“Úgy érzem, kitúrtak bennünket a saját hazánkból” – egy kárpátaljai édesanya története Ukrajnától egészen a domaszéki Zöldfás Lelkigyakorlatos Házig

Nehezen lehet elképzelni, mit élhetnek át azok a menekültek, akiket a háború, a félelem és a kétségbeesés elüldözött az otthonukból. Amikor dönteni kell, gyorsan és azonnal és útrakelni azzal a tudattal, ki tudja mikor térhetnek haza, mi vár rájuk és családjukra egy idegen országban. Kerekes Larissza a kárpátaljai Nagyrátról érkezett két gyermekével, tizennégy éves kislányával és tíz éves kisfiával a domaszéki Zöldfás Lelkigyakorlatos Házba, ahol menedékre és biztonságra leltek a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász jóvoltából a háború borzalmai elől. Amíg viszont újra nyugodtan hajthatták párnára a fejüket, viszontagságos utat jártak be. Erről az útról mesélt Larissza Zöldfáson kedd délután a sajtó képviselőinek.

HATALMAS TÖMEG ÉS PÁNIK URALKODOTT AZ UKRÁN HATÁRON

Február 25-én történt, egy péntek reggel volt. A tévében a háborúról beszéltek. A hírre mindenki bepánikolt, nagyon megijedt. Larissza gyorsan cselekedett, fogta gyermekeit és útrakeltek az ukrán-magyar határra. Mire odaértek már több százan várakoztak ott arra, hogy átjöhessenek Magyarországra. “Annyian voltak, hogy nem tudtunk se jobbra, se balra mozdulni, aki oda bekerült, annak lehetetlen volt onnan kijönni, vagy továbbmenni. Ott álltam a hatalmas tömegben a két gyerekkel, egész nap, reggel 8 órától, este 11-ig” – emlékezett vissza Larissza, ahogy arra is, milyen embertelen volt ez a várakozás.

VOLT, AKI KÉTHETES KISBABÁVAL VÁRT ARRA, HOGY ÁTJÖHESSEN MAGYARORSZÁGRA

“Nem jól viselkedtek velünk a katonák és a vámosok, akik ott szolgáltak. Óránként engedtek át öt embert, ezzel pánikot keltve mindenkiben. Az emberek dulakodtak, nyomakodtak, hatalmas volt a félelem. Ha egyszerre több embert átengednek nem lett volna ekkora a pánik” – idézte fel az eseményeket Larissza, aki azt is elmondta, volt, aki kéthetes kisbabával, egy másik anyuka egyhónapos picivel durván 24 órát ott állt és várta, hogy mi lesz.

LARISSZA KISFIA ELÁJULT, MERT MÁR NEM BÍRTA ELVISELNI A TÖMEGET

“Érthetetlen számomra, hogy Ukrajna és Oroszország tényleg a semmiért harcolnak a hazámban. Az életünket otthon kellett hagyni, a saját hazámból el kellett jönni. Mi nem kérünk semmi mást, csak azt, hogy békesség legyen. Elindultunk Magyarországra, de nem tudtuk, hogy mi vár itt ránk” – csuklott el Larissza hangja. Ott álltak a rengeteg hozzájuk hasonlóan ijedt menekülő emberrel körbefogva, kétségek között és fogalmuk sem volt róla, mi lesz velük akár a következő percben, a következő órában, és akkor elájult Larissza tíz éves kisfia, mert már nem bírta elviselni a hatalmas tömeget.

A VÁRAKOZÁS ALATT NEM VOLT NAGYON MIT ENNIÜK

“Kértem segítséget, de az emberek nem tudtak segíteni. Kértem a katonáktól, hogy engedjenek át, legalább a két gyereket. Borzasztó volt” – mesélte el az anyuka. Arra is visszaemlékezett akkor már nagyon éhesek is voltak, hiszen már egy jó ideje nem ettek semmit. Szétosztottak közöttük ugyan körülbelül 50 darab bagettet, de hát az nem volt elegendő ennyi ember számára.

A MAGYAR OLDALON MELEG FOGADTATÁSBAN RÉSZESÜLTEK A MENEKÜLTEK

Sorsuk akkor fordult jobbra, amikor végre sikerült a határon átjönniük. A magyar oldalon már meleg teával, bagettel és ostyával várták őket. A család először Szolnokra került, majd onnan a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász segítői mentek el értük és hozták el őket a domaszéki Zöldfás Lelkigyakorlatos Házba.

LARISSZA NAGYON HÁLÁS A BEFOGADÁSÉRT ÉS AZÉRT A SZERETETÉRT, AMIVEL A KARITÁSZ SEGÍTŐI VESZIK ŐKET KÖRBE

“Itt mindenünk megvan: kaptunk enni, tisztálkodási szereket. Csodálatos dolog, hogy milyen szeretettel vártak minket, s úgy segítenek, mintha egy nagy család lennénk. A saját otthonunkból, Kárpátaljáról úgy érzem, kitúrtak bennünket” – mondta el Larissza. Azt is elmesélte, testvére és annak családja Ukrajnában maradt, családjukat szétszakította a háború. Férje már az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása előtt Magyarországon dolgozott, őt hétvégente láthatja a család. Larissza legidősebb 20 éves, várandós lánya szintén Zöldfáson talált menedékre.

HA A HÁBORÚ VÉGET ÉRNE, LARISSZA ÚGY ÉRZI, AKKOR SEM MENNÉNEK MÁR VISSZA UKRAJNÁBA

Az anyuka elárulta, ha vége lesz a háborúnak, akkor sem mennének már vissza Ukrajnába, szeretnének valahol új életet kezdeni, mert nem akarja kockáztatni, kitenni annak a gyermekeit, hogy majd megint jön egy háború, s megint el kell hagyniuk az otthonukat.

A CSONGRÁD – CSANÁD MEGYEI KORMÁNYHIVATAL GYŰJTÉSÉNEK KÖSZÖNHETŐEN TÖBB MINT HÁROM TONNÁNYI ADOMÁNY ÉRKEZETT MA ZÖLDFÁSRA

Amikor stábunk megérkezett Zöldfásra  a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász önkéntesei éppen nagy munkában voltak, ugyanis egy jól megpakolt teherautóról pakolták le épp a beérkezett adományokat. Juhász Tünde kormánymegbízott a helyszínen elmondta, a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal gyűjtésének köszönhetően ma három kisteherautónyi, összesen több mint három tonnányi adományt (tartós élelmiszerek, ruházat, tisztálkodószerek, játékok) hoztak most el a menekült családok részére, amit alig egy hét alatt gyűjtöttek össze.

A MENEKÜLTEK MINDENBEN BESEGÍTENEK A MINDENNAPOKBAN

Mihály Anikó táborvezető a menekültek mindennapjairól mesélt nekünk. Elmondta, a családok saját magukra takarítanak, mosnak, segédkeznek a napi háromszori étkezésnél, például a terítésben. A gyerekek sokat játszanak a Lelkigyakorlatos Ház területén az önkéntesek felügyelete alatt. Kothencz János, a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász igazgatója elmondta, az ÁGOTA Alapítvány önkéntesei, valamint a Dugonics András Piarista Gimnázium tanulói jóvoltából van egy játszóház Zöldfáson, ahol a menekült gyerekeknek szeretnének egy kis kikapcsolódást, örömet szerezni.

TÖBB SZERVEZET ÁLDOZATOS MUNKÁJÁNAK KÖSZÖNHETŐEN SEGÍTIK AZ UKRAJNAI MENEKÜLTEKET

Kothencz János, a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász igazgatója elmondta, munkájukban hatalmas segítséget nyújtott az ÁGOTA Alapítvány, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató, a Karitáció Alapítvány, a Szeged Megyei Jogú Város önkormányzata, valamint a Szegedi Tudományegyetem. Összesen 170 kárpátaljai menekültet vettek a szárnyaik alá, akiket teljes ellátással, mindenben igyekeznek segíteni. Ők itt Zöldfáson, Ásotthalmon Biacsi József atya közreműködésével, valamint a Szegedi Tudományegyetem jóvoltából az Öthalmi Diákszállásokon találtak menedéket.

HA SEGÍTENI SZERETNÉL, ÍGY TEHETED MEG

Ancsa-Molnár Hajnalka a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász irodavezetője elmondta, a következő felajánlásokra lenne még nagy szükségük:

• főzéshez szükséges dolgok, például alapanyagok, mint a krumpli, vagy a zöldségek,
• tisztálkodási és tisztítószerek,
• gyógyszerek, mint például fájdalomcsillapító.

Felajánlásokkal kapcsolatos hívásaitokat a 06 20 823 3779-es telefonszámon fogadja a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász munkatársa.
Az adományokat Szegeden, a Csongor tér 12. szám alatt, hétköznap reggel 8 órától 16 óráig valamint hétvégén 10 és 16 óra között várjuk.
Ha önkéntesnek, tolmácsnak jelentkeznél, vagy valamilyen programot, esetleg munkát ajánlanál a családoknak, azt a [email protected] e-mail címen teheted meg!

A segíteni szándékozók pénzbeli felajánlásokat is tehetnek: a Szeged–Csanádi Egyházmegyei Karitász 11735005-20392886-00000000 számlaszámára utalhatnak. A közleménybe kérik, tüntesd fel „a kárpátaljai családok megsegítésére” szöveget.

Fotó: Szűcs Péter