Szegediek a világ körül: Klaudia 3 egzotikus országban 3 féle tánccal kápráztatja el közönségét

Egyiptom, India és Dubai. Három egzotikus hely ahol a korábban Szegeden tanuló, makói Rácz Klaudia az utóbbi években fellépett. Először hastáncolt és tanourázott, de később Dubaiban megismerkedett helyben fellépő tűzzsonglőrökkel, így egy éve már ezt is űzi. Klaudia e három helyen szerzett élményeiről mesélt a Szeged365.hu-nak.

13 éve foglalkozom orientális tánccal, melynek része a hastánc és a tanoura. 2018-ban kerültem ki Egyiptomba, több különböző hotelben dolgoztam, ami azt jelentette, hogy több hotel között kellett járni a hét különböző napjain és showműsor keretében minden nap hastánc illetve nem minden nap, de tanoura műsort is előadtam. A tanoura egy hagyományos egyiptomi tánc amelynek keretében színes szoknyában keringenek a táncosok a színpadon. Egy évet éltem Egyiptomban 2018-ban, majd utána mentem Dubaiba.

A dubaji munkámról azt kell tudni, hogy egy sivatagi szafariban dolgoztam egy táborban és minden este műsort adtunk ott is elő. Ennek során a turistacsoportoknak felszolgált vacsora keretében került bemutatásra az én hastáncom és tanourám, illetve tűzzsonglőrök is felléptek ugyanebben a műsorban. Ez az esti blokk mintegy két óra hosszáig tartott. Én személy szerint mindig négy zeneszámot hoztam a hastánc műsoromhoz és azokat egyben letáncoltam. Ahogy mondtam, mi a tűzzsonglőrökkel folyamatosan egymás mellett voltunk, és ekkor kaptam rá a tűzzsonglőrködésre. Úgy mondanám, megéreztem a tűz illatát a természetfeletti mágiát, és magával ragadott az érzés. Egyáltalán nem féltem a tűztől, könnyedén beletanultam a tűzzsonglőrködésbe, úgy tűnik hogy ehhez van érzékem. Pedig mondták, hogy ezt azért nem olyan egyszerű, nem lehet csak úgy ösztönből megtanulni. A testnek nehéz új mozdulatokat rögzíteni, persze kivéve akkor hogyha alapból táncos az ember, és talán ez volt az én szerencsém. A testtréning és az ehhez hasonló beidegződések már régóta működtek nálam.

Legutóbb pedig Indiában jártam, onnan idén márciusban a járvány miatt már haza kellett úgymond menekíteni. Indiában is már tudtam hasznosítani a tűzzsonglőri tudásomat, de az orientális tánc is megmaradt. India annyiban volt más, munka szempontjából, mint Egyiptom és Dubai, hogy ott különböző rendezvényekre kellett eljárnom, tehát különböző helyekre. Nem egy sivatagi szafari tábor területén voltam illetve nem ugyanazon terület hoteljeiben. Esküvők, fesztiválok voltak többségében, ahova hívtak. Az ország különböző részein nagyon sokat kellett repülőn utaznom, hiszen India hatalmas ország. Ezeknek a fellépéseknek pedig nem volt megadott tematikája, mindig ahhoz kellett igazodnom, amilyen programon éppen voltam, amilyen kérés érkezett. Tulajdonképpen Indiában végig úton voltam, az egész egy hatalmas utazás volt. 

Ezeknek az utazásoknak két nagy oka van: a munka és kalandvágy. Kiskorom óta nagyon szeretem az orientális táncot és nagyon örülök, hogy ez nem csak a munkám, hanem a hobbim is lehet.

Most egyelőre, amíg a világ nem nyit ki, az egészségügyi szakmámban szociális gondozóként dolgozom. Leginkább Egyiptomba szeretnék visszatérni hogyha ez az egész járványhelyzet elmúlik. Egyiptom nagyon vonz engem és mind a három féle táncot, amit én tudok, szeretném ott gyakorolni.

Fotók: Szabó Dávid