“Szegednek népe, nemzetem büszkesége” – avagy, ilyen hatást gyakorolt az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc városunkra

Különleges nap ez a mai a magyarság történelmében. Ezen a napon emlékezünk az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc Hőseire. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, a szabadságért vívott küzdelmét, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését fejezi ki. Amikor egy ország népe egy emberként lélegzett és cselekedett, és egy csepp vér ontása nélkül győzelemre vitték a forradalmat, melyben Szegednek is meghatározó szerep jutott. Városunk szerepéről, a forradalom hatásairól Miklós Péterrel, szegedi címzetes egyetemi tanárral és történésszel beszélgettünk.

1848-1849 különösen fontos a magyar történelemben, és március 15-e is kiemelkedő helyet foglal el az ünnepeink sorában. 1848-1849-ben a szabadságharc elbukott, viszont a forradalom győzött. Ez azért fontos, mert a forradalom bizonyos vívmányai, amelyeket az 1848. évi áprilisi törvényekben szentesítettek és kodifikáltak, tovább éltek. A jobbágyság, mint kollektív “szolgaság”, vagy “társadalmi rend”, megszűnt. Létrejött a törvény előtti egyenlőség, ha nem is demokratikus, de népképviseleti parlamentarizmus, törvényhozás és önkormányzatiság jött létre. A forradalom eszményei szerencsére fennmaradtak, túlélték a szabadságharc bukását, mondta el Miklós Péter.

SZEGEDEN IS REFORMER ÉS ELLENZÉKI POLITIKAI CSOPORTOK SZERVEZŐDTEK

Szegeden is reformer és ellenzéki politikai csoportok szerveződtek már az 1830-as években. Ezeknek volt az egyik vezetője Osztróvszky József, aki később a város egyik parlamenti képviselője is lett, amikor 1848 nyarán népképviseleti választásokat tartottak. Klauzál Gábort és Kossuth Lajost választották először, mivel azonban ők máshol is szereztek mandátumot, Szegedet végül Osztróvszky József, -aki az 1860-as években rövid ideig a város polgármestere is lesz-, és Rengey Nándor, született Aigner Ferdinánd, képviselte a népképviseleti országgyűlésben.

A FORRADALOM NYOMÁN MEGALAKULNAK A HELYI NÉPKÉPVISELETI SZERVEK

Mint a történész folytatta, ezután megtartják a városi tisztújítást is, 180 települési képviselőt választanak, valamint Szeged polgármesterét, a német származású Jager Emánuel, vagyis Vadász Manó személyében. Tehát megalakulnak a forradalom nyomán a helyi népképviseleti szervek is, a városi törvényhozás. És természetesen az országos parlamentbe is delegál Szeged a forradalmi Magyarországot képviselő politikusokat.

MEGINDUL A NEMZETŐRSÉG SZERVEZÉSE

Már a nyár folyamán megindul a nemzetőrség szervezése Szegeden, illetve 1848 október 4-én, amikor Kossuth Lajos elmondja a híres toborzó beszédét (“Szegednek népe, nemzetem büszkesége” kezdetűt), elindul a honvédség felállítása is. Szeged pedig 1848/49 fordulóján a harmadik honvéd zászlóalj gyülekezési és szervezési központja lett. A szegedi polgárok ekkor textíliával, egyenruha alapanyaggal, az asszonyok például varrással segítették a zászlóalj megszervezését, birkákat, szarvasmarhákat ajánlottak fel az élelmezésükre, illetve az alaki kiképzésüket is támogatták. A szegediek kvázi házi csapatukként tekintettek a harmadik honvéd zászlóaljra – idézte fel az eseményeket Miklós Péter.

1849-BEN EGY RÖVID IDEIG SZEGED VOLT AZ ORSZÁG KÖZPONTJA

Szeged 1848/49-es történetében, ami különösen fontos az itt élőknek, hogy nagyjából három hétig 1849 júliusában az ország központja, “Magyarország fővárosa” volt Szeged, hiszen itt ülésezett a kormány, a törvényhozás, és 1849. július 28-án itt fogadta el a nemzetiségi törvényt, ami széleskörű autonómiát biztosított a magyarországi kisebbségeknek. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy olyan jelentős személyiségek, mint Jókai Mór, mint parlamenti képviselő is itt volt a városunkban. És a szabadságharc egyik utolsó, vereséggel végződő csatája, augusztus 5-én is városunkhoz köthető, ez volt a szőregi csata, ahol nagyon komoly helytállással és védekezéssel küzdöttek a magyarok, tudtuk meg a történésztől.

KÉPESEK VOLTAK AZ ÖSSZEFOGÁSRA, EGYSÉGESEN CSELEKEDNI MAGYARORSZÁGÉRT

“Amiben példaképek lehetnek a forradalmárok, de az első felelős magyar kormány tagjaira is gondolhatunk, hogy képesek voltak az összefogásra, egységesen letenni a voksukat a társadalmi, politikai, gazdasági modernizáció mellett, és személyes érdekeiket, akár ambícióikat is félretéve, a közösségi, társadalmi, nemzeti értékeket felvállalva közösen cselekedni Magyarországért. Ebben biztosan jó példával járnak előttünk a 48/49-es közéleti szereplők” – zárta gondolatait Miklós Péter.