Megfázás, vírusok, téli fáradtság – sokunknál ilyenkor indul a „vitaminéhség”. A magyar konyha egyik titkos fegyvere, a fokhagyma nemcsak ízt, hanem otthonos biztonságérzetet és egészséget is hoz az asztalra. Összeszedtük, miért télen fogy a legtöbb, hogyan hozd ki belőle a legtöbbet, kinek érdemes óvatosan bánnia vele, és merre indulj, ha hazai kincseket keresel.
Télen fogy a legtöbb – nem véletlenül. A fokhagyma egész évben elérhető, de a hideg hónapokban kerül igazán fókuszba: levesekben, tepsis zöldségekben, sültekben szelíden dolgozik, teákban vagy mézes-fokhagymás „házi praktikákban” pedig a klasszikus otthoni eszköztár része. Jól tárolható, száraz, hűvös helyen hosszú ideig eláll, így tipikus „téli alapanyag”.
Mitől „immunpajzs”? Leginkább az allicin miatt, amely akkor képződik, amikor a fokhagymát összezúzod vagy finomra vágod – ez a kénes vegyület adja az ütős aromát. Emellett található benne C- és B6-vitamin, valamint mangán és szelén, amelyek az immunműködést és az anyagcserét is támogatják. A konyhákban régóta a szív–érrendszeri „jóbarátként” emlegetik (diallil-szulfidok, ajoén), de nem csodaszer: a változatos, zöldségekben gazdag étrend hasznos kiegészítője. Kapható fokhagyma-kapszula is immunerősítésre, ám kezeld kiegészítőként, mértékkel. Megfázás idején a népi hagyomány szerint egyszerű a „recept”: egy gerezd fokhagymát megpucolsz, mézbe mártod, és lassan elrágcsálod vagy lenyeled. Másnapra szinte biztos, hogy jobban leszel.
A fokhagyma ételekben többnyire rendben van, de légy óvatos, ha véralvadásgátlót vagy vérlemezkegátlót szedsz, műtét előtt állsz, erős a refluxod vagy érzékeny a gyomrod (különösen nyersen), illetve, ha várandós vagy, vagy szoptatsz. Bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphet (például egyes HIV-gyógyszerekkel), alliumallergia esetén pedig teljes mértékben kerülendő. Háziállatoknak ne add!
Érdekesség, amit jó észben tartani: a fokhagyma ereje részben akkor kapcsol „turbóra”, ha összezúzod vagy finomra aprítod, majd pár percig pihenteted főzés előtt. Ilyenkor alakulnak ki azok a jellegzetes vegyületek, amelyekért szeretjük. A „szag” is innen jön, de ezért ilyen mély az íze is. A konyhákban évszázadok óta tartják nagy becsben, nem véletlen, hogy a régió hagymakultúrája (gondolj csak a Szeged–Makó vonalra) igazi hungarikummá tette a környéket.
