November 23-ig látogatható Joachim József emlékkiállítása, amely a szegedi gyökerekkel rendelkező család kezdeményezésére került a Tisza-parti városba. Az MTA SZAB székház épületében látható tárlat megnyitóján Sipos Endre képzőművész, művészetfilozófus úgy fogalmazott: Joachim József művészetének legfőbb jellegzetessége, hogy egyszerre van jelen benne a szépség felmutatása iránti vágy és a történelmi fájdalom is, amit az egész nemzet átélt a huszadik században.
A szervezőktől megtudtuk, hogy novemberben, a magyar tudomány ünnepének hónapjában számos olyan rendezvény szerveződik, amelyek felhívják a figyelmet a művészet és a tudomány kapcsolatára. A Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Műhelye támogatásával, a Trianon Intézet Köszhasznú Alapítvány szervezésében és a Magyar Belsőépítész Közhasznú Egyesület lebonyolításában létrejött tárlat is ilyen: mostantól csaknem egy hónapon át egy különleges tehetségű, kevéssé ismert szegedi festő- és szobrászművész alkotásaiban gyönyörködhetnek az érdeklődők.
SZÜLŐVÁROSÁNAK EGYKOR ÜNNEPELT MŰVÉSZE VOLT JOACHIM JÓZSEF
Szülővárosának egykor ünnepelt művésze volt az 1897. szeptember 25-én született Joachim József. A haladó szellemiségű, egyedi hangon megszólaló alkotót a szobrászatban az akadémikus, ám magabiztos és klasszikus formaképzés, festészetben a neoimpresszionista színvilág és a könnyed festéstechnika jellemezte. Az első világháború után Rómában és Párizsban végzett művészeti tanulmányokat. Ebben az időszakban vált igazi művésszé – ezt igazolta az az önéletrajzi írás is, amelyet Pregitzer Fruzsina akadémikus, Jászai Mari-díjas színművész olvasott fel az esemény megnyitóján. Az École des Beaux Artsból hazatérve, 1928-ban a Kass Szállóban rendezték nagysikerű, bemutatkozó tárlatát, amit Juhász Gyula nyitott meg. Varga Márta, a Szegedi Regionális Munkacsoport titkára szerkesztőségünknek küldött közleményében kiemelte, a mostani kamarakiállítás mintegy húsz műtárgya közül három azon is szerepelt. A megnyitón a művész családját menye és unokája képviselte.
FESTÉSZETE A DRÁMA ÉS A SZÉPSÉGESZME KONFLIKTUSÁRA ÉPÜL
Sipos Endre a méltatáskor kitért arra, hogy Joachim József művészete azért különleges, mert a két jelentős korabeli irányzat – az Art deco, illetve a Novecento – által megjelenített szépség, valamint a naturalista, realista látásmód egyensúlyban van. Mint mondta: a festészete a dráma és a szépségeszme konfliktusára épül. Nem úgy naturalista festő, hogy lemásolja a valóságot, hanem úgy, hogy a valóságból kiragadja a lényeget. „Műveiben ott az objektivitás, a látvány, az érzékelt világ, és ott az intuíció, a belső érzések világa. Ez a találkozás a művészet lényege, amit valamennyi képén felfedezhetünk” – emelte ki. Hangsúlyozta azt is, hogy bár sok csapás sújtotta egészségét és megismerte a nyomort is, egész életében megtartó szerelemben volt része, felesége, Weil Ilona által, és bátyja, a nála 15 évvel idősebb festőművész, Csejtei Joachim Ferenc is mindig támogatta.
MUNKÁSSÁGÁRÓL EGYETLEN ÁTFOGÓ TANULÁMY SZÜLETETT
Joachim József művészetében és alkotásaiban egyaránt érdemes elmélyülni, mert a munkásságáról eddig egyetlen átfogó tanulmány született, amit a Trianoni Szemle kiadója, a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány jelentetett meg. Szerzői Szabó Tamás, szegedi restaurátorművész és Joachim László. A megnyitón Debussy: Syrinx című művének előadásával közreműködött Varga Laura fuvolaművész, tanszékvezető egyetemi tanár, az MMA köztestületi tagja. A kiállítás az MTA székház nyitvatartási idejében látogatható.
Fotók: Varga Márta
