Szeged egyik legszebb palotájában formálódik egy fiatal zongorista jövője: mutatjuk, miért különösen fontos az, amit a Szeged-Csanádi Egyházmegye itt létrehozott! (videó)
Van valami egészen különleges abban, amikor egy történelmi palota nem díszletként áll a belvárosban, hanem megtelik fiatalokkal, hangszerekkel és komoly álmokkal. A Tóth Péter Palotában ma már nemcsak a múlt, hanem a jövő is ott van a falak között: ezt bizonyítja Molnár Ferenc Regő története is, aki szerint élete egyik legjobb döntése volt Szegedre jönni. Megnéztük, hogyan lett az épületből élő zenei központ, és miért ennyire fontos ebben a Szeged-Csanádi Egyházmegye szerepe.
Nemrég írtunk arról, milyen elképesztő élet költözött Szeged egyik legszebb megújult épületébe, a Tóth Péter Palotába, ahol immár két éve működik a Vántus István Katolikus Zeneművészeti Szakgimnázium. Abban a cikkben megmutattuk, hogyan pezseg az élet a történelmi falak között reggel hattól estig, és azt is, hogy a legfelső szintről egészen különleges panoráma nyílik a belvárosra. Ha lemaradtál róla, mindenképp érdemes elolvasnod, itt írtunk róla részletesen:
Most pedig még közelebb mentünk a történethez, hiszen Molnár Ferenc Regővel, a zongora tanszak tanulójával beszélgettünk, aki nagyon őszintén mesélt arról, hogyan jutott el Szegedre. Elmondta, hogy nála a zeneszeretet tulajdonképpen már 2-3 éves korában elkezdődött, amikor táncpróbákra járt, ebben pedig a családja is fontos szerepet játszott, hiszen a nagymamája Alsónyéken, Tolna megyében, Szekszárd mellett néptáncoktató. Ráadásul a nagymamája, az édesanyja és a két nagynénje is zongorázott. Első osztályban került zeneiskolába, ahol még szolfézzsal indult minden, majd harmadikosként, 9 évesen kezdett el ő is zongorázni.
A fordulópont 2024 nyarán jött el számára egy tolnai kurzuson, ahol Zsigmondné Pap Éva tanárnő és férje, Zsigmond Zoltán tanítottak, akik már 10-15 éve tartanak ott kurzusokat. Regő a zárókoncert után kapott egy meghívást Szegedre, Éva néni pedig azt mondta neki, tárt karokkal várják a városban. Ekkor született meg benne igazán a döntés, hogy zenei pályára lép. Ma már 7 óra körül beér az iskolába, hogy órák előtt is tudjon gyakorolni, a pénteket kivéve minden nap 8 órája van, és amikor éppen nincs tanítás, akkor is a hangszer mellett tölti az időt. Nem véletlenül, hiszen már komoly eredmények állnak mögötte: regionális versenyeken kiemelt aranyat, aranyat és ezüstöt szerzett, novemberben pedig a budapesti Danubia Talents nemzetközi versenyen harmadik helyezést ért el.
És miközben Regő még csak most ismerkedik igazán Szegeddel, már most nagyon erősen kötődik a városhoz: azt mondta, a városközpont meseszép, a kollégiumból pedig minden nap a Dóm mellett sétál el, ami számára különleges élmény. Közben a céljai is világosak: továbbtanulás szempontjából a Zeneakadémiára készül, pályája során pedig előadóművész és zeneszerző szeretne lenni, úgy, hogy a koncertjein minden műfaj helyet kapjon. Már két saját koncerten is túl van, ahol a barokktól a klasszikán és a romantikán át egészen a 20. századig vezette végig a közönséget, sőt saját műveket is adott elő. Ebben a történetben a Szeged-Csanádi Egyházmegye szerepe is megkerülhetetlen: nemcsak egy épületet újított meg, hanem egy zenei központot hozott létre fiatalokkal, versenyekkel, hangversenyekkel és egyre erősebb közösséggel. Ráadásul az intézmény heti rendszerességgel tart növendék hangversenyeket is, amelyekre a szegediek is bármikor benézhetnek.
A Tóth Péter Palota története önmagában is különleges, hiszen ez a belvárosi eklektikus épület már a 19. század végén meghatározó pontja lett a városképnek, az Újszeged felől érkezők közül pedig generációk pillantották meg elsőként, amikor beértek a belvárosba. Talán éppen ettől ennyire szép a mostani történet is: egy régi, meghatározó szegedi ház ma nem csupán megmaradt, hanem újra tele lett élettel, zenével és olyan fiatalokkal, mint Molnár Ferenc Regő, akik nap mint nap bizonyítják, hogy ezek között a falak között nemcsak tanulás folyik, hanem jövő épül.
