotózd légyszi. A kajánkat se” – mondta az egyik határvadász a kiékező újságírónak.
“Amikor dobálnak, és nem tudsz mást, mint állni és anyázni, az nem kellemes. De miért haragudjak? A civil életben nem volna dolgunk egymással. Figyelj, itt két akarat van, egymással szemben. Ők be akarnak jönni, nekem meg az a dolgom, hogy ne engedjem. Ennyi a történet. Minden egyéb nézőpont kérdése. Hogy ki a jó, meg ki a rossz, azon fölösleges agyalni” – emelték ki.
LEÜTÖM, ESKÜSZÖM
„Hát egyre rosszabb itt minden”, mondta a stábnak egy a környéken lakó asszony. „Még évekkel ezelőtt beengedtem egy afgán fiút, éhes volt, szomjas, a lányom adott neki kaját és vizet, talán tizenhat éves lehetett, aranyos kölyök volt. De már agresszívek. Valamelyik nap arra kelek, hogy megint lövöldözés van. Olvassa az ember a híreket, és rázza a hideg. Hát mi lesz itt? Úgy mondják, hogy a szíriaiak, meg az afgánok lövöldöznek egymásra. Rendőrre is támadnak, a rendőrkocsi úgy járkál itt, hogy rács van körbe az ablakán. Javasoltam a rendőrnek, hogy vezessenek áramot a kerítésbe, de azt mondja, nem jó, mert le tudják szigetelni. Nappal többnyire nem látjuk őket, bár a múltkor kimentem labdázni az unokámmal az erdőbe, hát ott futottak át a tisztáson. Szóval most már körbekerítettük rendesen a tanyát, mert eddig csak egy kis fakerítésünk volt, azt simán átlépik. Az egyik be akart jönni nemrég, a lányom ordított rá, akkor húzta vissza a lábát. Remélem, ezen nem jön át, mert leütöm, esküszöm. Föl vagyok fegyverkezve, van itt minden, gyúródeszka, nyújtófa, aztán adj neki.” Elszántan hozza elő a nyújtófát az ajtó mögül. “Ezzel odavágok neki olyat, hogy elmegy a kedve. Jogos önvédelem. Jó, nem vágom úgy fejbe, hogy belehaljon, csak annyira, amennyire kell.”
NÉHÁNY MÁSODPERC ALATT TÖBB TUCATNYIAN ÁTJUTNAK
A stáb ezután a déli határkerítéshez ment egy mezőőrrel. Mint kiderült, tégladarabok hevernek az úton mindenütt. “Van, amikor ikeás szatyorban hozzák a köveket, féltéglákat. Az afgánoknál a kő harci eszköz, kivégzéseket is végrehajtanak vele. Korán megtanulnak célba dobni” – hangzott el a helyszínen. Tele van lyukakkal a kerítés, de a csempészek által foglalkoztatott sétáltatók sokszor a kerítés átvágásával sem vesződnek, csak a tetején levő szögesdróthalmot vágják szét, a helyére nagy rongydarabot dobnak, hogy ne szúrja őket az átkelésnél. Könnyű alumíniumlétrákkal jönnek, néhány perc alatt akár több tucatnyian is átjutnak a határsávon, hogy aztán eltűnjenek a dűlő túloldalán kezdődő bozótban.
A teljes riportot itt tudod elolvasni.