“Festik a Rókusi víztornyot?” – tette fel a kérdést kedden délután egy tag a Szeged365 társalgó csoportunkba, ahova két fotót is feltöltött, amelyeken jól látszódik, hogy két munkás bőszen festegeti a víztorony tartóoszlopát Rókuson.
A nem mindennapi látvány így festett ma délután:
Az biztos, hogy tériszonyosoknak nem való ez a munka, le a kalappal a festést végző szakemberek előtt! Érdeklődtünk az illetékeseknél a munkáról, amint válaszolnak és megtudjuk, miért döntöttek amellett, hogy kifestik az eddig betonszínűen tündöklő víztornyot frissítjük cikkünket!
1985 ÓTA SZÍNESÍTI SZEGED LÁTKÉPÉT A VÍZTORONY
A Rókusi víztornyot még 1985-ben adták át, a maga 66,5 méterével pedig városunk ötödik legmagasabb építménye lett. Ez egyébként Szeged város legfiatalabb víztornya, és annyiban tér el a már korábban meglévőkhöz képest, hogy az alsó szintű tároló medence csak 1000 m3-es, míg a jelentős magasházas beépítés miatt a felső tárolótér 3000 m3-es. A rókusi víztorony elkészültével a magastároló kapacitása elérte a 9600 m3-t. A kivitelezés teljes költsége az 1983-as áron 115 millió forint volt, és külön izgalmas benne, hogy ilyen szerkezet nem sok épült Európában, a csehországi Teplice városában terveztek hasonlót 4000 + 2000 m3-es medencékkel, de ott a tartályok acélszerkezetűek.
SILAY FERENC ÉPÍTÉSVEZETŐ TÖBB MINT FÉL ÉVET TÖLTÖTT A VÍZTORONY FÖLD FELETTI RÉSZEIN
A torony építésvezetője, Silay Ferenc így emlékezik a kivitelezésre: „mikor 1981. március havában megkérdezték, elvállalom-e a DÉLÉP 811-es Építésvezetőségének a vezetését, csendesen megjegyezték, nincs más választásom. Mondtam én erre: – igen, elvállalom. Ezután nagy humánummal tudomásomra hozták, hogy az elmúlt évben nyolc építésvezető elődöm volt. A feladat nem volt kisebb a sok százfele ágazó más feladat mellett, mint a szegedi rókusi víztorony továbbépítése. (…) 1981 márciusától 1985. december 18-ig, az át adás napjáig összességében több mint fél évet töltöttem a víztorony föld feletti részein, a leghosszabb idő lejövetel nélkül 36 óra volt. Most visszagondolva hihetetlen, de ez idő alatt másfél liter kávét és három liter kólát fogyasztottam el. Ugyanis eddig tartott a felső 3000 m3-es medence külső falának a betonozása, mely kerületének hossza a legmagasabb pontján 136,5 m volt. Amikor a számomra megítélt DÉLÉP NÍVÓ-díjat átvettem, ami pénzben kifejezve 1970 Ft volt, eszembe jutottak egykori kolozsvári professzorom szavai: »ez egy olyan szakma, ahol az ember könnyen hősnek érezheti magát, de könnyen megbízhatatlan, szélhámos emberré is válhat«.”
Érdekesség, hogy 1985-ig a rókusi víztoronyhoz hasonló szerkezetű létesítmény összesen 3 darab épült a világon, így méltán büszkék lehetünk az építményünkre!
Forrás és fotók: Sulnet/örökségtár
