“Az árvíz elpusztította az egykori várost, de annak a helyén létrejött egy új város, az, amit ma ismerünk” – 145 éve volt a szegedi Nagyárvíz

1879. március 12-én hajnali kettőkor átszakadt a Tisza gátja, és Szegedet elárasztotta a víz, emberi drámák sokaságát és felbecsülhetetlen anyagi károkat okozva a város lakóinak. 60 ezer ember vált otthon nélkülivé, több, mint 150 szegedi végleg hullámsírba merült. Most, kereken a tragédia 145. évfordulóján Miklós Péter, szegedi címzetes egyetemi tanárral és történésszel idézzük fel az akkori eseményeket, s azt, hogyan éledt újjá a semmiből városunk.

AZ ÁRVÍZ ELPUSZTÍTOTTA AZ EGYKORI VÁROST, DE A HELYÉN SZÜLETETT EGY ÚJ VÁROS

Szeged modernkori történetének egyik legjelentősebb eseménye volt az 1879-es árvíz és az a pusztítás, amit maga mögött hagyott. Ahogy nevezték az egykori szegediek, ez volt “a nagy víz”, s valahogy új időszámításként is tekintettek rá: az árvíz előtti és az árvíz utáni város történetére. “Nagyon sokszor olvassuk a korabeli forrásokban, az akkor már kiadott helyi sajtótermékekben, éppúgy mint a régi szövegek gyűjteményében, hogy a víz előtti időkről, mint egyfajta történelmi távlatról beszéltek már akkor is” – mondta el a történész. Hozzátette, nem szabad feledni, hogy a város a természeti katasztrófát követően teljesen újjászületett. Az árvíz elpusztította az egykori várost, de annak a helyén létrejött egy másik város, az, amit ma ismerünk.

“TÍZEZREK VÁLTAK HAJLÉKTALANNÁ EGYETLEN ÉJSZAKA LEFORGÁSA ALATT”

Mint Miklós Péter elmondta, az árvíz előtti Szeged egy teljesen más településképet mutatott, mint amit ma látunk. “Bár nem volt már funkciója, de megvolt még nagyjából a Vár, a város hagyományos régi részei, a Palánk, Rókus, Alsóváros és Felsőváros. Kicsit elszigeteltebbek voltak egymástól, éppen a vízjárás volt, ami ezt az elszigeteltséget biztosította” – magyarázta a történész. Mint folytatta, az 1820-as és 1840-es években is többször kemény árvizekkel kellett a városnak szembenéznie, de ilyen pusztító és valóban emberáldozatokat is követelő katasztrófával még sosem kellett megküzdeniük. “A város 70-75 ezer lakosából nagyjából 150-en vesztették életüket az árvíz miatt, a város 5500 házából mindössze 260-270 maradt épen. Óriási pusztítás volt, tízezrek váltak hajléktalanná egyetlen éjszaka leforgása alatt” – mondta el Miklós Péter.

A LAKÓHÁZAK TÖBB MINT 90%-A MEGSEMMISÜLT

1879. március 12-én, Gergely napján, hajnali 2-kor a várostól északra a petresi gátnál áttört a Tisza. “Ekkor már több hetes küzdelem volt az árvízzel szemben, a Tisza vízszintje egyre emelkedett. A város lakossága és az itteni katonaság közös munkával dolgozott azon, hogy az árvíz a töltések magasításával elkerülje Szegedet. Ez sajnos sikertelen volt. Nagyon kemény tél volt, megindult az olvadás és ezzel párhuzamosan a folyó vízszintje is emelkedett. Ráadásul a helyzetet nehezítette a Maros, ami szintén egy gyorsfolyású folyó, és az is áradt abban az időszakban. És nyilván Szeged a két folyó összefolyása miatt nem bírta ezt a nyomást és néhány óra alatt március 12-én hajnalban a város területe, 40-45 ezer kataszteri hold víz alá került, a lakóházak több mint 90%-a megsemmisült” – idézte fel az eseményeket Miklós Péter.

“SZEGED SZEBB LESZ, MINT VOLT”

Csupán néhány óra leforgása alatt páratlan pusztítás söpört végig Szeged városán, amit már a kortársak is felismertek. Nem véletlen, hogy néhány nappal később, március 17-én, az uralkodó Ferenc József is Szegedre látogatott a miniszterelnökkel. És ekkor hangoztak el a legendás mondatok Ferenc Józseftől, miszerint “Szeged szebb lesz, mint volt”. Ezt a jelenetet Vágó Pál festőművész is megörökítette pont a “Szeged szebb lesz, mint volt” című festményében, mely a Móra Ferenc Múzeumban látható” – árulta el a történész.

EURÓPA SZINTE VALAMENNYI ORSZÁGA TÁMOGATTA SZEGED ÚJJÁSZÜLETÉSÉT

Az árvizet követően páratlan nemzetközi összefogás alakult ki. A magyar szellemi élet kiválóságai, Munkácsy Mihály, Zichy Mihály, Liszt Ferenc is műveket készítettek, festettek, vagy komponáltak, adománygyűjtéseket szerveztek. Nem utolsó sorban pedig Európa szinte valamennyi országa támogatta Szeged újjászületését. És ez a modern Szeged születése is. “Tragédia az árvíz, de a pusztítást követően a legmodernebb 19. század második felének megfelelő urbanisztikai, várostervezési elképzelésekkel létre jöhetett a modern Szeged. Ez az úgynevezett “palotás Szeged”, nagyon szép szecessziós, eklektikus stílusú belvárossal” – mondta el Miklós Péter.

ILYEN PUSZTÍTÓ ÁRVÍZ TÖBBET NE LEGYEN

Néhány év alatt, szinte teljesen felépült egy új város, 1883-ra már az építkezések jelentős része, legalábbis a közintézmények tekintetében megtörtént. “Sőt, ami nagyon fontos, feltöltötték a várost több méterrel, nagyon sok földet hordtak ide a környező településekről, például Kübekháza és Szőreg határából. Nyolcméteres Tisza feletti magasságokra töltötték fel a város különböző pontjait” – mondta el a történész, hozzá téve, hogy a házak alapjai ma magasabban vannak, mint 1879-ben a legmagasabb vízszint. Nyilván ennek az volt a célja, hogy ilyen pusztító árvíz többet ne legyen.

SAJÁTOS ÉS KETTŐS JELENTÉST HORDOZ AZ ÁRVÍZ

“Sajátos és kettős jelentést hordoz az árvíz, hiszen nagyon súlyos áldozatokat és egy város pusztulását követelte, ugyanakkor Szeged, ahogy most ismerjük, a nagy tereivel, a széles körútjaival, sugárútjaival, az pont ennek a tragédiának köszönheti a létrejöttét, hogy egy ilyen századfordulós, világvárost idéző, a dualista Magyarországnak a fejlődését és modernizációját mutató város alakulhatott ki itt a Tisza partján 145 évvel ezelőtt” – zárta gondolatait Miklós Péter.

HAJNALI KETTŐKOR MEGSZÓLALT A DÓM HARANGJA

Szeged történetének legnagyobb természeti katasztrófájára emlékezünk tehát ma, hiszen 145 éve volt a szegedi nagyárvíz. Emlékezve a tragikus eseményekre hajnali 2 órakor megszólaltak a szegedi Dóm harangjai, köztük a 8,5 tonnás Hősök Harangja is, ami így hangzott:

Fotók: Szegedi Vízügyi Történeti Emlékhely