Van valami egészen különleges abban, amikor a nyár közepén betérsz a Mars téri piacra, és megcsap a friss sárgabarack illata. Ez nem csak egy gyümölcs – ez egy darab szegedi emlék, lekvárban eltéve, süteménybe rejtve, vagy csak úgy frissen elropogtatva. Júliusban itt az idő, hogy újra felfedezd a barack igazi ízét!
Ha van gyümölcs, ami nélkül nem lehet teljes a szegedi nyár, az bizony a sárgabarack. A Mars téri piacon már kora reggel sorban állnak érte, az illata messziről odacsábít. Ez az az időszak, amikor az emberek lekváros üvegekkel és barackos ládákkal rohangálnak, és minden második szegedi nagymama már a klasszikus baracklekvár főzését tervezi.
A sárgabarack az a fajta gyümölcs, amit ezerféleképp szeretünk: frissen, lekvárként, süteményben, vagy csak úgy, egy délutáni kerti pihenés mellé. És nemcsak finom, hanem szuper egészséges is – tele van A- és C-vitaminnal, rostokkal, és hidratál a nyári forróságban. A helyi termelők ilyenkor viszik a legszebb, legérettebb darabokat a piacokra, így most érdemes betárazni belőle. Nemcsak az íze különleges, hanem a hangulata is – minden egyes harapással benne van a nyár.
A sárgabarack eredetileg Kínából származik, de már az ókori rómaiak is rajongtak érte. Magyarországon főként a Duna–Tisza közén és a dél-alföldi régióban, így Szeged környékén is sok termelő foglalkozik vele. Az itteni meleg nyarak és a napos órák száma különösen kedvez a baracknak – nem véletlen, hogy a legjobb ízű példányokat gyakran a környékbeli piacokon találni meg.
Ha igazán klasszikus, „nagymamás” sárgabaracklekvárt szeretnél, akkor ez a legegyszerűbb, legfinomabb verzió:
Válogass le kb. 2 kiló érett, puha sárgabarackot, mosd meg, magozd ki, majd vágd félbe vagy négybe őket. Tedd egy nagy lábosba, és keverj hozzá kb. 70-80 dkg cukrot – ahogy a régiek mondták: „ízlés szerint, de ne sajnáld”. Hagyd állni egy éjszakán át, hogy a cukor átjárja. Másnap tedd fel főni, és közepes lángon, lassan, türelmesen kevergetve főzd addig, amíg sűrű, selymes lekvárt nem kapsz (kb. 1–1,5 óra).
