Húsz éve, hogy Szeged védelmi gátjait az addig mért legmagasabb árhullámmal tesztelte le a Tisza – az összefogásnak hála, hogy nem ismétlődött meg 1879. drámája
Húsz éve, hogy Szeged védelmi gátjait az addig mért legmagasabb árhullámmal tesztelte a Tisza. 2006. február 26. és május 19. között, összesen 79 napig volt árvízvédelmi készültség a Tisza mentén, ebből a legmagasabb készültségi fokozat, az I. fok 35 napig tartott – emlékeztet közösségi oldalán az Ativizig.
Kiemelték, hogy 2006. április 21-én, Szegeden 1009 cm-es tetőzéssel minden addigi árhullám csúcsot megdöntött a folyó. A szakemberek felkészültségének és az összefogásnak hála, hogy nem ismétlődött meg 1879. drámája.
MÁR 2005-BEN SEJTENI LEHETETT, HOGY NAGY ÁRVÍZ LESZ
De, hogy hogyan indult a 2006-os árvíz? Az Ativizig egy korábbi cikkében kiemelte, hogy a 2005-ös év egy csapadékos ősszel „kedveskedett”. Hatására vízzel telítődött a talaj, majd egyre több és több – igen magas víztartalmú – hóval köszöntött be a hideg tél. Mind a Duna, mind a Tisza és azok mellékfolyóinak vízgyűjtő területén mért, és a hóban tárolt csapadék mennyisége már ekkor előre vetítette egy esetleges magas árhullám bekövetkeztét. Hozzátették, hogy vízügyi – szakmai berkekben – legkevésbé sem kívánják az egymásba torkolló folyókon levonuló árhullámok találkozását. Ezek egymásra „rakódó” árhullámként sokszor kiszámíthatatlan következményekkel járhatnak. Pedig ez történt 1879-ben is, amikor a Tisza magas vízállására a Maros árhulláma „rászaladt” és a már megviselt töltést Petresnél legyűrte, de ez következett be 2006-ban is.
NEM TUDTA A DUNA LEVEZETNI A VIZET
Az Ativizig azt írja, hogy a Duna vízgyűjtőjéről elindult árhullám hazánkba érve lelassult, magához vette mellékfolyói vizét és oly mértékben megduzzadt legnagyobb folyónk vize, hogy az már maradéktalanul a Tiszát befogadni és annak vizét levezetni nem tudta. A Duna alsó szakaszán kialakult magas és hosszan tartó árvízszint a Román és Szerb vízügyi szolgálatok részére rengeteg gondot okozott. Bár torkolat előtti szakaszán több helyen is gátat szakított – elöntve több ezer hektárnyi területet, tönkretéve emberi életeket – visszaduzzasztó hatása ennek ellenére Szolnoknál is érezhető volt. Ennek tudható be, hogy folyónkon Szeged környezetében ilyen hosszan tartó és magas vízállással kellet szembenézni.
MEGTANULTÁK TISZTELNI A VÍZ EREJÉT
Mik lettek a következmények? A Kőrös védvonalait támadó, romboló víz miatt – a nehezen megtartott töltések ellenére – biztonsági okból több falu lakosságát is ki kellett telepíteni. A Tisza gátjain olyan árvízi jelenségekkel kellett felvenni a harcot, amelyek a folyó alsó szakaszára nem jellemzőek. Az Ativizig kiemelte: igaz, hogy 1879. ma már mindenki számára csak szomorú esemény, de az 1970-es és a 2000-es árvizek sok-sok emberben felébresztették a régi emlékeket.
“Megtanulták tisztelni a víz erejét! Katonák, rendőrök, polgárőrök, önkéntes és szervezett csoportok, egyetemisták, középiskolások vettek részt a védekezési munkákon. Homokzsákokat töltöttek, gépkocsikat rakodtak, ügyeltek és figyeltek a rendre. Természetes ilyenkor az összetartás, a segítőkészség. Zsigereikben érezték, tudták, tudtuk, hogy az utóbbi évtizedekben megerősített védelmi vonalaknak ki kell bírnia a víz támadását, hiszen gátak erejében bízó és védelmét élvező több százezer ember élete, vagyona, munkájának gyümölcse, nyugalma a tét” – hangsúlyozták.
AZÓTA ÁRVÍZVÉDELMI PARTFALUNK LETT
2015 óta Szegednek saját árvízvédelmi mobil partfala van. Ezt pont idén húzták fel. A partfal üzemeltetője az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, akiknek két évente gyakorlatot kell tartani, össze kell szerelni a rendszert, amennyiben a Tiszán levonuló esetleges árhullámok időközben nem teszik ezt szükségessé. A partfalról idén Dr. Kozák Péter, az Ativizig igazgatója mesélt a Szeged365-nek:
Fotók: Ativizig
