A Kiskundorozsmai ESK egykori meghatározó labdarúgói ma különleges látogatást tettek: felkeresték a klub legendás edzőjét, Aradi Emil mestert, aki hosszú éveken át formálta a dorozsmai futball életét – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Az eseményen részt vett Ruzsa Roland önkormányzati képviselő is, aki hangsúlyozta:
„A dorozsmai sportélet szíve azokban az emberekben dobog, akik egy életen át szolgálták a közösséget. Emil bácsi ilyen ikon. Nagy megtiszteltetés volt vele lenni és látni, milyen szeretettel fogadta korábbi tanítványait.”
A mester, aki mindig Dorozsmáért dolgozott
Aradi Emil mester generációkat tanított, formált és vezetett. Amikor pedig eljött az idő, hogy ne edzőként számítsanak rá, ő akkor sem lépett hátra:
a csapat szertárosaként folytatta a munkát, feleségével együtt, hogy továbbra is a klubot szolgálhassa.
Ahogy ma is vallja:
„Nekem mindig két csapat létezett: a Szeged és a Dorozsma.”
Történetek, amelyek ma is élnek – az 1969-es arany és a magyar válogatott
A beszélgetés során újra előkerültek a dorozsmai futball nagy pillanatai – köztük az 1969-ben „elveszített” bajnoki arany, amely máig érzelmeket vált ki a csapat hajdani nagyjaiból.
Szó esett a magyar–ír válogatott mérkőzésről is. Emil bácsi itt is egyenesen fogalmazott:
„Rossi mester kiváló edző. Nem rajta múlt. Egy ilyen sorsdöntő meccsen végig koncentrálni kell – mentálisan is erősnek maradni.”
Élő hagyomány – a mester ma is kijár a meccsekre
Aradi Emil bácsi ma is ott van a dorozsmai találkozókon, figyelemmel kíséri a csapatot, és most is hatalmas szeretettel fogadta régi játékosait.
A megható találkozás megszervezése Márton Ferenc korábbi labdarúgó ötlete volt – az ő kezdeményezésére korábban Görög Józsefet, a klub legendás törzsszurkolóját és fő támogatóját is meglátogatták.
„Ezekből a pillanatokból lehet újra erőt meríteni” – mondta Ruzsa Roland
A képviselő szerint ezek a találkozások a dorozsmai sportélet legszebb hagyományait hozzák vissza:
„Az olyan emberek, mint Emil bácsi, jelentik a dorozsmai foci gyökereit. Látni az örömét, hallani a történeteit – ez mindannyiunk számára felemelő. Köszönöm, hogy ott lehettem.”
