Hogy miről akartam ma blogot írni? Arról, hogy mennyire sajnáltam, hogy lefújták a jó öreg Szegedi Borfesztivált és hogy mennyire bizakodó vagyok a jövőt és a fokozatos, közös restart-ot illetően. Úgy voltam vele, az elején írok pár sort az Anyák Napjáról, ami az idén valahogy teljesen más volt, mint bármikor. Erre mi lett belőle? Úgy belefeledkeztem az ünnepi sorokba, hogy egy 100%-ban Anyák Napi blogbejegyzés lett a maiból. Éljenek az Anyukák, főleg a Szegedi Anyukák!
Kisházi Sándor vagyok, apa, férj, újságíró, marketinges, rendezvényszervező, ex – rádiós szegedi arc, a Szeged365.hu főszerkesztője, egyik alapítója. A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció-történelem szakán végeztem, 7 évig voltam a Rádió 88 műsorvezetője, 2012 óta a Starlight – Events in Motion ügyvezetőjeként (is) pörgök éjjel-nappal. Marketing – és PR menedzserként 6 évig toltam a Szegedi Borfesztivál, a Bortér, a Szegedi Karácsonyi Hetek, főszervezőként pedig 4 évig a Deja Vu Fesztivál, az augusztus 20-i Rakpartfeszt, a Gerilla Gourmet és a Chili Weekend szekerét, emellett a csapatunkkal rengeteg imádnivaló szegedi kis – és középvállalkozást segítünk kommunikációs ügynökségként, nomeg fesztiválokat szervezünk (khm, szerveznénk, ha lehetne, de most sajna nem lehet).
Hogy mit jelent nekem Szeged?
Mindent. Itt ismertem meg a gyönyörű Feleségem, ide született a meseszép Kislányom, imádom Szeged pezsgését, a fesztiválokat, a mediterrán éjszakákat, a téli kikötő hangulatát, a mosolygós szegedieket. Rettenetesen boldog vagyok, hogy már ennyire durván sokan olvassátok a Szeged365.hu-t, amivel egy régi, nagy, közös álmunk vált valóra.
AZ ELSŐ PUSZI-MENTES ANYÁK NAPJA, 39 ÉV ALATT
Hello Anya! Nagyon köszi, hogy: megszültél, felneveltél (194 centi, szép munka, na jó, ha nem is szép, legalább jó nagy), szeretsz, támogatsz, drukkolsz nekem, velem együtt sírsz vagy örülsz, az égi Nagyfőnök a legjobb kártyáját dobta, amikor kitalálta, hogy pont Te legyél az Anyukám, nagyon hálás vagyok érte.
Az Anyák Napja mindig különleges, de az idei minden eddiginél különlegesebb volt. Kezdjük ott, hogy a nyakunkon ez a fránya vírus. Bocs, most jön egy tipikus “én sebezhetetlen vagyok” jellegű sor (persze ez nem így van): a helyzet a saját egészségem szempontjából kevésbé izgat, már lehet, hogy rég átment rajtam, egyébként sem vagyok beteges típus, sőt, azt sem tudom felidézni, mikor voltam utoljára orvosnál. A családom szempontjából már annál inkább para a dolog: a szüleim lassan már túl lesznek a “tinikoron”, a nagymamám se a 30-as éveit tapossa már, ergo nagyon nem kellene ezt a szutykot hazavinni nekik, meg persze a kislányomnak és a feleségemnek sem. Ezért dolgozom én is home office-ból, ezért tartom be (örök lázadó létemre) én is az összes szabályt.
Szóval, Anyák Napja, koronavírus idején.
Persze, hogy nem bírtam ki, hogy hazaugorjak (kövezzetek meg érte, tényleg nem bírtam ki, a köveket akciósan Kiss Balázs értékesítési vezető kollégámnál tudjátok megvenni hozzá). Amikor reggel felhívtam Anyukámat, éreztem a hangján, hogy el van kenődve, ekkor még azt hitte, külön töltjük az idei ünnepet. Egy kicsivel később már nagy volt az öröm: az anyák napi virágokat becsempésztük a kapuba, becsöngettünk, majd elbújtunk a szomszéd háza előtti bokorba (persze, hogy tele volt pókokkal, köszi). Sírt mindenki, ők is, mi is, főleg, hogy 39 év alatt ez volt az első Anyák Napja, ahol nem adtunk puszit egymásnak, sőt: mi (a Kislányom, a Feleségem és én) a kerítésnél, Anyukám-Nagymamám-Apukám pedig a kerítéstől kb 5-6 méterre lévő teraszon tartózkodtak. Ilyenkor jössz rá, mekkora kincs egy olyan alap dolog, mint adni egy puszit a családtagjaidnak. Nekem a mai napig nehéz megszokni, hogy ne kezeljek, amikor nagy ritkán összefutok valakivel, a mai, “érintésmentes köszöntés” pedig egészen szürreális volt. A lényeg: összehoztuk a dolgot, úgy, hogy a minimális távolság három-négyszeresét is betartottuk, ahogy azt kell, maszkban, kesztyűben.
A MINDENNAPOK SZUPERHŐSEI: A SZEGEDI ANYUKÁK
Felkeltem ma reggel (azt hittem, végre alszom egy nagyot – a Napi Pakkot kivételesen már megírtam tegnap éjjel – de Rocky Balboa, családunk négylábú pörgőfrásza 6:14-kor nekifutásból beleugrott az arcomba, kössz, jó reggelt Neked is, haver), elmentem virágboltba és közben az eszembe jutott, mekkorát pörögtök Ti, Szegedi Anyukák, amióta kitört a járvány és vele együtt az otthoni karantén időszaka.
Néhány üzletág, amelyek ügyvezetői, projekt menedzseri, asszisztensi feladatait egyszerre viszitek mostanában:
- Tanítónéni, tanárnéni: reggel megjön a három kilótonna házi feladat (a feleségem már rángógörcsöt kap, ha meghallja a Google Classroom kifejezést), végigtoljátok a napot a virtuális oktatás virtuális hajótöröttjeiként vergődő gyerekeitekkel, majd este nekiláttok szívni a feltöltés-elküldés kombóval, mindezt a nap végére olyan állapotban, mint akik most nyomtak le 12 menetet Ivan Drago ellen. Nyilván, vannak apukák, akik segítenek, de legyünk őszinték: ezt a show-t Ti viszitek (10-ből 10 apuka lelkesen bólogat a “segítesz-e” kérdésre, de az igazság általában totál más, igen, sajna én is egy igazi link vagyok…)
- Háziasszony: tök klassz, hogy a család minden tagja együtt van, otthon, de ez egyet jelent azzal is, hogy a család minden tagja együtt csapkodja a power gombot a káosz generátoron. Még több otthon töltött óra egyenlő még nagyobb káosz, melynek elhárítása közös, családi projekt. Frászt, tudjuk mi az igazság: ezzel is Ti szívtok az esetek 75%-ban.
- A Séf: a karanténban nincs menza, nincs munkahelyi kifőzde, 10-ből 9 anyuka pár hét alatt átment valamiféle női Gordon Ramsay-be, párhuzamosan a fenti feladatkörökkel. A konyhafőnök pozíció mellett persze a Tiétek az anyagbeszerzés, az előkészítés és az utómunka is, ergo rögtön Rátok van bízva legalább 3-4 pozíció a Michelin-csillagos konyhában.
- És végül, de cseppet sem utolsó sorban: Anyuka, Feleség.
Röviden, a fentieket összefoglalva:
TI VAGYTOK A SZEGEDI HÉTKÖZNAPOK SZUPERHŐSEI.
LE A KALAPPAL ELŐTTETEK!
Szép dolog a virág, de most talán még jobb, ha segítünk ebben-abban a hétköznapok szuperhőseinek. Szálljunk be az otthoni munkába, mosogassunk el, üljünk le matekozni a gyerkőcökkel. Nem fogok kamuzni, a legrosszabb, munkamániás férjek prototípusa vagyok, viszont van egy Anyák Napi fogadalmam: ezentúl jobban beszállok a káosz ellen folytatott Thermophüla-i ütközetbe.
APROPÓ, ERRŐL AKARTAM ÍRNI
Augusztus 15-ig nyista tömegrendezvények, a héten a Szegedi Borfesztivál törlését is bejelentették. Több szempontból is közel áll hozzám (6 évig pörögtem a marketingjén és PR-ján, nomeg amióta az eszemet tudom, minden évben 10 napra “elvisznek az UFO-k” amikor kitör a Borfeszt), rám is tört a nosztalgia elég rendesen, a minden évben idegbeteg programfüzet-leadástól kezdve Mucsi “szigorúan egy pohárral” Zoli bátyánkon át, a szakadó esőben faházba menekülős sztorikig. Megfogadtam, hogy többet segítek itthon, mennem kell füvet nyírni (tényleg), ezért már nem lesz rá időm, hogy kiírjam magamból a legőrültebb borfesztiválos emlékeimet… viszont egy csomó sztori, gondolat kiszaladt belőlünk Kiss művész úrral a témában az e heti Szeged365 Podcast-ben, katt ide, fülelj rá, mesélek benne a Mucsi sztoriról (jaaaaaj) is, szigorúan egy pohárkával:
