Nincsen Szegedi Borfesztivál Koch Csaba borai nélkül, aki már évtizedek óta, a 90-es évek végétől állandó kiállítója városunk közkedvelt rendezvényének, melyről a termelő túlzás nélkül állítja, pincészete életében a legfontosabb borünnep az egész országban. Borfesztivállal kapcsolatos cikksorozatunkban ezennel a 2019-es “Év Bortermelője Magyarországon” díjas szakember osztja meg velünk a szegedi eseményhez fűződő emlékeit, amelyből az is kiderül, neki van a legjobb sztorija, amit csak meghallgathat az ember egy jó borozás mellett – elöljáróban eláruljuk, ebben fontos szerepet kap egy leopárd is.
Fogadjunk, hogy Neked is van egy klassz Borfeszt-sztorid! Írd meg nekünk e-mailben az [email protected], Facebook üzenetben vagy kommentben és nyerd meg a Bortársaság Szeged, a Kontyos Borház, a Classic Grill, a Trója, a Prézli, a Pizza Monkey, a Garden Stég és a Szeged 365 ajándékait!
VAN EGYFAJTA SZERETET ÉS MEGBECSÜLÉS ABBAN, AHOGY A VÁROS BEFOGADJA AZ ALFÖLDI BORÁSZOKAT
A borászt rengeteg élmény köti Szegedhez, hiszen ide járt egyetemre és nagyon sok barátja él itt, ami kedvessé teszi számára a várost. A Borfesztivál pedig különösen közel áll a szívéhez, mert ahogy elmondta, van egyfajta szeretet és megbecsülés abban, ahogy a város befogadja az alföldi borászokat, amihez hasonlót máshol nem érez az ember. A rendezvényt ez a különleges légkör és hangulat teszi egyedülállóvá. A visszatérő borászok egy nagyon jó összetartó közösséget alkotnak, ahol a rendezvény első napján már jól bevett szokás, hogy végigjárják egymás pavilonjait és megkóstolják, milyen borokkal készült a másik.
A BORVERSENYEK PONTOS IRÁNYTŰKÉNT SZOLGÁLNAK A LÁTOGATÓK FELÉ, MIT ÉRDEMES MEGKÓSTOLNI
Koch Csaba a borversenyek jelentőségéről is mesélt, hiszen ezek a megmérettetések nemcsak a szakmabelieknek kínálnak visszajelzést termékeikről, hanem pontos iránytűként szolgálnak a látogatók felé is, hogy a rendezvényen milyen minőségi és szép nedűket érdemes végigkóstolni. Véleménye szerint a szegedi közönségnek nagy igénye is van erre, hiszen az eddigi tapasztalatok alapján látható, mindig megnőtt a kereslet a nyertes borok iránt.
“CIGÁNY ZENEKAR HÚZTA A NÓTÁT EGÉSZ HÉTEN ÁT A FAHÁZUNK MELLETT”
Koch Csaba legkedvesebb emléke pedig még az első Borfesztiválok egyikéhez kötődik. „A mellettem lévő pavilonban Maul Zsolt pincészete kapott helyett, akivel jó barátságba keveredtünk. Akkor úgy éreztük, kicsit a perifériára szorultunk, ezért ő fogadott egy cigány zenekart, amely minden éjjel a faházunk mellett húzta a nótát. Amikor mindenhol, minden bezárt és vége lett a zenének, -és még annyira nem vették szigorúan a zárórát -, mindenki a kettőnk faházában kötött ki és nyújtotta meg a bormámoros estéket. Ez egy nagyon érdekes élmény volt számomra, tulajdonképpen egyedi, privát zenekar adta a talpalávalót a faházunk mellett egész héten át.”
ÉS AKKOR JÖJJÖN A NAGY LEOPÁRD SZTORI
A jó bor mellé pedig ugye, jó sztorik dukálnak, amiből Koch Csaba nem szenved hiányt, négy éve ugyanis egy egészen hihetetlen dolog esett meg vele egy namíbiai vadászaton, ami csak a csodának köszönhető, hogy nem végződött tragédiával.
„Varacskosdisznókra vadásztunk egy olyan területen, ahol azt mondták, semmilyen ragadozó nem él. Vadásztársam ment előre, aki éppen felzavart a bokorból két galambot, amikor morgást hallottunk a bozótból. Én a zaj felé fordulva felemeltem a puskám, és még ez volt a szerencsém, mert a következő pillanatban egy leopárd ugrott rám, és csak azért nem tudta megharapni a koponyámat, mert a puska beszorult kettőnk feje közé. Igazából csak ez mentette meg az életemet. Annyira gyorsan történt mindez, hogy még megijedni sem volt időm, a kísérőm, sokkal jobban megrémült, hiszen ő gyakorlott vadászként látta az állat méretét és tudta, hogy mennyire erős és agresszív. Tehát a puskának köszönhetően nem tudta megharapni a koponyám, elestünk, és olyan óriási lendülettel és energiával jött nekem, hogy a leopárd túl pördült rajtam” – ahogy a borász mesélte a nem mindennapi történetet elárulta, az mentette meg, hogy kísérője nem veszítette el a fejét, és elkezdett ordítani és kalimpálni, mire az állat feladta és elszaladt. Általában ugyanis a lesből támadó ragadozók nem támadnak még egyszer, ha a körülmények nem tűnnek olyan biztosnak.
A borász azóta is őrzi a hátán és a mellkasán a karmolások nyomait, ami emlékezteti őt elképesztő szerencséjére és mindig egy jó sztorit kínál hallgatóságának az elkövetkező Szegedi Borfesztiválok mámoros estéihez.
2 hozzászólás