„Még sosem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna” – Karikó Katalin Szegeden mesélt a Nobel-díjig vezető útról
Különleges találkozón vehettek részt a szegedi középiskolások november 10-én: Karikó Katalin, a Nobel-díjas kutató érkezett a Szent-Györgyi Albert Agórába, ahol személyes történeteken keresztül mesélt a kutatói pályájáról, a nehézségekről, a kudarcokról és azokról a döntésekről, amelyek végül a világhírű tudományos eredményekhez vezették.
A diákok nemcsak az mRNS-technológiáról és a jövő orvostudományáról kérdezhették Karikó Katalint, hanem olyan útravalót is kaptak, amely messze túlmutat a laboratóriumok világán.
EGY SZEGEDI DIÁKLÁNY ÁLMAIVAL KEZDŐDÖTT
Karikó Katalin előadásában egészen a középiskolás éveiig repítette vissza a hallgatóságot. Felidézte, hogy már fiatalon érdekelte a természet világa, hetedikes korában például egy olyan könyvet kezdett írni, amelyben a növényekről gyűjtötte össze az információkat. Később egy inspiráló tanári közeg és a természettudományok iránti érdeklődése terelte a kutatói pálya felé. Azt is elmesélte, hogy diákként még nem igazán tudta, mit jelent kutatónak lenni, inkább elképzelte magát fehér köpenyben, kísérletek között. Végül 1973-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait, és a szegedi kutatói közegben indult el azon az úton, amely később a világ egyik legjelentősebb tudományos elismeréséhez vezetett.
ELBOCSÁTÁSOK, KUDARCOK, ÚJRAKEZDÉSEK – NEM VOLT EGYENES ÚT A NOBEL-DÍJIG
A Nobel-díjas kutató nem próbálta megszépíteni a múltat: őszintén beszélt arról, hogy pályafutása során többször is elveszítette az állását, kutatásaihoz pedig sokszor nem kapta meg a szükséges támogatást. Volt olyan időszak, amikor újra és újra pályázatokkal próbált pénzt szerezni a munkájához, de nem járt sikerrel. A nehézségek ellenére azonban mindig talált új lehetőségeket. Amerikába költözött, új kutatói együttműködésekbe kezdett, majd Drew Weissmannal közösen dolgozott az mRNS-technológia fejlesztésén. A fiataloknak egy különösen fontos gondolatot is átadott: ha valamit igazán szeretnénk elérni, akkor nem kifogásokat kell keresnünk, hanem megoldásokat. Ahogy fogalmazott, ha valamit meg akarunk csinálni, találunk rá módot, ha pedig nem, akkor kifogást.
NEM A NOBEL-DÍJ VOLT A CÉL
Karikó Katalin arról is beszélt, hogy soha nem a díjakért vagy az elismerésekért dolgozott. Sokkal inkább az érdekelte, hogyan ismerheti meg jobban a természet működését, és milyen új felfedezéseket tehet. Azt is hangsúlyozta, hogy a saját életünkben azokra a dolgokra kell összpontosítanunk, amelyekre valóban van ráhatásunk. Nem érdemes mások döntéseitől vagy reakcióitól függővé tenni a saját lelki nyugalmunkat. A kudarcok után sem az a legfontosabb, hogy azon rágódjunk, miért történt valami, hanem hogy megtaláljuk a következő lépést. Mint mondta, még sosem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna.
A RÁKKEZELÉSTŐL AZ ÚJABB VILÁGJÁRVÁNYOKIG – A DIÁKOK IS KÉRDEZHETTEK
Az előadást követően a középiskolásoké lett a főszerep: a fiatalok többek között az mRNS-technológia jövőjéről, a rák kezelésének lehetőségeiről, valamint egy esetleges újabb világjárvány elleni védekezésről kérdezték a professzort. Karikó Katalin elmondta, hogy az mRNS-alapú technológiák alkalmazási lehetőségei jóval túlmutatnak a koronavírus elleni vakcinákon. Beszélt a daganatos betegségek kezelésére irányuló kutatásokról, az egyénre szabott terápiákról és az immunrendszer működését célzó fejlesztésekről is. A tudományos eredmények mellett azonban egy másik fontos kérdés is előkerült: hogyan lehet visszaépíteni az emberek tudományba vetett bizalmát egy olyan világban, ahol rengeteg egymásnak ellentmondó információval találkozunk? A Nobel-díjas kutató szerint a kutatóknak és az egészségügyi dolgozóknak is meg kell tanulniuk közérthetően beszélni a munkájukról. Példaként említette a Stanford Egyetemet, ahol a doktori hallgatóknak három percben kell elmagyarázniuk kutatásuk lényegét úgy, hogy azt akár a nagymamájuk is megértse.
