
Vannak történetek, amelyeket évtizedeken át elhallgattak, pedig családok ezreinek sorsát változtatták meg örökre. Szeged365 Family, november 12-én a szegedi Délvidék Házban egy ilyen megrázó történet elevenedett meg Dr. Forró Lajos „Levél a halálsorról” című dokumentumfilmjén keresztül. A történész, egyetemi docens exkluzív interjút adott a Szeged365-nek, amelyben elárulta, miért tartja nélkülözhetetlennek a filmeket a történelmi emlékezet megőrzésében, miért ragaszkodik a hitelességhez, és mit jelent számára, hogy a fiatalokat is érdekli a délvidéki magyarság tragikus múltja.
Vannak történetek, amelyekről évtizedeken át alig lehetett beszélni, pedig családok sorsát határozták meg, és egy egész közösség emlékezetében hagytak mély nyomot. Szeged365 Family, ilyen történeteket idézett fel november 12-én a szegedi Délvidék Házban Dr. Forró Lajos „Levél a halálsorról” című dokumentumfilmje, amely az 1944–45-ös délvidéki magyarellenes atrocitásokat mutatja be. Az esemény kapcsán exkluzív interjút készítettünk a délvidéki származású történésszel, egyetemi docenssel, aki arról mesélt, miért tartja fontosnak, hogy ezek a tragikus események ne csupán a történelemkönyvek lapjain maradjanak fenn, hanem filmeken keresztül is eljussanak az érdeklődőkhöz. A beszélgetésből az is kiderült, miért ragaszkodik a történelmi hitelességhez, és mit jelent számára, hogy a fiatalok is kíváncsiak a múltra. Szeged365 Family, korábban már beszámoltunk arról, hogy november 12-én különleges filmvetítéssel egybekötött megemlékezést tartanak a szegedi Délvidék Házban. A „Levél a halálsorról” című dokumentumfilm egy személyes történeten keresztül mutatja be a délvidéki magyarság egyik legsúlyosabb történelmi tragédiáját. A programban a vetítés mellett egy beszélgetés is helyet kapott Dr. Forró Lajos rendezővel, valamint Pusztai Virággal, a film forgatókönyvírójával és narrátorával. Ha lemaradtál a korábbi cikkünkről, itt elolvashatod:
A filmvetítés kapcsán most magát az alkotót kérdeztük arról, miért tartja ennyire fontosnak, hogy a múlt eseményeit a filmek segítségével is bemutassa. Dr. Forró Lajos szerint a könyvek mellett a vizuális történetmesélésnek is jelentős szerepe van abban, hogy az érdeklődők jobban megértsék az 1944–45-ös délvidéki tragédiákat. Mint mondta, egy-egy ilyen film megtekintése számára is mindig élmény, hiszen a mozgóképek olyan lehetőséget teremtenek a történelmi események bemutatására, amely segítheti a nézőket a nehéz téma befogadásában. Éppen ez vezette akkor is, amikor évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy a történelemmel való foglalkozás mellett a filmezés felé is fordul.
„Ezért is döntöttem úgy már évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem filmezéssel, illetve történelmi témákkal foglalkozni, hogy ezeket a szörnyű eseményeket vászonra visszük, és megpróbáljuk egy befogadható formában, dramatizált történelmi dokumentumfilm formájában, megjátszott jelenetekkel színre vinni” – fogalmazott a történész exkluzív interjúnkban. Hozzátette, a filmkészítés során mindig különös figyelmet fordított arra, hogy az alkotások objektívek legyenek, és a történelmi valóságot mutassák be. A dramatizált jelenetekkel ugyanis nem kitalált történeteket szeretne elmesélni, hanem a megtörtént eseményeket kívánja közelebb hozni a nézőkhöz. Ahogy fogalmazott: „Mindig is arra figyeltem nagyon, hogy ezek a filmek objektívek legyenek. Ne legyen bennük megjátszott történet, hanem az igazságot tükrözzék, hiszen akkor járunk jó úton, ha az igazat adjuk át és adjuk tovább.”
Dr. Forró Lajos számára azonban nemcsak a filmek elkészítése fontos, hanem az is, hogy az alkotások valóban eljussanak az emberekhez. Az interjúban elmondta, minden vetítés különleges élményt jelent számára, mert ilyenkor személyesen is megtapasztalhatja, hogy van érdeklődés a történelmi téma iránt. Külön kiemelte, hogy a fiatalok is szép számmal vesznek részt ezeken az alkalmakon. Ez azért is lényeges, mert az 1944–45-ös események már több mint nyolc évtizeddel ezelőtt történtek, a róluk szóló történetek és a belőlük levonható tanulságok megőrzése viszont a következő generációk számára is fontos lehet. A történész szerint a vetítések után rendszerint lehetőség nyílik egy kötetlen, baráti beszélgetésre is, amelyre mindig felkészül. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy a közönség ne csupán megnézze a filmet, hanem kérdéseket is feltehessen a látottakkal kapcsolatban.
Az 1944–45-ös délvidéki események a második világháború egyik sokáig elhallgatott történelmi fejezetét jelentik. A jugoszláv partizánok előrenyomulását követően a térség magyar lakosságát súlyos megtorlások érték, amelyek számos család életében hagytak feldolgozhatatlan veszteségeket. A történtekről hosszú ideig nem lehetett nyíltan beszélni, így különösen nagy jelentősége van azoknak a kutatásoknak és dokumentumfilmeknek, amelyek segítenek feltárni és megőrizni az áldozatok emlékét. A „Levél a halálsorról” éppen ezt a célt szolgálja: egy személyes történeten keresztül enged betekintést a korszak tragikus eseményeibe, miközben arra is emlékeztet, hogy a történelmi események mögött valódi emberi sorsok húzódnak meg.
A szegedi filmvetítés és Dr. Forró Lajos gondolatai egyaránt arra világítanak rá, hogy a történelem megismerése nem ér véget a tankönyveknél. A filmek, a személyes történetek és a vetítéseket követő beszélgetések mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a múlt eseményei érthetőbbé és átélhetőbbé váljanak. A történész számára pedig éppen az jelenti az egyik legfontosabb visszajelzést, hogy az emberek elmennek ezekre az alkalmakra, érdeklődnek, kérdeznek, és a fiatalabb generáció is nyitott a témára. Hiszen ahogy az interjúban is hangsúlyozta, a legfontosabb az, hogy az igazságot adjuk át és adjuk tovább.



