A gyümölcs, amit csak akkor lehet enni, ha kicsit „megrohad” – itt a naspolya szezon Szegeden!

Elsőre nem túl bizalomgerjesztő, másodjára meg már függőséget okoz – a naspolya most, november elején a szegedi piacok egyik legizgalmasabb őszi sztárja. Az a gyümölcs, amelyet régen a padláson, almák között érleltek, ma az erkélyen vagy a hűtőben várja, hogy a dér édessé és krémessé tegye. Mutatjuk, miért pont most a legfinomabb, hol keresd, mit tud egészségfronton, és hogyan lesz belőle retró lekvár vagy modern desszert.

A naspolya késő őszi gyümölcs: novemberre érik be igazán, de csak akkor adja meg magát, ha megcsókolja a dér. Amíg kemény, savanykás és zárkózott, fagy vagy hűvös érlelés után viszont krémesen puha, karamellesen édes lesz – kanalazható, mint egy desszert. Régen a padláson, almák között hagyták „megérni”, ma az erkélyen, kamrában vagy hűtőben váratjuk, hogy a héj ráncosodni kezdjen, a hús megpuhuljon. Nem véletlen, hogy sok családnál ez volt a tél előhangja: „ha már ehető a naspolya, közel a karácsony” – mondták a nagymamák.

Szegeden és környékén – Deszktől Algyőn át Domaszékig – a régi kertekben még ma is megbújnak naspolyafák, a környék homokos talaja pedig kedvez az efféle „régi vágású” gyümölcsöknek. A szegedi piacokon novemberben gyakran felbukkan, sokan pontosan azért keresik, mert gyermekkor-ízeket idéz. Ha standvadászatra indulsz, a kora délelőtti órák a nyerők, és érdemes a puhább szemeket kérni – az a jó, amelyik már enyhén ráncos, ujjnyomásra enged. Aki biztosra akar menni, hazaviszi, és hűvös helyen pár napig tovább érleli.

Apró gyümölcs, nagy hatás: a naspolya rostban bővelkedik, C-vitaminban és antioxidánsokban is erős, ezért jól jön az őszi megfázós szezonban. Az emésztésnek is barátja, kíméletesen segíthet rendezni a gyomor-bél traktus működését, és természetes édessége miatt azoknak is jól esik, akik visszafogottabb cukortartalmú finomságokat keresnek.

Konyhában a retró vonal örök: selymes naspolyalekvár, szeletelhető naspolyasajt, ünnepi naspolyalikőr – de modernül is működik smoothie-ban, diós kevert sütiben, vagy rozmaringos mártásként vadhús mellé. A szegedi nagymamák titkos tippje? Naspolya–almás pite: az alma tartást ad, a naspolya krémet és fűszeres mélységet.

Érdekességként: a közönséges naspolya (Mespilus germanica) ősi gyümölcs, már a rómaiak ismerték, középkori kolostorkertekben is helye volt. A rózsafélék családjába tartozik, és különlegessége, hogy nyersen kemény, fanyar, de „romlásnak indulva” válik igazán édessé – innen a türelemről szóló bölcsesség. Nem véletlen, hogy a népi elnevezések közt a lasponya is felbukkan. A naspolya tehát nemcsak finom, de kicsit filozofikus is: megtanítja, hogy az élet legjobb dolgaihoz néha meg kell várni a dér csókját.