Itt a Valentin nap, tombolnak az érzések, izzik a mediterrán szenvedély a Napfény Városában. Ezer módja van, hogy az ember a másik tudjára adja, mit érez iránta, ezeregyediknek pedig ott az okádék graffitik (?) műfaja. Sajnos a Szent István téri kézműves dzsemborira tartva bele is szaladtunk az egyikbe.
Íme a romantikus csoda, a Szent István téri patyolat melletti társasház bejáratánál, Valentin napra:
A szuperprodukció, kicsit közelebbről:
Az “alkotás” üzenete elég egyértelmű, pár koncepcionális baklövés miatt azonban úgy érezzük, nem fog működni a dolog:
- nincs odaírva, hogy kitől származik a nagy mű (magyarán mondva, hogy ki a frászt is kellene szeretnie a címzettnek),
- az sem, hogy kinek szól az üzenet,
- és bizony ocsortány mód ízléstelen dolog összefújkálni mások lakhelyét, szóval, ez így, ebben a formában egy nagyon erőteljes “üljön le fiam, egyes” kategória.
A művész úrnak javasolnánk, hogy próbálja meg szóban a dolgot, egy szál virág kíséretében, szerintünk sokkal hatékonyabb megoldás (lehet, hogy mi vagyunk régimódiak). Sőt, a leglovagiasabb az lenne, ha a célszemély szeme láttára még el is takarítaná a mocskát…
